Az elmúlt években fellendülőben van ez a sportág, mely a térségünkben Szárits Jánosnak, a repülés úttörőjének köszönhetően százéves múltra tekint vissza. A Szabadkai Pilótaiskolának jelenleg megközelítőleg húsz növendéke, illetve ugyanennyi pilótája van, és szoros kapcsolatot ápol a belgrádi, az újvidéki, a nagybecskereki, valamint a valjevói repterekkel, ennek köszönhetően pedig a sportreptereiket is használhatja. Roland szerint követendő minta a magyarországi repülősport, hiszen nagyon fejlett, és szép eredményekkel büszkélkedhet. Olyan sikeres műrepülő-pilótákról tudunk, mint például Besenyei Péter, Veres Zoltán vagy Vári Gyula, akiknek a tudását meg is lehet csodálni egy-egy bemutatón.

Az a bizonyos leírhatatlan érzés

Roland már kiskorában is kereste az alkalmakat, hogy minél magasabbról szemlélhesse a világot, és mivel tudta, hogy Szabadka meg Csantavér között van egy reptér, ezért egyetemistaként egyszer bemerészkedett a helyszínre, ahonnan nem volt visszaút.

— Kipróbáltam a sétarepülést, de akkor az ejtőernyőzés volt rám nagyobb hatással, láttam ugyanis az ejtőernyőzők arcán a földet érés utáni boldog mosolyt, mely semmihez sem volt hasonlítható. Mivel néhány vizsgám még Magyarországhoz kötött, nem tudtam azonnal elkezdeni az ejtőernyősképzést, de amint adódott rá lehetőségem, belevágtam. Egy mindössze egyhetes tanfolyamról van szó, mely Szabadkán valósult meg, három alkalommal elmélet, egy alkalommal gyakorlat, az ötödik alkalommal pedig az ugrás kivitelezése történik. Önálló ugrásokról beszélünk, oktató által segített ernyőnyitással. Egy év ejtőernyőzés után úgy döntöttem, hogy beiratkozom a pilótaképzésre is, szintén Szabadkán. Az ejtőernyősképzés elvégzéséhez szükséges az az orvosi vizsga, amely a B kategóriás engedély megszerzéséhez kell, a pilótaengedélyhez viszont speciális orvosi vizsgára van szükség, melyet Belgrádban végeznek el. Az ejtőernyőzést tizennégy, míg a sétarepülést tizenhat éves kortól lehet elkezdeni. Nálunk a képzések szerb és angol nyelven folynak. Szerencsém volt, hiszen a legjobbaktól tanultam, olyan egykori katonai vadászpilóta-kiképző tisztektől, akik kiemelkedőek ebben a sportban — tudtuk meg Rolandtól, aki elmondta, hogy mint minden más sportágban, itt is nagyon fontos a kondíció megőrzése és a rendszeresség. Nem az számít, hogy az ember hány órát van a magasban, hanem hogy bizonyos időközönként irányítsa a gépet, tehát célszerű hetente repülni.

Roland és az oktatója, Dudás Árpád

Mivel Roland már egy megszerzett műszaki előtudással érkezett, nem volt számára teljesen ismeretlen terep a gépek műszaki felépítése. Felszállás előtt minden pilótának alaposan át kell néznie a gépet, és csak abban az esetben indulhat el vele, ha mindent rendben talált. A csantavéri repülőpilóta számára a leszállás elsajátítása volt a legnagyobb kihívás, hiszen a perifériás látásból kell megtanulni megérezni a földközeli magasságot, emiatt különösen fontos a perifériás látás edzése, fejlesztése.

Roland nem szeretne megállni az eddig megszerzett tudásnál, tervei között szerepel a műrepülés, vagyis az akrobatikus elemek elsajátítása, melyet Angliában kíván megvalósítani.

— Ha meg kellene fogalmaznom, akkor a szabadságérzet az, ami miatt beleszerettem ebbe a sportágba. Egy olyan óriási tér áll rendelkezésemre, amelyben ellenőrzött körülmények között, szabadon tudok mozogni. Az ejtőernyőzést és a géppel való repülést is másért szeretem: amíg az előbbinél egy saját élményről van szó, mely közben kitisztul a fejem, kikapcsolhatom a külvilágot, és egy másféle otthonba érkezem, addig az utóbbinál jó érzés látni mások arcán a mosolyt, hogy egy pozitív élményt nyújtottam nekik a sétarepüléssel. Minden térségnek megvan a maga szépsége, ha megfelelő a látótávolság, akkor Szabadkáról még a Fruška gora is kirajzolódik. Gyönyörű tájaink vannak, nagyon szeretek a Tisza mente felett repülni.

Az égen sosem keveredhetünk dugóba

Térségünkben általában hétköznap gyakorolnak a tanulók, és hétvégén vannak az ejtőernyős ugrások, valamint a sétarepülések, melyek rendkívül közkedveltek, ezekre Roland is elviszi az utasait. A pilótán kívül három fő tud egyszerre a gépben tartózkodni.

— Fontos, hogy a résztvevőknél mindig legyen víz, mert az utastérben meglehetősen nagy a hőség, illetve a napszemüveg sem árt, mert a fény visszatükröződése zavarhatja a látást. A földtől nézve minimum 300 méteres magasságtól 600 méterig emelkedünk. Sokan ajándékoznak egymásnak sétarepülést mint élményt, de már lánykérést is végigkísértem a levegőben, tehát különleges alkalmakkal is összekötik. A 20 perc alatt Szabadka és Palics között repülünk, de más útvonalak megtételére is van lehetőség. Újvidékig, Nagybecskerekig is repülhetünk, ilyenkor szünetet tartunk, megiszunk egy italt, megtekintjük az ottani gépparkot, és indulunk vissza. Az ejtőernyőzést leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a sebességet, a száguldást. Az a legszerencsésebb, ha a felszerelésen kívül semmi nincs az illetőnél, a kamera is csak az oktatón lehet. A megörökítésnél sokkal fontosabb, hogy átéljük ezt a nem mindennapi érzést, melyre még sokáig fogunk emlékezni.

Aki ki szeretné próbálni az ejtőernyőzést vagy a sétarepülést, az a következő telefonszámokon tud jelentkezni: 066/414-792 (Momir Gabrić, ejtőernyőzés) és 062/1787-726 (Dudás Árpád, repülés).

Egy tökéletes nap tökéletes lezárása (a Szabadkai Pilótaiskola felvételei)