A világgazdaság sok kihívással, kockázatok együttállásával néz farkasszemet, ami a mi életünkre is ki fog hatni. Tartósan magas inflációra lehet számítani, de arra utaló jelek is vannak, hogy a pénzromlás tempója lanyhul majd, ha nem előbb, akkor a tavaszra. Az orosz—ukrán háború bizonyos következményei még csak ezután mutatkozhatnak meg. A befagyasztott koszovói konfliktus végső megoldása sem látszik, még csak körvonalazódni sem.

Viszont vannak történelmi példák, van rá precedens, hogy hasonló körülmények között is el lehet kerülni a recessziót. Mi is ebben bízhatunk. A gazdasági mutatószámok valóban biztatóak. Nem árt azonban észen lenni.

A koronavírus okozta gazdasági sokk tapasztalatai hozzáadódtak azokhoz a felismerésekhez, amelyek a 2008—2009-beli válság után váltak nyilvánvalóvá. A ’70-es évek olajkrízisének tapasztalatait is érdemes most felidézni. Valójában viszont a jelenlegi helyzet mégis egészen egyedi. Elsősorban az a különbség, hogy most a magas infláció nem munkanélküliséggel, hanem éppen ellenkezőleg, munkaerőhiánnyal párosul. Számos szektorban olyan akut hiányról beszélhetünk, amelyre a jövőben sem lesz könnyű megoldást találni. Strukturális és regionális szinten a munkahelyteremtés hozhat előrelépést. Ezért aztán fontos, hogy valóban tudatos legyen a gazdaságpolitika. Ahogyan a monetáris és a fiskális politika terén is nagy fokú rugalmasság kívánatos ilyen válságos időkben.

A 2008—2009-beli adósság- és pénzügyi krízistől az egész világgazdaság szenvedett. Most lényegében nem „igazi” globális világválság van, hanem európai gazdasági válságról beszélhetünk. Az öreg kontinensen azzal kell szembenézni, hogy teljes iparágak tűnnek el. Jóformán megszűnt a műtrágyagyártás, de a gyógyszeripar, a gumiipar, az acél- és a vasipar is súlyos bajban van. Korábban volt olyan „jövendölés”, hogy Európa egyfajta múzeummá válik. A migránsáradat viszont, mely továbbra is ostromolja a „külső falakat”, nem igazi múzeumlátogató. Ha azonban a „lerongyolódás” fokozódik, el is veszíti majd igazi vonzerejét a migránsok szempontjából. Ez azonban az itt élők számára nem kecsegtető forgatókönyv.

A világ nagy gazdaságai is lassulnak, de a trendek alapján egyelőre sem Ázsiát, sem pedig az Egyesült Államokat nem fenyegeti a visszaesés veszélye. Németországban és Olaszországban viszont ennek reális esélye van. Ez azért aggasztó, mert ezek az országok a legnagyobb kereskedelmi partnereink közé tartoznak. Ha náluk gondok lesznek, azt mi is megérezzük. Az USA jegybankja minden várakozás szerint folytatja majd a kamatemelést, vagyis drágulnak a hitelek, világszerte visszafogottabbá válik a beruházási kedv.

Az előttünk álló gazdasági évet meghatározó másik jelentős tényező lesz Kína is. A jelek arra utalnak, hogy a vártnál lassabban ugyan, de enyhülnek a koronavírus elleni szigorú intézkedések, ami pozitívan hatna a világgazdaság egészére. Bizonyos jövendölések szerint nem is a mostani tél lesz igazán nehéz, hanem a gondok majd a következő fűtési idény kezdetéig kulminálnak. Csakhogy addig még sok idő van, sok szennyvíz lefolyik folyóinkon, lefolyóinkon. Ha észen leszünk, ha idejében felkészülünk, azt is túl fogjuk élni.