Az életünk szerves részeként megjelenő konfliktusok sikeres kezelése alapvetően érzelmeink sikeres irányításának függvénye. Ha valamely érzés túszává válunk, a konfliktuskezelésünk bizonyosan nem a kívánt megoldást eredményezi. Az érzelmi fogságban levés megbénít, nem tudunk továbblépni, fejlődni, bensőségessé növekedni kapcsolatainkban, s ennek hidegség, távolságtartás, sikertelen életvezetés a hozadéka. Habár folyamatosan rendelkezésünkre áll a másik lehetőség is: az érzelmi fogságtól megszabadulva sikeres döntéseket hozni. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan függnek össze érzelmeink a konfliktuskezeléssel.
A belső látás
Érzelmeink tudatosítására mindannyian képesek vagyunk, legalábbis egy kis gyakorlással gyorsan elsajátítható. Ez a tudatosság az, ami — hatalmunkban lévén — általunk irányítható, és lehetővé teszi, hogy legyen egy belső látásunk. Belső látásunkat élményeink alakítják, tudatunk működése pedig meghatározza világképünket, azaz sikerünket vagy kudarcunkat. A múltban szerzett érzelmi tapasztalatok meghatározzák jövőbeni terveinket, de arról koránt sincs szó, hogy ha a múltból magunkkal hozottak negatívak, akkor azok a jövőben nem állíthatók át pozitívvá. Sokak számára a jövő nem más, mint a múltbeli emlékek halmaza, amit kivetítenek a jelen és a jövő eseményeire. Ugyanakkor nem szükségszerű, hogy bárki a korábbi tapasztalatai túsza legyen, ha azok mégoly negatívak is.
A legtöbb embert a félelem vagy a fájdalomkerülés vezérli mindennapjaiban. Alig vannak, akiket a jutalom motivál. A belső látás irányítja, hogy mire összpontosítsunk az életben, miközben mindennek megvan a pozitív és negatív oldala is. A pozitív dolgoknak — mint amikor valaki nyer a lottón, megházasodik vagy álláshoz jut — potenciálisan negatív oldala is van. Ugyanakkor a negatív dolgoknak, mint amilyen például a válás, a munkahely elvesztése, vagy akár egy szeretett személy halála, pozitív kimenetele is lehet. A legkétségbeejtőbb körülmények között is megtalálhatjuk az életörömöt azáltal, hogy vállaljuk és kezeljük azt az érzést, amellyel dolgunk van — a veszteséget, a gyászt, a haragot, a bánatot, a bosszúvágyat stb. Az élet örömmel és fájdalommal van teli, a kívánt boldogság azonban olyan tudatállapot és olyan választás, amelyet belső látásunk vezérel.
Amiről úgy véljük, hogy megtörténik, az többnyire meg is történik. A belső látás bárminek az elérésére képes, amit akarunk — a lényeg, hogy a pozitív kimenetelre összpontosuljon. A negatív kimenetelre való figyeléssel azt érjük el, hogy érzelmeink fogságába esünk. Ha a gyereknek azt mondják: „Ne öntsd ki a tejet!”, valószínűleg ki fogja önteni. Vagy, ha azt hallja: „Le ne ess a bicikliről!”, akkor várhatóan le fog esni. Miért van ez így? A kutatások bebizonyították, hogy az agy elsősorban képek segítségével koncentrálja a belső látást. Milyen kép jelenik meg a gyerek előtt? A tej kiöntésének a képe, a bicikliről való leesés képe.
Az emberek elveszíthetik az uralmat az életük felett, és a reménytelenség meg a frusztráltság érzését élhetik át azért, mert nem megfelelő dolgokra összpontosítanak — valószínűleg arra, amit el akarnak kerülni, vagy amit elveszítettek. Nagyon is könnyű túlzottan központba állítani a problémákat vagy akadályokat — azt, hogy merre nem akarunk menni. Amikor így teszünk, túszul ejtjük magunkat, ez pedig a nem kívánt eredményre vezet. Egy másik személy vagy saját belső reakcióink, érzelmeink túszának lenni nagyon szorosan összefügg egymással — mindkét esetben azt jelenti, hogy olyan tudatállapotba kerülünk, amelyben negatív érzések, a tehetetlenség, a kifosztottság és a befolyásolhatatlanság érzései hatalmasodnak el rajtunk.
Amikor felvetődik a kérdés, hogyan előzhetnénk meg, hogy problémáink maguk alá gyűrjenek bennünket, akkor erre csak egy mód áll rendelkezésre: irányítani kell belső látásunkat, és fenn kell tartani a kívánt eredményhez szükséges tudatállapotot. Mindannyian képesek vagyunk pozitív vagy negatív tudatállapotba hozni magunkat. A belső látás nemcsak abban segít nekünk, hogy önmagunkat befolyásoljuk, hanem abban is, hogy ha megértjük, mi áll egy másik személy belső látásának központjában, azáltal őt is képesek vagyunk befolyásolni, ami nyilván kölcsönös előnyökkel jár. Amikor például belső látásunk középpontjában a nyugalom érzése áll, ez az érzés átterjed másokra is.
Fontos tudni, hogy ami belső látásunk központjában megjelenik, az valamilyen formában valósággá válik. Amikor belső látásunk révén életünknek megfogalmazzuk az értelmét és célját, azzal együtt a céljaink eléréséhez szükséges személyes hatalmunkra is rátalálunk. Amikor negatív gondolatok felé sodródunk, ez a negatív gondolkodás befolyásolja azt, ami a belső látásunkkal történik. Pozitív gondolkodás esetén viszont a befolyásolás pozitív irányba történik. A negatív tudatállapot beszűkíti, míg az öröm és az elégedettség szélesíti belső látásunkat.
(Folytatjuk)
