Mindeközben rohamosan változnak a feltételek, melyek meghatározzák az egyének pénzhez jutását. Az ilyen változások generálják korunk fogyasztói társadalmában azt az elképzelést, hogy minden emberi lénynek egy bizonyos összeg járjon, attól függetlenül, hogy végez-e hasznos tevékenységet, vagy sem. A feltétel nélküli, alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésének elképzelését azzal indokolják, hogy az emberek mára meg lettek fosztva természetes örökségüktől, a földtől. A másik érv pedig, hogy a termelés automatizálása megszünteti a klasszikus értelemben vett munkahelyeket. A kilátások azt is sejtetik, hogy a jövőben csak korlátozott számban lesznek munkahelyek. Esetenként azok sem dolgozhatnak majd, akik egyébként hajlandóak lennének, szeretnének. Az elképzelés szerint alanyi jogon járjon minden embernek egy bizonyos összeg. Ez hozzájárulna az emberi méltóság megőrzéséhez, a létfenntartási alapszükségletek kielégítése miatt ugyanis senkinek sem kellene aggódnia. Az ötlet azonban egyáltalán nem új keletű, évszázadokkal ezelőtt is felvetődtek hasonló elképzelések.

Időközben Svájcban népszavazást tartottak, melynek az lett az eredménye, hogy az ottaniak többsége elutasította az alapjövedelem bevezetését. A javaslat szerint az alpesi ország minden felnőtt polgára 2500, a gyermekek pedig 625 svájci frankot kaphattak volna havonta adómentesen. Jól hangzik, mégsem szavazták meg. Hozzá kell azonban tenni, hogy itteni perspektívából a felvetés megtévesztő lehet, hiszen minden viszonylagos. Svájcban 2200 frankos a hivatalos szegénységi küszöb, a foglalkoztatottaknak kevesebb mint 5 százaléka keres kevesebbet havi 2500 franknál. Az ottani árarányokat figyelembe véve, önmagában az alapjövedelem alig lett volna több az éhbérnél. Az egyébként gazdag alpesi országban is az adóterhek növelésével tudták volna létrehozni az alapjövedelem intézményét, nyilván ez nyomott sokat a latban, amikor az emberek nemmel szavaztak. A svájci voksolás után a finn kormány 2017 januárjától egy kísérlet keretében egy csoport számára két évre bevezette a feltétel nélkül folyósított alapjövedelem intézményét. A kétéves projektum eredményeit bemutató tanulmány szerint ez nem sokat segített abban, hogy munkára ösztönözze a résztvevőket. A mentális egészségre, a magabiztosságra és az élettel való általános elégedettségre viszont pozitív hatással volt. A finn emberkísérlet célja eredetileg az volt, hogy kiderítsék, a garantált jövedelem ösztönzi-e arra az embereket, hogy vállaljanak akár alacsonyabb fizetéssel járó vagy ideiglenes munkákat úgy, hogy közben nem kell attól félniük, hogy éhen halnak. A kísérlet tanulsága végül röviden összefoglalva az lett, hogy az alapjövedelem nem oldhatja meg minden egészségügyi és társadalmi gondunkat, de mindenképp el kell kezdeni beszélni arról, hogy a gazdasági nehézségek idején ez is egy megoldás lehet.

Az alapjövedelem mellett érvelők szerint a társadalmi feszültségek csökkentése, a békés környezet hozzájárulna egy jövőbeli, modern kapitalizmus sikeres működéséhez. A munkanélküliség nem fenyegetné többé a társadalom békéjét. Viszont a termelés automatizálását mindenféle további erkölcsi aggály nélkül lehetne felgyorsítani. Az alapjövedelem bevezetése kiváltana számos egyéb állami transzfert, köztük a szociális rendszert a maga bürokratikus és nehézkes felépítményével. Nem kellene többé munkanélküliségi segélyt, nyugdíjat, táppénzt, politikai célok eléréséhez is felhasználható támogatásokat fizetni. A bírálók szerint viszont az alapjövedelem visszafogná a gazdasági teljesítményt, hiszen nem motivál munkavállalásra, miközben a terhek nagy részét a munkáltatókra helyezné.