
Úgy érzem, igazságtalanul harcolunk a sokat támadott parlagfűvel szemben, mert teljesen félreértett az a nézet, hogy mint növény allergiát okoz. Elsősorban tudni kell, hogy soha nem a növény maga okoz allergiát, hanem a rátapadt, levegőbe került szennyeződés, és valójában visszakapjuk, amit adtunk a természetnek. A levegőben terjedő, általunk kibocsátott szennyeződésekre azok allergiásak, akiknek gyengébb az immunrendszerük.

Őseink megfigyelése alapján az terem meg a kertben, illetve a környékünkön, amire az embereknek szükségük van. A természet ennyire intelligens, mindig azt adja, amit fel tudunk használni. A parlagfű latin neve Ambrosia artemisiifolia, azaz istenek eledele — ez utalhat arra, hogy egy előkelő elixír, de ez nemcsak utalás, hanem így is van. Az 1900-as évek elején az úri szalonokban az ambróziaillat volt a divat, aromamécsesekbe is használták sok egyéb hasznos tulajdonsága mellett. Mára sajnos nemzeti ügy lett az irtása, pedig szerintem ez az egyik leghasznosabb növényünk.
Egy kicsit az allergiáról, hogy máris érthetőbb legyen, milyen okok húzódhatnak meg egy olyan gyógynövény károssá nyilvánítása mögött, mint a parlagfű. A parlagfű nem is okozna allergiát, ha nem érintkezne városi levegővel, mely feloldja a burkot, mely a tüskés magokat fedi, melyek az irritációt okozhatják.
Amikor egy ételre allergiásak vagyunk, abban az esetben is azt kell vizsgálni, hogy amikor előjött az intolerancia, mi történt körülöttünk, velünk. Lehet, hogy a nagymama folyton tejbegrízt főzött nekem, közben a nagypapával veszekedett, és ez a rossz élmény hozta elő az ételallergiát. Mindig az okot kell megszüntetni, nem csak a tünetet kezelni, mert az nem vezet gyógyuláshoz.
Amikor szorongással teli helyzet miatt alakul ki az allergia, akkor általában az arckoponya üregei lesznek érintettek. Ha a félelem dominál, akkor az allergia légzési nehézségeket okozhat, ha szerettünktől való elválás vagy valaminek az elveszítése a háttérben húzódó ok, akkor a bőrbetegség jellemző mint tünet. Summa summarum az allergia mindig valamivel vagy valamilyen helyzettel szembeni ingerlékenység okozta tünet.
A pollenallergia hátterében is ott keresendő az ok, hogy az emberek természethez fűződő viszonya megromlott. A városiasodás, az egészségtelen táplálkozás, a kevés mozgás legyengítette az immunrendszerüket, így egy ilyen hasznos növény is allergiás reakciót képes okozni. Régen sokkal több volt belőle, és mégsem voltak rá allergiásak az emberek.
Amikor a szervezet találkozik egy olyan „betolakodóval”, amely védekezőanyagok termelésére ösztönzi, kialakul a betegség, ám a következő alkalommal már másképp reagál, mivel azonnal felismeri, ilyenkor az agyunk a valamilyen eseménnyel vagy valakivel szembeni ellenszenvünket így interpretálja. Az allergia sok esetben az életben való türelmetlenség, a másokkal szembeni intolerancia jele, és akkor szabadulhatunk meg tőle, ha megerősítjük a magunkba vetett hitünket.
A parlagfű a természetgyógyászok szemével
„A parlagfűben nagy mennyiségben található B37-vitamin és a kevésbé ismert P2-vitamin. Ásványi anyagokban gazdag, sok vasat, rezet, káliumot tartalmaz, ezenkívül enzimeket és nyomelemeket. Gyógyítja az emésztési problémákat, a rákot, sejtvédő hatású” (Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember).
„A parlagfüvet sokan gaznak hívják, pedig nem az. A parlagfű táplálék, sőt fűszernövény is egyben. A legintelligensebb növények egyike. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy azután átadhassa helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek megmaradni és szaporodni. Szárítottan porítva és szárazon tartva eláll akár évekig is” (dr. Weixl Várhegyi László természetgyógyász).
A fent idézett vélemények olyan szaktekintélyektől származnak, akiknek tudásában, azt hiszem, nem kételkedhetünk, így biztosak lehetünk benne, hogy számos betegségre, sőt megelőzésre is használható ez a remek gyógynövény. Ha mi szedjük a parlagfüvet, akkor fontos tudni, hogy olyan helyen keressük, ahol nincs sok kipufogógáz.
A növény föld feletti, friss egyharmadát szedjük be, melyet száraz, árnyékos helyen szárítsunk. Lezártan tároljuk. A teák, teafüvek árusítása nem ütközik jogszabályba, úgyhogy bátran keresgéljünk a boltokban is.
A friss leveleket el is rágcsálhatjuk, egyes vélekedések szerint teljesítménynövelő hatásuk is van. De készíthetünk belőlük forrázatot, és tinktúra formájában is alkalmazhatók. Fogyasztásuk a megosztó vélemények alapján mértékkel ajánlott, várandós nők kerüljék.
Gyógyhatása: Hűtő, vértisztító, szárító, hurut- és nyálkacsökkentő, lázcsillapító, sebfertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, immunrendszer-erősítő, méregtelenítő, általános szöveti és nyirokrendszer-tisztító, burjánzó szövetet és daganatot gyógyító. Közérzetjavító, erőnlétfokozó, általános erősítő, energizáló és regeneráló hatású. Emésztést fokozó, étvágycsökkentő, vércukorcsökkentő, gyomornyugtató és -erősítő, zsírégető, testsúlycsökkentő, dugulást szüntető növény. Idegnyugtató, idegerősítő, gombásodás-, allergia- és asztmaellenes, légzéskönnyítő. Féregűző, csökkenti a candidafertőzést. Fokozza a vele együtt beadott növények, gyógyszerek hatékonyságát. Afrodiziákum, erőnlét- és potenciafokozó.
Lélektani hatása: Gyengéden csillapítja a háborgó lelket, megszünteti az indulatokat és a kilátástalanság érzését, támogatja a belátásra jutást, fokozza a problémamegoldó képességet és az éleselméjűséget. Segít felülemelkedni a problémákon, megszünteti a tespedést, a megrekedést, a mélabút, a komorságot, valamint a burjánzó, mérgezett érzelmi és gondolati folyamatokat. Erőssé, állhatatossá teszi a lelkületet, tágítja az élettér érzetét, csökkenti a korlátoltságot.