A cikkek többsége eredetileg a Magyar Szó 1993-ban megszűnt Szivárvány című mellékletében, a Madárnaptár rovatban jelentek meg. Ebben számolt be a szerző hétről hétre a környezet- és madármegfigyeléseiről, a természetet járó ember élményeiről, a madarakhoz kapcsolódó népszokásokról stb.

* Kiknek szól a könyv? — faggattam kollégámat beszélgetésünk kezdetén. Kérdéseimre türelmesen válaszolt, de már előzőleg jelezte, mennie kell Hódegyházára, egy megrongálódott gólyafészket helyrehozni.
— Nem szakmai kiadvány, ha erre gondolsz, és szó sincs száraz tudományosságról, bárki lapozgathatja, tanulmányozhatja. Mindig arra törekedtem, hogy színesen, olvasmányosan írjak. Mivel közérdekű dolgok vannak benne, mindenkihez szól. Valamikor az ember együtt élt a természettel, tudta, mit jelent, ha a pacsirta elkezd énekelni, ha télen a veréb tollat gyűjt, béleli az odúját… Hasogat a varjú háta, mondták, ha jött a hideg, szeles idő.
Sajnos, a már említett Szivárványt a Madárnaptárral együtt elsöpörte az infláció, de a későbbiekben is folyamatosan foglalkoztam környezetvédelmi témákkal, számos képriportot készítettem. A cikkeket, közöttük azokat is, amelyeket még írógépen írtam, megőriztem, a paksaméta hosszú éveken át lapult a fiókban. A válogatást több mint 300 szövegből kezdtem, az anyagot azonban többször kellett szűkíteni, átnézni, kihagyni az idejétmúlt információkat, aktualizálni… Az Érdekes madarak és madárérdekességek, Környezetünk madarai, Égi országutak vándorai, Vajdasági vizeken, Természet- és madárvédelem fejezetekben végül 98 írás kapott helyet. A fotókat természetesen magam készítettem, a 150 oldal közül minden második színes, vagyis elmondhatom, a könyv rendkívül attraktív lett. Eddig Szabadkán és Szegeden volt könyvbemutatóm, és a kinyomtatott 300 példánynak már legalább a fele gazdára talált.

* Miért volt szükség az aktualizálásra?
— A szövegeket át kellett fésülni, az adatokat ellenőrizni és frissíteni. Például húsz-huszonöt évvel ezelőtt a rétisas jóval ritkább volt, mint ma, a kis őrgébics és más madarak viszont megfogyatkoztak. Sőt, új állatfajok is megjelentek vidékünkön, mint például a hód, vagy visszajött a sakál. Növekedett a környezet szennyezése és terhelése, új halastavak létesültek, az utóbbi időben szépen virágzik a Tisza. Nap mint nap tanúi vagyunk a környezetünk átalakulásának, amit korábban is és most is dokumentálni szeretnék. A Vajdasági Madártani Egyesületből közben Szerbiai Madártani és Madárvédelmi egyesület lett, melynek én vagyok az elnöke. Sőt, az is előfordult, hogy megváltozott egy-egy madár tudományos neve, például a hatvanas évekbeli vörhenyes pacsirtából mára csíkos szikipacsirta lett.

* A fiatalok között, utánpótlásként, akad-e ilyen „megszállott” madarász vagy környezetvédő, mint amilyen te vagy?
— Amióta Ludason megszervezzük a táborokat, sok fiatal figyelmét sikerült felkelteni. Számos érettségi és diplomadolgozatot írtak a madártan és a környezetvédelem témakörben, de akadnak olyanok is, akik természetvédelmi őrnek, környezetmérnöknek tanultak. A digitális technika elterjedésének köszönhetően a természetfotózás nemcsak nagyon népszerű, de mondhatjuk, hogy a reneszánszát éli. Magyarországon Az év természetfotósa pályázatra évente három és fél—négy és fél ezer fotó érkezik. Óriási az érdeklődés, ami reméljük, a természetvédelemben is hamarosan tükröződik.