Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész azt a célt tűzte ki, hogy egyre szélesebb rétegekkel kedveltesse meg a komolyzenét. Ennek érdekében hozta létre 2004-ben a Zeneképzelet, majd 2018-ban a ZeneVarázslat Mozgalmat, mely máig csaknem másfél millió gyermekhez jutott el határon innen és túl, számos olyan településre is, ahol eddig nem is találkozhattak a gyermekek a klasszikus zenével.

* Kevés olyan, ember alkotta pozitív dolog van a földön, mint a zene. Egy kis túlzással az emberiség talán egyik legnagyobb találmányának is nevezhetjük. Ön, akinek egész életpályája összefonódik ezzel a művészettel, hogy éli meg?

— Mindenképp azt gondolom, hogy a zene Isten egyik legnagyobb ajándéka, és valóban hidakat épít önmagunk és egymás felé is. Ezenkívül el tudjuk általa mondani a kimondhatatlant. Most tértem vissza az El Caminóról, és az utazás folyamán is rengetegszer hallgattam zenét. Igaz, nagyon sokszor vágytam belső csendre is, de amikor felcsendült egy zeneszám, akkor az ember teljesen más lelkiállapotba kerül. A zene ugyanis a lélek legmélyebb részeibe is behatol, és ezért is rendkívül hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy ezt az ajándékot kaptam tőle. Így egy kapocs, egy közvetítő lehetek az emberek és Isten között. Együtt, közösen tudjuk megfejteni a zeneszerzők hangjegyek mögé rejtett üzeneteit.

Forrás: zenevarázslat.hu

* A hangszerek közül mindig is a zongora volt az első és egyetlen, vagy mindegyik hangszert ugyanúgy szereti?

— Ez egy érdekes kérdés, és sohasem beszéltem erről, de én valójában csellista szerettem volna lenni, mert nagyon tetszett, ahogyan egy művész átöleli a csellót, és megpendíti a hangszer legmélyebb húrjait. Akkoriban viszont, amikor én zenét kezdtem tanulni, még nem volt ekkora választék, mint manapság. Füzesabonyban kezdtem el zongorát tanulni és zeneiskolába járni. Hamar rájöttem, hogy mennyiféle kincset rejt a sok-sok fehér és fekete billentyű, és arra is, hogy a zongora mennyire összetett hangszer. Leginkább a zongorán vagyunk képesek eljátszani a többszólamúságot, és főként igaz ez a négykezes esetén, mely a védjegyemmé is vált. Így szólalhat meg Dvořáktól például a Szláv táncok vagy Liszt Ferenc, aki a legnagyobb példaképem, bármelyik műve.

* Mint minden téren, mit sem ér bármiféle tevékenység, ha annak nincs utánpótlása és folytatása. A zenében is a gyerekeké a jövő, és ön sokat tett azért, hogy ez így is legyen. Zenei mozgalmat hozott létre, és több ezer gyerekkel ismertette meg a zongoraművészetet.

— Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többekhez eljuttassam a klasszikus zenét, és ezáltal megismerhessék a szépségét. Amikor pedig már kineveltük a zenekedvelőkből álló közönséget, akkor újabb utakat szeretnénk eléjük tárni. Fontos, hogy egyre többen kezdjenek el ezáltal muzsikálni, és a zenélésben — mint az élet minden területén — is nagyon szép, ha két ember valójában együtt gondolkodik. A mai elmagányosodó világban rendkívüli jelentőséggel bír, ha együtt muzsikálnak a gyerekek. Mindennek hatalmas kohéziós ereje is van, együvé kovácsol egy közösséget. Nagyon boldog vagyok, hogy a zenei mozgalom által a zene nagykövete lehetek.

* A határon túli területeken is jó néhány alkalommal megfordult a zeneoktatás kapcsán.

— Számomra különösen fontos, hogy a határon túli területekre, így Erdélybe, Kárpátaljára vagy Vajdaságba is eljussunk. Mindenhol megtaláljuk ugyanis azokat a zenélni vágyó gyerekeket, növendékeket és tanárokat, akik be tudnak kapcsolódni ebbe a mozgalomba. Sőt, most már Kanadában és az Egyesült Államokban is ismert lett a ZeneVarázslat Mozgalom.

* Hogyan fogadják mindezt maguk a gyerekek?

— Rendkívül jó a fogadtatás, én egyébként is nagyon-nagyon szeretem a négykezes zongorahangversenyek hangulatát. A mi rendezvényünk az ország egyik legkiemeltebb hangversenyévé vált, melyen 400 gyermek mutathatja be tudását. Tanáraikkal, de szüleikkel is közös produkcióik vannak. Esténként pedig a zsűri tagjai és ismert művészek is fellépnek. Ez, mondhatni, egy igazi örömzenélés. Nagyon pozitív hangulat hatja át ezeket a zenei megmérettetéseket. Minden gyerek részesül valamilyen díjazásban, amivel egy ösztönzőerőt szeretnénk nekik nyújtani azért, hogy a zenében az örömöt keressék, és ne a megfelelési kényszer vezérelje őket.

* Néhány esztendővel ezelőtt munkásságát és zeneművészeti tevékenységét Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Feltételezem, hogy ez még inkább arra ösztönzi, hogy még jobban átadja mindenki számára a zene szeretetét.

— Azt gondolom, ha egy zongorista Liszt Ferenc-díjat kap, akkor a legnagyobb szakmai elismerésben részesül. Személy szerint én nagyon sokat foglalkozom Liszt művészetével, a koncertjeim fókuszában az ő egyes művei állnak. Nem véletlen, hogy a most készülő doktori dolgozatom zárásaként Liszt Ferenc utolsó szimfonikus költeménye, A bölcsőtől a sírig darab szerepel. Ezt a művet elemzem, és ennek az üzenetét próbálom átadni mindenki számára. A Liszt Ferenc-díj mellett még rendkívül felemelő volt az, hogy az idén Magyarország érdemes művészévé is választottak. Ezek szerint amit én csinálok, az sokak örömére van, és sokak életét teszi szebbé. Bátran kimondhatom: érdemes volt!