- Dormán László felvétele

,,A díjazott legyen méltó a Sziveri János képviselte költői és emberi értékrendhez, vagyis legyen már mögötte egy értékelhető alkotói tevékenység, jellemezze személyes elkötelezettség az irodalom mint alkotási forma iránt, ugyanakkor pedig egy kereső-kockáztató alkotói magatartást képviseljen...'' - hangzott el Ladányi Istvántól március 21-én Veszprémben, a Sziveri-díj átadásakor, Aaron Blumm: Biciklizéseink Török Zolival című regényének méltatásakor.
* Hogyan ragadt rád az Aaron Blumm írói álnév, s egyáltalán miben különbözik Aaron Blumm a mindennapokból ismert Virág Gábortól?
- Végül is egy személy vagyok, csak meg kellett valahogy különböztetni magamat édesapámtól, aki szintén publikálgat. Először ifj. Virág Gáborként írtam alá, aztán variáltam a Virágot, jelöltem W-vel, aztán Y-nal. Szóval volt egy keresési folyamat, ami eltartott egy ideig, és akkor Darvasi László egyik rövidtörténetében bukkantam rá az Aaron Blummra. Rögtön megtetszett, többek között az irodalmi allúziói miatt is (James Joyce Ulysses c. művében szerepel Leopold Bloom - a sz. mj.), bár ott másképp írják, de mindkettő köthető a Virág névhez. Később eszembe jutott József Attila ,,virágáron''-ja is (Kertész leszek c. költeményében szerepel - a sz. mj.) és végül a játékos írásmód, a két a, a két m is megragadott. Eleinte még kevergettem a szignóimat, a fordításokat például Virág Flóraként, de volt, amikor Márk Virágként írtam alá (ez egyrészt az unokaöcsémre utalt, másrészt tetszett a szó hangzása). Végül letisztult lassan az egész, s ma már Aaron Blummként a prózai írásaimat jelzem, a Virág Gábort pedig az olyan tevékenységeim megjelölésére használom, amelyeknek jogi következményei vannak, tehát szerkesztőként, irodalmi közéleti szervezőként, pályázóként...
* Szóval Virág Flóra is voltál. Tudom, nem kuriózum a magyar irodalomban, hogy férfiszerzők női szereplők mögé bújnak. Ezek az irodalmi hagyományok sarkalltak arra, hogy a legutóbbi könyvedben, a Biciklizéseink Török Zolival című regényedben te is nőként szólalj meg?
- Nem gondolkodtam előre azon, hogy milyen nemű lesz az elbeszélőm. Egyszerűen egy női hang szólalt meg bennem. Többször nyilatkoztam: nem volt szándékos a dolog, hanem így alakult. Később, amikor megérkeztek az első visszajelzések - volt egy kerekagy.blog.hu biciklis blog, ahová belőttem a szövegeim -, és amikor elkezdték boncolgatni, hogy akkor ezt most egy meleg férfi írja-e vagy sem, nos, innentől kezdve már ténylegesen is a megtévesztés, az elbizonytalanítás volt a célom.
* Kétségtelen, hogy ez egy nagyon erős stíluselemed, de miért használod? Mit akartál ezzel kifejezni: a mai kor szellemét? Azt, hogy immár semmi sem biztos? (Többek között az sem, vajon férfiak vagyunk-e vagy nők, ahogy azt egyik bejegyzésedben meg is írod.)
- Az elbizonytalanítás az olvasók irányába történt inkább. Amikor megkezdtem a blogos bejegyzéseket, nagyon sokan referenciálisan olvasták a részleteket, és próbálták beazonosítani a szereplőket. Nos, akkor ki az a Török Zoli vagy Klára, akivel biciklizik? Azt vettem észre, hogy úgy olvassák, mint egy naplót, ami végeredményben az is volt - belefűztem az életemben történt dolgokat is -, de persze jócskán fikcionalizálva, játszadozva az olvasók fantáziájával.
* Hogyan keletkezett a blogod, és ebből hogyan lett végül könyv?
