Nyílt levél Miskolci Józsefhez és a délvidéki magyar közvéleményhez
Kedves Jóska Barátom!
A Hét Nap febr. 23. számában megjelent (Rádió a jéghegy csúcsán című) - vitát eddig ki nem váltott - írásod olvasva csordul ki belőlem a több mint egy évtizede növekvő keserűségem.
Ezt írod: ,,Az sem érdekli a hatalmat, hogy a nyomor mind nagyobb. Miért is érdekelné az, hogy lesz-e vidám műsor magyarul?'
Az, ahogyan az Újvidéki Rádió vidám műsorával és a délvidéki magyar médiával elbánt minden hatalom, módszeresen, egyenként, megállíthatatlanul - de tegyem hozzá azonnal: a magyar gyermeklapokkal elsőként és elsősorban -, az egész ország szégyene kellene legyen. A magyarságé meg külön. Tíz évvel ezelőtt - nem miattad mondom, hanem az esetleg tájékozatlan szülőknek és a lap olvasóinak, hiszen Te tudod - a Miloševiæ-rendszer megvonta a támogatást a Jó Pajtástól és a Mézeskalácstól. Anyagi okokra hivatkoztak. Ne legyünk naivak: az intézkedés már akkor is roppant átlátszó volt. Minek a magyar gyereknek magyar gyermeklap? Ha már éppen olvasni akar (s esetleg nemcsak inas szeretne lenni) - olvassa a többségi nemzet nyelvén kiadott gyermeklapokat -, merthogy azok továbbra is megjelentek közösségi támogatással, pontosabban az állam, még pontosabban az adófizetők pénzén. A képlet egyszerű (tudja ezt, s él vele azóta is minden aktuális politika): az a gyerek, aki nem szokik rá anyanyelvén az olvasásra, felnőttként sem (vagy kevésbé) igényli a magyar írott szót, azt a forrást, ahol magyarságának megtartására, ápolására buzdítják, ahonnan nemzetéről tudást, ismeretanyagot, magyarságtudatot meríthet.
A fiatal fát kell hajlítani.
Hogy a magyar gyermeksajtó leépítése nem volt véletlen, s nem volt anyagilag szükségszerű, hanem ravaszul megfontolt, tudatos lépés, s hogy a gyerekek mássá nevelését más területekre - pl. az oktatásügyre - is kiterjesztették, köztudomású. De József Attila-év lévén álljon itt egy példa: a magyar gyerekek az általános iskolai képzés felső osztályaiban a magyar irodalom egyik legnagyobb, tiszta szavú, fényes költőjének összesen - írd és mondd! - két versét ismerhetik meg (a Tél és a Harmatocska címűt). Ilyen körülmények között ne lenne küldetése, pótolhatatlan szerepe (csak ebben az egyetlen vonatkozásában is) a Jó Pajtás irodalmi rovatának és a majdnem fél Mézeskalácsnyi irodalmi anyagnak?
Teret nyerni, eltéríteni, asszimilálni - minél korábban, annál könnyebb. A két gyereklap ennek próbált ellenállni az elmúlt tizenöt évben. Úgy emlékszem, ismered házépítő-elméletemet: az alapoknál - az anyanyelvű iskolában, az anyanyelvű gyermeksajtóban és -irodalomban - dől el majdnem minden (nem tagadva természetesen a család elsődleges szerepét). Ha nincs vagy rossz az alap, hiába épül rá akár cifra ház is, előbb-utóbb összedől.
A ,,ház'-ban most a legfrissebb áldozat a Vidám műsor.
Azt írod egy magyar tisztségviselőről: ,,Nem a megoldást hozza, csupán együtt sír a rádiósokkal!'
A Jó Pajtással és a Mézeskaláccsal még csak együtt sem sír senki. Időről időre azt látom: itt is, ott is a délvidéki magyar sajtó ügye kerül szőnyegre magyar vagy nem magyar politikusoknál, van szó televízióról, rádióról, napilapunkról - hogy rendeződik a helyzetük. (Hogy mekkora hitele van az ígéretnek, az külön megérne egy tanulmányt.) Keresem a Jó Pajtás, a Mézeskalács, vagyis a magyar gyereklap nevét... Soha, sehol, egyetlen megbeszélésen, egyetlen érdemi döntésnél sem hangzik el. Igazad van, kedves Jóska: átrobogott rajtunk az Európai Parlament bizottsága. S többnyire mindent rendben talált, pedig mi, itt élők és gyalog járók nagyon jól tudjuk, hogy semmi sincs rendben. Az sem, hogy a délvidéki adófizetők pénzéből finanszírozott (benne van a magyar szülő pénze is!) sajtótermékek, gyermeklapok között nincs ott a két magyar gyermeklap. Nevük a bizottság ülésein szóba se került. Akik képviseltek bennünket, valaki, bárki, nem tudott rólunk? Akkor nagy a baj! Vagy netán másutt van a kutya elásva? Pályázatok, kérvények, kilincselések, érvelések, magyarázkodások tömkelege töltötte ki az elmúlt tíz-tizenöt évet. (S ha valahol meghallgatásra találtunk, az nem a délvidéki közélet - szerb és magyar - volt. A lélegzetvételnyi túlélés mindig kívülről csordogált, Soros, Illyés, lassan már az se.)
