A csalán a népi gyógyászat igen sokoldalúan felhasznált növénye, de nem csupán mint gyógynövényt tartják számon, hanem rostos szárából kiváló minőségű szőttest is készítettek. Gyógyászati szempontból tavasszal a felső hajtásvég a leghatékonyabb, ősszel a növény gyökerét gyűjtjük.
A csalán egyike a leghatásosabb gyógynövényeinknek. Minden része gyógyító hatású, és a tavaszi tisztítókúra szerves része.
A csalánfélék családjába (Urticaceae) tartozó nemzetség 45 faja főleg az északi féltekén terjedt el. Megtalálható úton-útfélen, ártereken, patakok mentén, tápanyagokban gazdag, vizes talajokon. Szinte mindenhol fellelhető, a nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén. Liget-, láp- és szurdokerdők, száraz tölgyesek jellegzetes és tömeges aljnövényzete. A vulkanikus kőzeten termett csalánnak van a leghatékonyabb gyógyereje. Érdemes tehát ilyen területeken gyűjteni.
A csalán gyűjtésénél nagyon vigyázzunk, hogy forgalmas út mellett, vegyszerrel fertőzött területen soha ne szedjük, a csalán ugyanis megköti a méreganyagokat, így az ilyen gyógynövény többet árthat, mint amennyit használ. Levelének gyűjtési ideje március és április. Gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokták összeszedni. Ha a kertünkben szedjük, tépjük meg gyakran, így mindig lesz zsenge csalán, mely a legjobb számunkra.
Régészek bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, mely csaknem olyan erős, mint a vászon. A hiedelem szerint a belőle készült ing, de a növény önmagában is misztikus védelmet, erőt ad az ártó, rontó hatások leküzdésében. Csalánba nem üt a ménkű, tartja a mondás, de vajon miért? Ha a fizikát és a szó szerinti értelmezést vesszük alapul, azért, mert az aljnövényzetben rejtőzködő csalán nincs úgy kitéve az égi veszélynek, mint például a magas fák. Átvitt értelemben pedig talán azért, mert a szerény embereket ritkábban éri nagy baj, mint azt, aki nagyra tör.
A tavasz egyik első hírnöke, már nagyon sokszor a hó alól is kibúvik. Gyógyászati szempontból az április végi és májusi csalán felső hajtásvége a leghatékonyabb drog, míg szeptemberben a gyökerébe visszahúzódó hatóanyagok miatt a növény gyökerét gyűjtjük. A csalán „tüzes” növény, ezt mutatja a latin elnevezése. Az Urtica szó a latin uro, vagyis égni szóból származik. Népi szólásokban is előfordul, például a csalánra peselt azt jelenti, hogy az illető rosszkedvű. A sövények tövében gyakorta növő átokverte gaz a megszólás, rágalmazás jelképe lett. A másikat becsületében megsebezni olyan, mint a csalán csípése: kellemetlen és hosszan tartó fájdalmat okoz. Már az ókori görögök fölismerték jó hatását, és a középkori füveskönyvek is dicsérik.
A csalánból a spenóthoz hasonló főzeléket készíthetünk. Később, amikor már megöregedett, az ún. véncsihányt sertésnek és baromfinak forrázva adják. Darával vagy korpával hintik meg. Az erdélyi Szováta-Szakadáton hallottuk, hogy „a csihámból teját főzünk, ami jó az aszma ellen, mekkönyitti a lélegzést”. Gyógyító hatást tulajdonítanak a növénynek, a reumás végtagokat csapkodják vele. Német vizsgálatok kimutatták, hogy a csalánlé és a -tea enyhíti a köszvényes fájdalmakat.
Dr. Zelenyák János lekéri plébános A gyógynövények hatása és használata című, 1908-ban megjelent könyvében írja: „Vértisztító, oldó, vizelethajtó hatásánál fogva már a legrégebbi időkben mellbajoknál, vérköpés, aranyeres bántalmak, vesebaj és sárgaságnál használták. Ujabb időkben kiváló orvosok figyelmét vonta magára, a kik bőrkiütéseknél, hólyagosodásnál sikerrel használták. Használati utasítás: A friss levelek kipréselt nedüjét orrvérzésnél, vérköpés, vérhányás és vérfolyásnál kell használni. A levelek vízben főtt leve vese- és tüdőbajoknál kitünő hatásúnak bizonyult. Külsőleg is alkalmazzák. Zsibbadt tagokat csalánnal kell ostorozni és élénkebbek lesznek. Köszvénynél is alkalmazható.”
