Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik legjelentősebb eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás elindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia szereplője. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak. Tulajdonképpen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet történetének a legheroikusabb függetlenségi küzdelme.
Március 11-én a bécsi tanuló ifjúság petíciót nyújtott be a császárhoz; Pesten az Ellenzéki Kör megbízásából Irinyi József március 11-én megfogalmazta a tizenkét pontból álló forradalmi programot. Az arról szóló határozatot, hogy e kérvényt az országgyűlésnek vagy az országos ellenzéki választmánynak nyújtsák-e be, a március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. Eközben érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom, és a bécsi tanuló ifjúság petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta. E hír hatására, midőn a gyűlés (Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Irinyi József szónoklatával) az utóbbi indítványt fogadta el, a határozattal elégedetlen ifjúság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével a Pilvax kávéházba ment, és ott a Közvélemény asztalánál elhatározta, hogy másnap, azaz 15-én reggel az egész városban kihirdeti a tizenkét pontot. Jelen voltak: Petőfi, Jókai, Bozai Pál, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Sükei I., Telepi György, Hamary Dániel és még néhányan. Gyülekezési helyül a Pilvax kávéházat tűzték ki, a gyülekezés idejéül reggel 8 órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel alkalmi költeményt is ír, és azt maga fogja elszavalni. A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett az ún. tizenkét pontnak.
Március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett, hogy önálló magyar kormány jöjjön létre. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független és felelős kormány volt. Vajon Petőfi szelleme mennyire van jelen a mában? A nemzeti ünnephez közeledvén ezt kérdeztük olvasóinktól: Él-e még Petőfi?
KOVÁCS Rebeka hajdújárási általános iskolás tanuló:
- A magyarság egyik legfontosabb ünnepének tartom a március 15-eit, hiszen a bátor ifjak Petőfivel az élen nem hunyászkodtak meg, hanem küzdöttek a szabadságért. Néhány éve ezen a napon tartjuk iskolánk napját, így lesz ez az idén is. Ezen az ünnepségen én is fellépek: énekelni fogok szólóban és a kórusban is.
SZABÓ Réka, a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület irodalmi szakkörének vezetője:
- ,,Petőfi él! Lánglelke fenn virraszt' (Reviczky Gyula).
Magyarként és fiatalként merem állítani ,,lánglelke' itt él közöttünk, és ,,virraszt' eszméinek megvalósítása felett. Magyar gyökereink folytán érezhetjük, miként kelti bennünk március 15-e a lázas tenni akarás vágyát. Ez az ünnep számomra Petőfiét idézi. Lázadt, küzdött a vágyott igazságért. A jelen időben a lázadást inkább mellőzzük, de magyarságunk megmaradásáért önzetlenül tennünk kell! Őriznünk kell magyar hagyományainkat, mert a bástya áll, tennünk kell a fennmaradásáért, de nem hangzatos szavakkal, hanem tettekkel...
SZALAI Dávid hajdújárási általános iskolás tanuló:
- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nép bátorságáról tett tanúbizonyságot. A magyarság szempontjából rendkívül fontos ünnepként tekintek március 15-ére, hiszen a magyar nép nemet mondott az elnyomásnak.
TOLNAY Ilona királyhalmi nyugalmazott tanárnő, karnagy, a Petőfi Sándor ME elnöke:
- A rohanó idő forgatagában egymást követik a világnapok, ünnepek, megemlékezések... Ismét egy március 15-e, nemzeti ünnepünk, melyet Petőfi Sándor neve fémjelez: a költőé, akinek verseiből, gondolataiból, minden cselekedetéből a hazaszeretet, a szülőföld iránti elkötelezettség árad, a magyar nép szabadságáért élt és halt meg. Néhány napra mi is feltűzzük a kokárdát, nemzetiszín szalag ékesíti tereinket, lobog majd a szabadság zászlaja. Március 15. a magyarság nagy nemzeti ünnepe, amikor emlékeznünk kell történelmi múltunkra, dicső küzdelmünkre. Ma is szükségünk van lelkes példaképekre. Újból és újból nekünk is meg kell küzdenünk a céljainkért, fennmaradásunkért, hogy a múltból merítve megőrizhessük nemzetünk értékeit a holnapnak.
SZALMA Réka hajdújárási általános iskolás tanuló:
- Ezt a napot bensőséges ünnepként élem meg. 1848 március 15-én Petőfi felolvasta a Nemzeti Múzeum előtt alkalmi költeményét, a Nemzeti dalt, és a követeléseket összefoglaló tizenkét pont is. Minden magyar ember, bárhol éljen is a nagyvilágban, megünnepli ezt a napot, hiszen ez az ünnep minden nemzettársunk számára egyaránt fontos.
BICÓK Géza óbecsei földműves:
- Petőfi személye és minden márciusi ifjú előtt megemelem a kalapom. Abban a nehéz időben sem adták fel, nem hagyták magukat bekebelezni, hanem küzdöttek jogaikért, az igazságért. Mi annak idején nem tanultunk semmit a magyar történelemnek arról a korszakáról, ezért csak sokkal később, könyvekből és a televízióból értesültem az 1848-as eseményekről. Nem tudom, hogy a mai fiatalok tanulnak-e róla, de ahogy a környezetemben tapasztalom, az ifjú nemzedék nemigen ismeri a szabadságharc részleteit. Pedig jó lenne, ha minden magyar tisztában lenne azzal, mi is történt azokban a sorsdöntő napokban.