- A véletlenek összjátéka volt az egész, bár már így utólag mindent bele lehet magyarázni. Mivel körülöttem már mindenki blogozott, írtam én is egyet, Boldogasszony címmel. Tetszett ez a forma - ez a fórum -, hogy az ember felrak valamit, azt mások elolvassák, beleírnak, és mindjárt mindenről kap visszajelzést. Valamikor 2009 őszén kezdtem el írni a Boldogasszonyt, tulajdonképpen csak idézeteket ollóztam innen-onnan, de összeállt és működött a dolog. Aztán lezárult ez a korszakom, és hiányérzetem támadt. Ekkor keresett meg az unokaöcsém a skype-on, hogy adjak már neki valami jó ötletet, mert fogalmazást kell írnia magyarból. Biciklizések Török Zolival, pattant ki a téma, hogy honnan, nem tudom (sajnos, ez az első dolgozat, amelyet ő írt, örökre elveszett), ebből a címből pattant ki az új blog ötlete, hát írogatni kezdtem. Körülbelül 2-3 hónap múlva kristályosodott ki bennem: hoppá, ebből könyv is lehet. A váratlan fordulaton én magam is meglepődtem. A könyv anyagát a naplórészletek adják, de természetesen az egészet át kellett gyúrni, és Biciklizéseink Török Zolival címmel jelent meg könyv formájában.
* A biciklinek sem szántál - az erős erotikus tölteten kívül - különösebb szimbolikát?
- Miután elkezdtem írni a blogot, és illusztrációkat kerestem hozzá, döbbentem rá magam is, hogy milyen gazdag biciklis kultúránk van. A bicikli nemcsak a fotósok ,,örökzöld'' témája, hanem jelen van az irodalomban (a délszláv irodalomban Svetislav Basara is megörökítette) és a képzőművészetben (lásd Szajkó István vagy Sagmaister Peity Laura festményeit) is. Szóval hülyeség lenne azt mondani, hogy a bicikli-biciklizés téma a semmiből jött, hiszen mindennek voltak azért előzményei az életemben. Rengeteget bicikliztem, attól kezdve, hogy gyerekkorunkban mindenhová kerékpárral mentünk, bejártuk a határt, a környező településeket. Valamikor ötödikes koromban volt is a haverjaimmal egy projektumunk, mely keretében Kishegyes minden zsákutcáját körbebringáztuk. Aztán a zsákutcát megírja Aaron Blumm a Csáth kocsit hajtban, a kerékpár pedig megjelenik a Biciklizéseinkben.
* Jövőre töltöd be a 40. életévedet. Ha leszámítom az első 15 évet, a maradék esztendők is bőségesnek mondhatók: 4 kötet (Istenfélő ház, Dombosi történetek, Csáth kocsit hajt, Biciklizéseink Török Zolival) és 5 irodalmi díj (Sinkó-díj, Móricz Zsigmond-ösztöndíj, Szirmai-, Koncz- és Sziveri-díj)... Hát ez nem semmi. Veszprémben Ladányi István a laudációjában mégis megemlíti, hogy többek között azért is kaptad a Sziveri-díjat, mert nem vagy eléggé jelen az irodalmi köztudatban. Te is így érzed?
- Jogosnak tartom az indoklást, de nem vágyom nagyobb jelenlétre. Ahhoz, hogy folyamatosan ott legyek az irodalmi köztudatban, sokkal többet kellene publikálnom, és minden irodalmi rendezvényen megmutatkoznom. Ezt pedig nem teszi lehetővé sem a mostani munkahelyem, de magam sem vagyok az a típus, aki minden hónapban megírja a kötelező penzumát.
* Mit jelent neked Sziveri János költői hagyatéka?
- Ha az ember Symposion-szerkesztő, akkor ez már részben kötelezi arra, hogy ismerje az életművét. Mindig is egy mintaadó példa volt.
* A díjak, elismerések mit jelentenek neked? Jó, van, beteszem a vitrinbe, vagy motorként dolgoztatnak tovább?
- Inkább az előbbi. Eszembe se jutna, hogy a falra kirakjam az okleveleket, de mindenképpen jólesik, hogy kaptam őket. Megerősítenek a munkámban. És ez nem is önmagam miatt fontos - mert nagyjából tisztában vagyok azzal, mire vagyok képes -, inkább a környezetem számára, meg a szüleimnek, hogy lássák, mégsem hülyeség az, amit csinálok. Hogy van ennek értéke és értelme.