Kovács Jolánka: — Hogyan hatott a személyiségedre, az emberekhez való viszonyulásodra, hogy néphagyományokban gazdag faluban, Doroszlón nőttél fel, valamint hogy nemcsak irodalmi, hanem a hagyományőrzéssel kapcsolatos estek, események szervezésében is részt veszel?
Lennert M. Tímea: — Tisztelettel tekintek ezekre az értékekre. Erős gyökeret, biztos hátteret nyújtanak.
Kovács Jolánka: — Hogyan hat mindez a költészetedre?
Lennert M. Tímea: — A verssorokba bizonyos motívumok nem tudatosan épültek be. Visszaolvasva nemrég megjelent verseskötetemet, a Kollázst, mégis megtalálom benne a falumat...
Az is tudvalevő rólad, hogy kiveszed a részed a közösségi életből. Hol és mit csinálsz?
Kovács Jolánka: — Öt évvel ezelőtt kezdtem el novellákat írni, két évvel ezelőtt pedig fordítani. Előtte a Sziveri Színpad tevékenysége „tartott izgalomban”, az irodalmi estek szervezése, valamint az esszé- és a verspályázatok lebonyolítása. Közben újságírással is foglalkoztam, négy évig a Hét Nap mellékleteként megjelenő Bánáti Újságnak írogattam, aztán pedig a Családi Körnek. Ezenkívül dolgoztam magyartanárként és könyvtárosként is az erzsébetlaki meg a muzslyai iskolában. A Zeppelin Rádió fennállásának idején a Körtemuzsika c. gyermekműsort szerkesztettem, a diákokat pedig különféle versenyekre készítettem fel. Az írás külön élmény számomra, egy idő után szükségletté vált. Ha hosszabb ideig nem írok, akkor lelki gyötrődést élek át.
A Sziveri Színpaddal sokat tájolunk, ilyenkor bemutatjuk a Sikoly folyóirat legújabb számait és a kiadványainkat is. Tavaly Csókán, Doroszlón, Magyarcsernyén és Dunaszerdahelyen jártunk. Már hagyományosnak mondható a közreműködésünk a Csókai Népkönyvtárral — erről kedves barátunk, Kónya Sándor versénekes, estjeink rendszeres vendégelőadója jut eszembe —, de a zentai Alkotóházzal, a szenttamási Gion Nándor Emlékházzal is együttműködünk.
Lennert M. Tímea: — Külföldi irodalmi kapcsolataidat hogyan alakítottad ki?
Kovács Jolánka: — Balázs F. Attila felvidéki költővel való barátságom igen gyümölcsöző irodalmi közreműködést eredményezett: két kötetét lefordítottam, mely később az AB-ART Kiadó gondozásában jelent meg, emellett itt adták ki 2011-ben az első novelláskötetemet is, Takard ki a kakadut címmel. Nemrégen került nyomdába Fellinger Károly felvidéki költő Alázat című verseskötete, melynek én vagyok a szerkesztője. A győri Műhelyben való publikálásom által ismertem meg Villányi László költő barátomat. Ennek köszönhetően jöhetett létre tavalyelőtt, a határokon átívelő IPA-projektum révén, Villányi László és Danyi Zoltán találkozása Muzslyán, valamint a Sikoly bemutatkozása a Győri Könyvszalonban. 
Lennert M. Tímea: — Említetted Kónya Sándor nevét. Az én verseim közül is néhányat megzenésített…
Kovács Jolánka: — Igen, benne is vannak a verseid a VersÉnek és a Mit arat a holdsarló című megzenésített verseket tartalmazó köteteiben.
Felsorolni is sokáig tartana, mi mindennel foglalkozol: tudósítasz a VMMI honlapjának, Zombor város hetilapjának, a Dunatájnak, az Irodalmi Jelennek is a munkatársa vagy, ezenkívül a Kuckó és a Dunatáj civil szervezetek aktivistái között is tevékenykedsz. Doroszlón színjátszó és irodalmi csoportot vezetsz, valamint művelődési esteket szervezel. Sikerült mindent megemlítenem?
Lennert M. Tímea: — Pontos a felsorolás. Néha attól tartok, hogy szétforgácsolódok, de igazából élvezem a változatosságot, ami ezzel jár. Egymást segítik, kiegészítik a különféle tevékenységek. Amikor már megterhelővé és egyhangúvá válna az egyik, akkor jön a másik feladat.
Kovács Jolánka: — Régóta írsz már verseket, számos újságban megjelentek, s a kötetbe kerültek valóban kiforrottak. Miért csak most jelent meg a kötet?
Lennert M. Tímea: — Talán ez volt a megfelelő pillanat. Most nyílt alkalmam a szegedi Aréion Kiadó jóvoltából egy általam szerkesztett, nem korlátozott terjedelmű kéziratot összeállítani. Mindig is ilyenre vágytam. Több mint tíz év eseményeinek a legjava ez a kötet.
Kovács Jolánka: — Mire utal a könyv címe, a Kollázs?
