Állatkerti séta
SZARKA Ákos
2013.10.23.
LXVIII. évf. 43. szám
Állatkerti séta

Avagy: villanások a Palicsi Állatkert életéből Márki Erik részlegvezető jóvoltából a terrarisztikai részlegről, az állatmenhelyről, a fókákról, valamint az úgynevezett Kukacházról.

* Miért épp az állatkertben dolgozol?

— Gyermekkorom óta dédelgetett álmom, hogy egyszer állatkertben dolgozhassak. Elsős vagy másodikos lehettem, amikor az osztálytársaimmal idelátogattunk, és különféle előadásokat hallgattunk meg. Ez a kirándulás akkora hatást tett rám, hogy azonnal elhatároztam, egyszer itt dolgozom majd. Az állatok iránti nagy szeretetemet valószínűleg nevelőimnek köszönhetem, hogy megismertették velem a természetet, és ezáltal rengeteg kellemes élményben volt részem.

* Kaptad vagy választottad a munkakörödet? Ha választottad, akkor miért épp ezt?

— Az állatkert hat részlegre oszlik: a ragadozók, a növényevők és a díszmadarak, valamint a majomház, a menhely és a terrarisztika részlegre. Mindegyiken dolgoztam már, kivéve a növényevőkét, ott csak néhány napot segítettem be segéd-állatgondozóként. A többi részlegen viszont elegendő időt töltöttem el ahhoz, hogy megismerkedjek az állatokkal, életvitelükkel. Később, amikor választhattam, melyiknél állapodjak meg, akkor a terrarisztika és az állatmenhely mellett döntöttem.

* Vannak kedvenc állataid?

— Mindegyiket nagyon szeretem, mégis talán a szakállas agáma a legkedvesebb számomra. Minden állatnak van személyisége. Ő egy kis „laza csávó”, valószínűleg ezért is vált a kedvencemmé. Ehhez a részleghez tartoznak még a lisztes orrú tamarinok is, amelyek szintén nagyon érdekesek, kíváncsiak, a hangjuk leginkább madárcsicsergésre emlékeztet. Egyetlen itt töltött munkanapom alatt több olyan érdekes dolgot láttam, mint amilyet látogatóként talán sohasem. Nem tudtam például a már említett menhelyről, ahova sérült állatokat lehet behozni.

* Mióta működik ez a menhely?

— 2006-ban nyílt meg. Először csak pár elkülönített ketrece volt, később azonban folyamatosan bővítettük. Tavalyelőtt helyeztük üzembe azt a hatalmas részt, ahol már akár repülhetnek is a madarak. Mivel kapcsolatban vagyunk a magyarországi állatkertekkel, és általában közösen pályázunk európai uniós pénzösszegekre, az említett új részleg létrejöttét is ennek köszönhetjük.

* Mely állatok számára van fenntartva ez a menhely?

— A sérült vadállatok számára hoztuk létre. Talált vagy megunt házikedvenceket nem fogadunk be. Kerültek már hozzánk madarak, melyek kiestek a fészekből, őzgidák, nyestek, rókák, mókusok és még sorolhatnám. Igyekszünk mindnyájukat emberi kézhez szokatni. Az őzgidákkal nem is tehetünk másképp, hiszen őket 2-3 óránként kell etetni. Minden állat viselkedéséről, étvágyáról, kezeléséről naplót vezetünk.

* Mi történik az állatokkal az érkezé-sük után?

— Először is kitöltünk egy formanyomtatványt. Feltüntetjük rajta az állat pontos faját, állapotát, annak a személynek a nevét és elérhetőségét, aki behozta. Ezután értesítjük az állatorvost, ő megvizsgálja az állatot, és szükség esetén terápiát ír elő neki. Ha külső sérülés nyoma nem látható is rajta, de rossz állapotban van, megröntgenezzük. Külső-belső féregtelenítés alá vetjük. Ez azért szükséges, hogy elkerüljük azoknak a parazitáknak a behurcolását, amelyekkel esetleg a vadonban megfertőződtek. A madaraknak perorálisan (a csőrbe csöpögtetve) 10%-os glükózoldatot adagolunk, ennek a jól felszívódó anyagnak hála hihetetlen gyorsasággal visszanyeri az állat az erejét.

* A felépült állatokkal mi történik?