A Miloševiæ-korszakban a leírásunkat még csak-csak megértettük, habár a támogatás megtagadásánál azért többnyire magyar tisztségviselők is jelen voltak (akár meg is lehet nevezni őket). De jött a ,,változás', melyért ott gyalogoltunk Szabadka utcáin például, s nekünk az sem hozott újat. És időközben megalakultak a délvidéki magyarság legitim szervei is, az MNT, és a gyereklapoknak megint s mindeddig morzsa se jut. Ebben a tehetetlenségi állapotban a szerkesztőség újra meg újra drágításra kényszerült - a szomszéd tanterembe járó gyerek olcsóbb és szebb küllemű laphoz jut, mert az támogatva van. A drasztikus áremelés mindig az olvasók egy részének lemorzsolódásával járt. Méltán emeli fel a szülő a fejét: miért ilyen drága? És lemondja a vásárlását. A két lap pedig, de elsősorban a Jó Pajtás, egyre sorvad. Fejleszteni kellene. Miből? Olcsóbbnak kellene lennie. Nyomdaköltség, terjesztés... Hogy állandóan az iskolákat, a terepet kellene járni? Ki? A két lapnak összesen - írd és mondd! - NÉGY munkaviszonyban levő munkatársa van (a titkárnőtől az igazgatóig). Műszakilag is látványos lapra lenne szükség, hogy a célzott, nemes tartalom, a magyarság történelme, irodalma, az önazonosság-tudat, a pallérozott, szép magyar nyelv ,,eladható' legyen ebben a gyereket látványokkal bombázó világban - azaz, hogy az üzenet eljusson hozzájuk. Az írók, akiknek versei, munkái a gyerekek szellemi táplálékául szolgálnak, valamikor az őskorban kaptak legutóbb tiszteletdíjat.
Azt írod: ,,Ha a tartományi hatalom fontosnak tartja a vajdasági magyar rádiót - akkor talán többet is tehetett volna, nemde? A (magyar is) politikai pártok célja: sok szavazatot begyűjteni, bekerülni a hatalomba..."
Stimmel. Csak kibővítem: A tartományi hatalom a magyar gyermeklapot egyáltalán nem tartja fontosnak, nem is képviseli az érdekeit. A nem magyar intézmények, pártok az önazonosság-tudatra nevelő, anyanyelvre tanító - s ezáltal a beolvadást lassító - magyar gyereklapokon egyszerűen átnéznek. De a délvidéki magyar politikai pártok és tisztségviselők számára is érdektelen: a napi politikában nem számíthatnak rájuk, és nem ,,hasznosíthatók', nem rajzolhatnak jó politikai portrét, nem segítenek a szavazatgyűjtő körúton, nem hoznak szavazatot. S ez a lényeg. Visszautalok: itt van a kutya elásva. Ezért nem született sem az elmúlt tíz év alatt, sem az elmúlt három évben intézményes megoldás a Jó Pajtás és a Mézeskalács támogatására. Ne külföldi kéregetésre, maroktartásra kényszerítsenek bennünket, hiszen itt élünk, itt dolgozunk, nem a szomszédban, itt, ez a hatalom költi az adónkat. S választott magyar tisztségviselőink képviseljék érdekeinket: az adófizető szülők és gyerekeik jogait.
A sajtóalapban a pénz annyi, amennyi. Sosem elég. Nem is kivételezett helyzetet, hanem csak akkora - s nem nagyobb - támogatást várunk, amennyit a többi vajdasági gyermeklap - köztük az újonnan indult roma gyermeklap - is kap. (A támogatást az asztalról lesöprő indok, nevezetesen a tulajdonjogi akadály, mellébeszélés.)
Azt írod a címben: Rádió a jéghegy csúcsán.
Mi már a jég alatt vagyunk.
Soha nem idéztem önmagam, mert Goethe öregkori figyelmeztetését vallom: Az ember hanyatlásának biztos jele, ha már önmagát idézi. Elvemtől most azért térek el, mert voltaképpen több mint tíz évvel ezelőtt már behatárolható volt a magyar média lépésről lépésre való leépítése (sőt sokkal hamarabb is). Akkor, a Jó Pajtás főszerkesztőjeként, egy Magyar Szó-s interjúban azt mondtam: Egyenként lőnek ki bennünket. Bekövetkezett. Sorra megtörtént a leépítés a két gyereklapnál, a Képes Ifjúságnál, sorra került a Hét Nap, a Családi Kör, az Újvidéki Rádió, az Újvidéki Televízió, sőt a legerősebb, a Magyar Szó is.
Nem tudtuk megfogni egymás kezét, egymásért szólni, kiállni. A jobb pozíció reményében mindenki azt gondolta: ez nem én vagyok... én tán sorra se kerülök. Igaz, hogy van, aki, imbolyogva ugyan, de talpra állt. És (egyetlen kivétellel) mindenki kap állami támogatást, s mindenki tudja, hogy enélkül nincs, nem lehet kisebbségi média.
Támogatás nélkül Jó Pajtás és Mézeskalács se lesz - s ez csak rövid idő kérdése.
Kérdezed: Lesz-e újabb szalmaszál, melybe belekapaszkodhatnak a vajdasági magyarok? S a magyar politikai pártok megújhodására gondolsz. Én nem az új politikai rétegért szurkolok, hanem a majdani, az új értelmiségért, melynek kinevelését az ,,alapoknál' kell kezdeni (s biztosan lesz majd köztük jó politikus is). Fogyatkozó erőnkkel mi is ezt próbáljuk elősegíteni. Ehhez kérjük a támogatást, és ebben derűlátó szeretnék lenni. Még itt, a jéghegy alatt is.
Utóirat: Kedves Jóska, lehangoló, hogy vitaindító, kemény írásod - legalábbis eddig - visszhangtalan maradt. Pedig kiváló lehetőséget nyújt egy értelmes, kulturált nézetütköztetésre. Langyos állott vízben tocsogunk? Én magam is szívesen szállnék vitába több tételeddel is, de tudom, hogy mi egy hetilap terjedelmi lehetősége, no és az olvasó teherbírása. Ám köszönöm, hogy vitaindítódra építhettem.