Melius Péter Herbáriumában (1578) olvashatjuk: „Mindenik Csalán, aki égető, szárasztó a nyálból gyűlt fakadásokat, gelyvákat, belől és kívül a testben elrontják. Belső hasznai: A Csalánt főzd meg borban és gyakorta igyad, a Colicát, dagadt kemény hasat megindítja, meglágyítja. A csalán a Veséket megtisztítja és felindítja a Barátokat és Apácákat, hogy nyerítsenek. Akinek a Virgája meglankadt, csak főzze ezt borban, ezzel éljen, a főt Csalánnak kötözze. Ha penig a Csalán magvát édes borban, vagy mézes borban megfőzed, vagy Liktáriumot csinálsz belőle, erősb és jobb minden orvosságra, amiket megírtam idefel. Ha penig vizét vészed, a sebet véle mosod, igen tisztítja. Ha mézes borban a gyökerét megfőzed, azt iszod, hideg hurutot, fulladást gyógyít, Mellyet tisztít, Torokdagadást, minden enyves nyálat kitisztít, de reggel és estve melegen igyad. Próbált dolog. Külső haszna: Próbált dolog ez: ha a Csalán levelét sóval összetöröd, a dühös eb harapást meggyógyítja, minden szemölcsöt, varat, rihet, koszt ha bekened véle, meggyógyítja. A Csalán égetést a Fa olaj meggyógyítja, ha bekened véle.”
Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember szerint a csalán az egyik legértékesebb gyógynövényünk: „Az egyik kollégám — nálam idősebb — a háborúban szovjet fogságba esett. Több fogolytáborban volt, és elmondta, hogy a legtöbb hadifogoly ott élte túl a fogságot, ahol csalán volt a környéken. Elsősorban étkezésre használták, de fertőtlenített is, és vért tisztított. Legfontosabb a csalán esetében a vér és az egész szervezet tisztító hatása. Májusban és októberben nagyon jó hatást lehet elérni egy-egy hathetes tisztító kúrával. Azért májusban, mert akkor már a hónap elején szedhető a friss csalán, és ez a legjobb hatású, s azért októberben, mert ilyenkor nő meg a sarjúcsalán olyan nagyra, hogy érdemes leszedni. A tavaszi kúra fontosabb, mert a szervezetünkben télen lerakódott salakanyagokat ki kell hajtani. Nemcsak a vért tisztítja, jó hatással van az egész szervezetünkre, a vesére, a májra, epére, tüdőre, minden szervünkre. Csak hat hétig szabad a csalánteát inni, mert a benne lévő kovasavat a vese nehezen dolgozza ki magából, és így kő képződhet belőle. Hat hét szünet után ismételhető a csalánkúra. A vértisztításon keresztül jó hatással van az ekcémára, de keveréket kell belőle csinálni, melyben egyenlő arányban fordul elő orvosi csalán, orvosi veronika, zsálya, zsurló. A keverékből napi egy csésze teát igyanak meg, az étrendjükből pedig töröljék a füstölt húsokat és a zsíros ételeket. Addig kell folytatni a teakeverékből készített tea fogyasztását, amíg az ekcéma el nem múlik. Külső lemosásra csalán-, babhéj- és veronikateát készítsünk, és az ekcémás helyeket mosogassuk vele. A vese- és hólyaghomok képződését megakadályozza, elhajtja a már meglévőt. A csalántea a vércukorszintet is csökkenti, ezt a tulajdonságát már klinikailag is bizonyították. Erre a célra délben vagy este igyanak meg egy csészével, langyosan. A húgyutak, első és hátsó húgyvezeték, húgyhólyag tisztítására is alkalmas a csalánból készült tea. A gyógynövények lassabban gyógyítják a bajokat, de tartósabb a hatásuk.”
