home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
„Zeneileg termékeny korszakomat élem”
Szerda Zsófi
2020.07.14.
LXXV. évf. 28. szám
„Zeneileg termékeny korszakomat élem”

Borsos Dóra jazzénekesnő Zomborban született, Bácsgyulafalván nőtt fel, Szabadkán és Belgrádban tanult, most pedig Svájcba költözött. Énekelt big band élén, duóval, trióval, s egyedül is énekelget, amikor éppen dalt szerez. A stílusokkal is szívesen kísérletezik, ha tehetné, éjjel-nappal dalt írna és énekelne.

* Emlékszel-e rá, ki volt az első ember, akit énekelni hallottál?

— Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de én már nagyon pici koromban tudtam, hogy énekesnő akarok lenni. Két bátyám volt, így egy csomó játékot örököltem tőlük, és már a legóból is mikrofont építettem. Nagymamám azt mondta, hogy két falat között is dudorásztam. Nem tudom, ki volt az első, akit énekelni hallottam, hiszen a családban senki nem énekelt, én viszont helyettük is igen sokat. Mindenféle zenét meghallgattam, amit tálaltak. Gyermekdalokat, majd sokáig népdalokat — éreztem, hogy ez mind szép, de a népdalok nem az én világom.

* Hanem a jazz az. Hogyan került be az életedbe a jazz?

— Dudás Beának, az énektanárnőmnek köszönhetően ismerkedtem meg behatóbban a stílussal. A középiskolában tanított, ő vitt ebbe az irányba, amiért nagyon hálás vagyok neki. Valamit meglátott bennem, s azt mondta, ez biztosan érdekelni fog. Igaza volt. Már akkor nagyon magaménak éreztem a stílust, s ez nem változott.

* A középiskola után a belgrádi zeneakadémiára iratkoztál, és már be is fejezted.

— Ausztriában is megpróbáltam a felvételit, de nem vettek fel, s ez nagyon rosszulesett akkor. Ha visszagondolok erre, azt kell mondanom, jó is, hogy így alakult. Anyagilag is jobb volt Belgrádban, és szakmailag is nagyon sokat tanultam, jó tanáraim voltak. Állami költségvetésre kerültem be, ami sokat segített, hiszen anyukám akkor már jó ideje egyedül nevelt bennünket a bátyáimmal.


Borsos Dóra (a szerző felvétele)

* Szeretted a fővárosi nyüzsgést? Hiszen Szabadkával összehasonlítva sokkal több kulturális esemény történik ott.

— Én azért nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy Szabadkára járhattam zenedébe, hiszen az itteni egy országos szinten is nagyon erős iskola. Minden tárgyból megkövetelték a maximumot, ami hasznomra vált az akadémián, mivel erős alapot kaptam. Főleg Beának vagyok ezért nagyon hálás. Ő megalapozta bennem azt, amiből a saját énem tudtam formálni. Belgrád teljesen más. Ott az egyetemista jobban magára van utalva, neked kell megtalálnod, mi érdekel. Engem a dalszerzés, a saját zenekar kialakítása kezdett foglalkoztatni, ami a középiskolában még eleve korai lenne. Belgrádot mint várost nem szerettem. Szenvedtem ott, hiszen itt maradtak a szeretteim, a barátaim, szétszéledtünk. Soha nem éreztem, hogy ott akarok élni.

* Énekeltél már kisebb zenekar élén és big bandben is. Milyen érzés annyi zenészt tudni a hátad mögött?

— A kettő nagyon más. A big bandnél van egy irányító, kevesebb a szabadság, az improvizáció, többnyire azt játsszák, ami le van írva. Annyi ember nem kezdhet el improvizálni, mert az egész szétesne. Szeretek big bandben énekelni, de jobban kedvelem a kisebb zenekarokat. És nagyon kell szeretni azt, amit csinálsz, különben hiába volt a sok munka és gyakorlás. A szabadkai zenekar, mellyel most játszom, az első, ahol azt érzem, megvan az az összhang, mely kell azon túl, hogy szakmailag is hibátlan legyen, amit csinálunk. Teljesnek érzem. És ez az érzés egy nagyobb zenekarban sokkal nehezebben alakítható ki.

* A jazzben nagyon fontos az improvizáció. Te szeretsz játszani a hangoddal?

— Egy zenész esetében fel van osztva, hogy melyik akkordra milyen skálában tud imprózni. Sok gyakorlás kellett, amíg eljutottam oda, hogy jobban megjegyzi a fülem a dolgokat. Ahogy fejlődtem, úgy szerettem meg az improvizációt is. Régen félénk voltam, s úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való. De ez nem velünk születik, sokat kell gyakorolni, amíg eljutsz arra a szintre, hogy elkezdd érezni.

* A saját dalaidat te is hangszereled. Ez hogy történik? Egy zongora mellett ülve vagy számítógépen?