— Általában nagyon rossz állapotban kerülnek ide az állatok, le vannak fogyva, magas a testhőmérsékletük, vagy éppen hipotermiásak (vagyis a szabályosnál alacsonyabb a testhőmérsékletük, leginkább télen, amikor a legyengülnek és nem tudnak repülni), el van törve a csontjuk, és a sebük könnyen elfertőződhet. Ez mind annak a jele, hogy az állatok túl későn kerülnek a menhelyre. Mindezek ellenére a gyógyításukban még szerbiai viszonylatban is kimagasló eredményeket érünk el: az elhullási statisztika körülbelül 30%-os. Ez azt jelenti, hogy rengeteg állatot sikerül megmentenünk. Persze van, amikor nincs más megoldás, mint a végtag (leginkább a szárny) amputálása, így azonban esélyt kap az állat az életben maradásra. Természetesen gondoskodunk az ilyen madarakról, és keresünk nekik megfelelő helyet az állatkertben.

* Van itt egy Kukacház nevű épület, mely szintén nem nyilvános a látogatók számára. Ez olyan állatokkal van tele (a kis boáktól kezdve a teknősökön és varánuszokon át egészen a madárpókokig), amelyek — ha jól sejtem — terraráriumi körülmények között tarthatók. Mi lesz velük a későbbiekben?

— Ez az épület két szerepet tölt be: egyrészt otthont ad a nemrégiben született kisállatoknak, például a most három hónapos huszonhárom kis boának. Ezeknek a kicsinyeknek szükségük van egyenletes hőmérsékletre és folyamatos megfigyelésre. Itt ellenőrizhetjük a viselkedésüket és a gyarapodásukat. Emellett a Kukacház karanténként is működik, ide kerülnek ugyanis a hatóságok által a határon elkobzott állatok. Érkezésük után azonnal féregtelenítésen esnek át. A későbbiekben figyelemmel kísérjük a viselkedésüket, és amint észrevesszük, hogy valamelyik megbetegedett, azonnal gyógykezelni kezdjük. A Kukacházban található hüllőket — a homoki boát, a pörge farkú leguánokat, a korallsiklót és a kaliforniai királysiklót — nem mutatjuk meg a közönségnek, a viselkedésüket azonban figyelemmel kísérjük.

* A fókaetetés valóságos attrakcióvá vált azáltal, hogy közben mutatványokkal szolgálnak az állatok. Mióta van az etetés egybekötve a tréninggel?

— Csaknem fél éve. Külföldön ez már nagyon jól bevált módszer: takarmánnyal vagy jutalomfalatokkal idomítják az állatokat. Ez számukra is nagyon hasznos, hiszen így aktívabbak. Az ingerszegény környezet ezáltal kompenzálható valamilyen mértékben. Fontos szerepük van a gyakorlatoknak, a segítségükkel az állatorvosi vizsgálatokat is jobban tűrik a fókák. Nem kell például a körmük ápolása érdekében leengedni a medence vizét, altatni vagy kergetni őket. A mi dolgunk mindössze annyi, hogy az etetéssel egybekötött tréning folyamán kicsaljuk őket a medence szélére, folyamatosan fizikai kontaktust létesítsünk velük, és elérjük, hogy odanyújtsák nekünk a lábukat. Ekkor meg tudjuk vizsgálni a körmöket, és ha szükséges, a hosszabbakat le is vághatjuk. Az edzést ők is szeretik, mert tudják, hogy jutalomfalat jár érte. A szemlélődőknek is nagyon tetszik ez a bemutató, láthatják, hogy némely állat mire képes, és mekkora szorgalomra képes egy-egy jutalomfalatért. Nyilvánvaló, hogy ezzel a mozgás módszerével nemcsak az állatorvos munkáját könnyítjük meg, hanem az állatoknak is jót teszünk: aktívabbak, vidámabbak lesznek általa.

* Úgy tudom, az iskolás gyerekeknek is tartatok itt előadásokat.

— A Palicsi Állatkert mindig is híres volt a zoopedagógiáról. Főleg az iskolakezdés idején rohamoznak meg bennünket az általános iskolás osztályok. A tanulóknak a konferenciateremben tartunk előadásokat, állatbemutatókat. Elméleti és gyakorlati oktatásban is részesülnek. Ezt mindig nagyon élvezik, mivel ilyenkor kiveszünk egy-két kígyót az Ökoközpontból, és meg is érinthetik őket. Az élménynek köszönhetően biztosan többet megjegyeznek a kígyókról, hiszen az érdekes dolgok mindenki fejében könnyebben megmaradnak, mint az unalmasak.

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..