A mostani mintegy 70 zarándok 16 helységből érkezett, és három generációt képviselt. Ki gyalog, ki kerékpárral, az idősek és nehezen mozgók pedig autóval érkeztek. A szentmise előtt Schön György az 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből tanított meg néhányat, hogy majd együtt énekelhessünk. Azért is választotta erre az alkalomra Kájoni János, Csíksomlyón élt polihisztor ferences szerzetes énekeskönyvét, mert ezzel szeretné szimbolikusan összekötni a két zarándokhely, Csíksomlyó és Aracs ferences múltját. A magyar zenetudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű énekeskönyv eredeti dallamait Domokos Pál Péter rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az „...édes Hazámnak akartam szolgálni...” című munkájában. Ebből a gyűjteményből Kájoni mise címmel készített és adott ki Szalay Olga 1987-ben válogatást. Az előző években a Kájoni misét már néhány helyen elénekelték a Délvidéken (elsősorban a Háló-találkozókon). A Pusztatemplom falai között viszont csak ezen a napon került sor a könnyen megtanulható dallamok „ősbemutató”-jára.
A szentmisét dr. sc. Horváth László bácsföldvári plébános tartotta, Mellár József törökbecsei és Vreckó Ferenc zentai atyák koncelebrálásával. László atya a misét a napokban Szegeden elhunyt Berecz Sándorért ajánlotta fel. Ő 25 évig volt plébános Temerinben. Berecz Sándor Törökbecsén tanárként dolgozó édesapja, id. Berecz Sándor volt Aracs első modern kori kutatója. Id. Berecz Sándor Pusztatemplom egy darab szentföld című könyvét plébános fia 1970-ben adta ki.
A prédikációban a hitről volt szó. A hitünk életünk egyik nagy erőforrása — mondta Horváth László. Röviden szólt a nemrég megjelent Lumen fidei — hitünk fénye című pápai enciklikáról. „Az ég madarai biblikus szóhasználatú általánosítása helyett én inkább az aracsi fecskék megnevezést használnám. A templom falaiban és csonka tornyából lakó, onnan ki- és beröpdöső fecskék folytonos és életvidám csivitelése fontos komponense az aracsi hangulatnak.” A mise végén az atya megköszönte a zenei szolgálatot, valamint Micsik Béla bogozónak és feleségének a zarándoklat megszervezését.
Az ebédre kapott finom babgulyás elfogyasztása után Csömöre Zoltán nagykikindai történelemtanár tartott előadást Aracs múltjáról, régészeti és szakrális források alapján. Az előadása elején vázlatrajzot osztott ki, amely segített elképzelni, hogy a különféle korszakokban mekkora volt a templom, és mi volt a környezetében. A templomot többször átépítették, erről tanúskodnak a román és gótikus stíluselemek. A ma látható háromhajós változat a XIII. vagy a XIV. században épült. A téglaelemeket helyben égették, a szerkezeti és díszítő kőelemeket pedig Sóvárról, Szalánkeménről, illetve a Tarcal-hegységről szállították. A padlóborítás Erdélyből, a Maroson érkezett. Az előadás végén az előadó körbevezette a hallgatóságot. Megmutatta, hol állt az egykori, ma már nem létező kolostor, hol volt a konyhája, hol volt a kaputorony, hol volt a falu, a cölöpkerítés és a földsánc, és hogy merre folyt egykor a Galád-ér.
A megidézett történelem a mindenki által kipróbálható íjászattal folytatódott Jablonszky Sándor jóvoltából, majd az adai Csodaszarvas Barantakör harcművészeti bemutatója következett. A baranta hagyományos magyar harcművészeti stílus, a földművelők és pásztorok önvédelmi eszközeinek és tudásának az összefoglalója. Az egybegyűltek a bot, az ostor és az íjászat alkalmazásából láthattak bemutatót.
Szót kaptak a Kárpát-medencei Háló-mozgalom vezetői is: Schön György a Háló néhány alapgondolatát fogalmazta meg, Halmai Tibor pedig a jövőbeli programokra hívta meg a jelenlevőket. A találkozó legvégén népdaltanulásra és közös éneklésre is jutott idő.

MARGITFALVY György
(Nagybecskereki Egyházmegyei
Sajtóiroda)