— Előbb mindig zongorán. Azaz előtte már megvan a szöveg, a dallam, mely együtt szólal meg, ezt nem bántom. Azután ülök le a zongorához, teszem hozzá az akkordokat, s attól függően, mekkora zenekarra készül, megírom külön a hangszerekre. Ez nem egy rövid folyamat, mert amikor az ember befejezi, az valóban olyan kell hogy legyen, ahogyan a fejedben megszólalt. Ha más hangszereli, az másmilyen lesz.

* Amikor a zenészek elé tálalod a kész dalt, megtörténik, hogy változtatást javasolnak?

— Persze. Mindenki a saját hangszerén virtuóz. Hiába tudok én zongorázni, mégsem tudok olyan profin gondolkodni, mint egy zongorista. Én mindenre nyitott vagyok, hiszen ha az ember más emberekkel dolgozik, akkor azok kell hogy inspirálják. Arról nem is beszélve, hogy nyitni kell az új dolgok felé. Van, amikor tetszik, amit ajánlanak, és változtatok, máskor ragaszkodom a sajátomhoz.

* Mitől jó egy jazzdal?

— Ez egy elég nehéz kérdés. Talán úgy tudnék rá válaszolni, hogy esetemben például nem én választom meg, hogy mit írjak, csak ez szólal meg. Mostanában egyébként poposabb számokat is írok. Ez sem elhatározás, egy évvel ezelőtt egyszerűen ez jött ki belőlem. Ezeknek a hangszerelése már nem lehet tizenöt akkord, hanem, mondjuk, három-négy. Nekem mindenhol azt tanították, hogy mindenből hozzam ki a tőlem telhető legtöbbet. Számomra az alkotói folyamat a legérdekesebb. Nem írok minden héten dalt, csak amikor megszáll az ihlet. Van, hogy eszembe jut egy dallam, aztán fél évig rá sem nézek, aztán megint eszembe jut. Sokáig azt hittem, hogy nem tudok dalokat írni, csak másokét fogom énekelni. De beletanultam, sőt folyamatosan tanulom.

* Milyen zenét hallgatsz, ha éppen nem a jazz szól a főzés mellé?

— Mindenfélét. Imádok rádiót hallgatni, szeretem a popzenét, és sokszor egy énekesnek a hangja fog meg, nem is a stílusa. Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan nagyon inspirál, imádom a hangjukat, és rengeteg más énekesnő van rám hatással. Mariah Carrey, Ariana Grande — tőlük is rengeteget lehet tanulni minden szempontból.

* Tavaly egy évet tanítottál is, helyettesítettél a Szabadkai Zeneiskolában, ahol nem is olyan régen még a padban ültél.

— Bizony. Nagyon sokat segített ez az egy év, hiszen sok mindent nem tanulsz meg az egyetemen, csak a gyakorlatban. Ide tartozik az is, hogy egy koncerten hogyan kell a közönséggel beszélni. Nincs benne a tantervben, hogyan legyél előadóművész. Az énekóra pedig kevés arra, hogy ott mindenről beszéljünk. Vagy például amikor már az albumomat készítettem elő, nem tudtam, mit hogyan kell csinálni. Csak csipegettem az információkat mindenhonnan. Jogvédelem, menedzsment stb., ezekről nem tanulunk semmit, úgy vannak vele, hogy akit érdekel, majd utánanéz.

* Milyen az idei nyarad?

— Mostanában volt koncertünk Szabadkán a VM4K-ban, nagyon jól sikerült. Nemrég Svájcba költöztem a páromhoz, aki már ott él egy ideje, ott szeretnék új életet kezdeni. Sokat gondolkodtam, megéri-e itt maradni, vagy Magyarországra költözni, de úgy láttam, hogy nem. Most, néhány hónap után már csak azt tudom mondani, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Mindig nagy álmom volt a külföldi továbbtanulás, és most úgy látszik, hogy ez is meg fog valósulni, szeptembertől megint egyetemista leszek. Énekpedagógiai szakot választottam, most nagy erőkkel tanulom a németet, szeretném befejezni a dalaimat. Kint is lassan fedezem fel a lehetőségeket, ott is elkezdtem zenélgetni. Igazából egy picit sok volt a négyéves alapképzés után a master és a munka. Az egyik Szabadkán, az egyetem pedig Belgrádban. A tanításnak valóban nagyon örülök, teljesnek érzem vele az itthoni tanulmányaimat, de azt érzem, hogy zeneileg termékeny korszakomat élem, rengeteg dalt írok, ezeket egyelőre a telefonomra veszem fel, már több mint kétszáz hangjegyzetem van, nem volt időm kidolgozni őket. Most van ihletem s inspirációm, nem tudhatom, hogy ez öt-tíz év múlva is így marad-e, ezért most kell ráfeküdnöm. Már felvettem két dalt Budapesten, klipet is forgattunk, hamarosan következik ezek bemutatója, s kíváncsian várom a hallgatóságom reakcióit, mert ez, ami készül, valóban nagyon más lesz, mint amit eddig megszokhattak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..