Mottó: „Az igazság békét teremt!” (Iz 32,17)

Kiállítások, koncertek, előadások, könyvbemutatók, irodalom, zene, tárlatvezetés… várták és fogadták az érdeklődőket. A művészet nyelvén igyekezvén lelki befelé fordulásra késztetni az embereket, megérinteni a lelküket, és bemutatni azokat az európai értékeket, amelyek a szakralitásból táplálkoznak.

„A mi énekünk csupán visszhangja, utánzása az angyalokénak. A zenét az égben találták fel. Körülöttünk és felettünk angyalok énekelnek.” (Aranyszájú Szent János)

A belvárosi S4-be, vagyis a Háló Közösségi és Kulturális Központba látogatók szeptember 17-én Navratil Andrea Liszt Ferenc-díjas énekesnővel kantigázhattak — a középkori Európa legszebb szakrális dallamait énekelhették együtt. Latin nyelven. Meg egy picinykét magyarul is. Az 1192 körül keletkezett, Szent László királyhoz íródott himnusz utolsó strófáját, Csanád Béla fordításában.

„Az Ars Sacra Fesztiválnak, amely egy páratlan intézmény és jelenség a magyar kulturális világban, szinte olyan hatása van, mint Kodály és Bartók idejében a népzene felfedezésének, vagy egyszerűen az éneklés terjesztésének és megszerettetésének országszerte. Az elnevezés már sokak fülében és szívében jelen van. Ha kis túlzással az utca emberét megkérdezzük, talán tudna-e erről valamit mondani, bizonyára az érdeklődését fejezné ki, ugyanis ahogyan a zene is mindenkié, a művészet is mindenkié. Természetesen a művészet felöleli mindazon megnyilvánulási formákat az irodalom, a színház, a muzsika, az építészet, a szobrászat vagy a festészet világában, amely az érzékelhető szép területéhez tartozik. Ez mind megtalálható abban a bőséges kínálatban, amelyet a ragyogó művészi hét nyújt számunkra. Ilyenkor egy kicsit jobb lesz az ember. Kioltódnak benne a helytelen vágyak és érzelmek, amelyek a másik ellen fordulnának. Hamvas Béla mondta egykor, hogy nem az a lényeges, hogy nekem mi a véleményem egy ikonról, hanem az, hogy az ikonnak, amelyet egy szent életű remete festett térdelve böjtölve, mert az Isten világát akarta közelebb hozni, tehát az ikonnak mi a véleménye rólam. Legyenek az Ars Sacra Fesztivál programjai a belső, de a külső béke előmozdító is hazánkban és határainkon túl egyaránt!”* (Kránitz Mihály teológus beköszöntője)

* külső hivatkozás: Papageno, 2024. 5. különszám, 2. oldal

A Budai Református Gyülekezet Szilágyi Dezső téri templomába — ezúttal az Ars Sacra Fesztivál apropóján — szeptember 21-én kértünk és kaptunk bébocsáttatást. Elsőként egy késő délutáni áhítatra, melynek énekhangi-zenés szerkezetét a Praetorius Kamarakórus állítá fel, Nicolas Gomber, Claudio Monteverdi és Alessandro Grandi zeneszerzők műveiből. Orgonán Laufer Szilvia játszott. Vezényelt, illetve szólót Kéringer László énekelt.

Az est folytatásában a Magyar Örökség díjjal is kitüntetett zenekar, Pál István Szalonna és Bandája koncertezett a templomban. A hangversenyen, melyen bár az egybegyűltek közül természetesen senki sem perdült táncra, bizony sokak „nagylábujjkája” megmozdult.

A koncerten a Kárpát-medence népzenei világa volt hallható. Benne református zsoltárénekekkel és egyházi népénekekkel, alkamasint néhány közös, echte családi fohásszal is átszőve.

A tiszta gyermekhangon felcsendülő dalokhoz pedig, melyeket Ötvös Anna és Eszter adtak elő, a leánykák édesapja, Ötvös Sándor Reményik Sándor Kegyelem című versét választá. S tolmácsolá. Szívből. Lélekből. Őszintén és meggyőződéssel. Mindnyájunk bátorítására, vigasztalására és mielőbbi felépülésére.

„Először sírsz. / Azután átkozódsz. / Aztán imádkozol. / Aztán megfeszíted / Körömszakadtig maradék-erőd. / Akarsz, egetostromló akarattal — / S a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád. / Azután elalélsz. / S ha újra eszmélsz, mindent újrakezdesz. / Utoljára is tompa kábulattal, / Szótalanul, gondolattalanul / Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: / A bűn, a betegség, a nyomorúság, / A mindennapi szörnyű szürkeség / Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor — magától — megnyílik az ég, / Mely nem tárult ki átokra, imára, / Erő, akarat, kétségbeesés, / Bűnbánat — hasztalanul ostromolták. / Akkor megnyílik magától az ég, / S egy pici csillag sétál szembe véled, / S olyan közel jön, szépen mosolyogva, / Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor — magától — szűnik a vihar, / Akkor — magától — minden elcsitul, / Akkor — magától — éled a remény./ Álomfáidnak minden aranyágán / Csak úgy magától — friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Mellékelt videófelvételünk ez utóbbi pillanatokról tesz hiteles digitális tanúvallomást.
A XVIII. Ars Sacra életképei a Szilágyi Dezső téri református templomból — Budapest-Víziváros, 2024. szeptember 21.

Az idei, XVIII. Ars Sacra Fesztivál fővédnökei Erdő Péter bíboros, esztergom—budapesti érsek és Nagy Zsuzsanna asszony, a köztársasági elnök felesége voltak. Az ünnepélyes megnyitó szeptember 13-án volt. Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.