
Aratás ideje lévén, kiváltképp pedig múltvallató miliőben az országutak krónikásának figyelme egy fohász erejéig (jobb esetben csupán) a vitorláitól megfosztott szélmalmokra irányul.
Történetesen a trianoni döntéssel több részre szabdalt Bánságnak és Bácskának, vagyis a Tisza és a Duna folyók, illetve a meghúzott államhatárok közé eső részében. Arra a térségre, amelynek szegleteiben a legújabb kor ipara szinte megkövetelte ismét az ún. szélparkok építését. Divatosabb szóhasználattal élve: a megújuló energiaforrásokra való áttérést. Több évtizeddel a markáns, és sajnos még ma is tapasztalható tanyarombolások és hagyaték(el)pusztító műveletek után, amelyekből minden időben maga a SZÉL kerülhetett ki győztesen. Nemcsak ama bolond lukból fújó, hanem olykor-olykor a kedvező változások szele is, hogy szégyenlősen bár, de új alapokra helyeztesse szép emlékű eleink jövőbe látó elképzeléseit a pusztaság és a rónaság megtépázott vitorlájú építményeinek szomszédságában.
![]() |
![]() |
A melencei szélmalom egykoron és napjainkban |
![]() |
Gazdasági anziksz Erzsébetlakról |
![]() |
Korabeli fotográfia Torontál vármegyéből |
![]() |
Szélmalom Csúrog határában |