Lennert M. Tímea: — Akár a koncepcióra is — valójában azonban az egyik vers volt a címadó —, mivel meghatározó benne az érzelmek, az észlelések, a gondolatok egymásra vetítése. Tartottam tőle, hogy kuszaság lesz az egészből, de mire elkészült, napló-versekként is felfogható szövegek sorává alakult. Az egységességhez hozzájárulnak Pusztai Virág grafikusművész remekbe szabott illusztrációi is.
Kovács Jolánka: — Emlékszem, a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed falai között, az alkotótáborban tárgyaltál a kötet utómunkálatairól…
Lennert Móger Tímea: — Nekem pedig a novelláid születése és a fordításaid jutnak gyakran az eszembe...
Kovács Jolánka: — Igen, és a sok-sok nevetés… Gyakrabban kellene kiszakadni a mindennapi életből. A Pécsett töltött idő nagyon termékeny volt. Sok olyan verset ültettem át ott szerb nyelvre, amelyet Balázs F. Attila fordított románról magyarra. Azonkívül egy gyermekkori élményanyag is „kiszakadt” belőlem, ebből születet meg a Jajistenem című novella. Gyakran írok szegény, nehéz sorsú, a szüleik által elhanyagolt gyerekekről — az iskolakönyvtárban, ahol dolgozom, szinte naponta találkozom velük.
Lennert M. Tímea: — A 2011. évben meghirdetett Gion Nándor szépirodalmi és műfordítói pályázat nyertese voltál. Mi mondható el a szövegeid utóéletéről?
Kovács Jolánka: — Tavaly októberben jelent meg a Forum kiadásában a Priče iz Keglovićeve ulice című szerb nyelvű novelláskötet, amely a Gion Nándor Emlékház és a szenttamási önkormányzat által meghirdetett műfordítói pályázat anyagát tartalmazza, vagyis Gion-novellákat szerbül, huszonegy szerző fordításában. A könyvet bemutatták az 57. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron, ahol a műfordítók közül tizenheten jelentünk meg.
Lennert M. Tímea: — Tavaly ősszel jelent meg a saját műfordításköteted is...
Kovács Jolánka: — Igen, az első, mert nem könnyű kiadót találni a fordításoknak. A Prelomljeni hleb (Megtört kenyér) című verseskötet Balázs F. Attila erdélyi születésű, Szlovákiában élő költő szerb nyelvre fordított verseit tartalmazza. Még két munkám áll kiadatlanul: Danyi Zoltán Hullámok után a tó sima tükre című novellafüzérének és Balázs F. Attila Casanova metamorfózisai című novelláskötetének szerb nyelvre fordított változata.
Lennert M. Tímea: — Most mivel foglalkozol?
Kovács Jolánka: — Egy ideje Duška Vrhovac belgrádi költőnő verseit ültetem át magyar nyelvre, azonkívül az idei évre tervezem Petőcz András Idegenek című regényének szerb nyelvre fordítását is...
A műfajban te is kipróbálhattad magad, Tomica Bajsić horvát költő három versét ültetted át magyarra, egészen frappánsan.
Lennert M. Tímea: — Kedvemre való feladat volt. Szívesen tennék még kitérőket ezen a téren, ha alkalom és idő kínálkozna rá.
Kovács Jolánka: — Tudtommal máris készül a következő versesköteted. Milyen lesz?
Lennert M. Tímea: — A Kollázsban alkalmazott nyelvi játékosság abban is megjelenik majd, csak még fokozottabban. A fotókra, rajzokra írt versekkel és fordítva: a versekre rajzolt képekkel a művészeti ágak közötti átjárhatóságot kutatom. Izgalmas műhelymunka folyik tehát. Stock Jánossal (fotók) és Váradi Balázzsal (rajzok, fotómanipulációk) dolgozunk együtt. Te „miben sántikálsz”?
Kovács Jolánka: — Egy kisregényem vár befejezésre. Ezenkívül novellákat, meséket is írogatok. Gyermekien jó, könnyed és röptető érzés mesét írni, ám egyúttal nagy felelősség is, hogy milyen olvasnivalót adunk a kicsinyek kezébe.
Lennert M. Tímea: — Pécsett arról is meséltél, hogy derűsebb témákról szeretnél írni a jövőben. A Kilátóban megjelent Dobozos szeretők című novellád arról tanúskodik, hogy jó úton jársz...
Kovács Jolánka: — Már régóta szerettem volna valami derűset írni, valami párbeszédeset… A humor ott lappang már korábbi, komolyabb írásaimban is, mivel röptet és felszabadít, megtisztít a negatív gondolatoktól. Vagy távol tart tőlük? Nem tudom. Derűs embernek tartom magam. Szóval, jó lenne így (is) írni.
Lennert M. Tímea: — Legyen ez a zárógondolat. Reméljük, hogy az olvasók is ugyanannyi örömüket lelik a beszélgetésünkben, mint amennyire mi élveztük ezt a négykezest.