Két, az egyetem előtt posztoló rendőr beszélget:

— Te Béla! Már hat éve mindennap itt vagyunk, ennyi idő alatt akár el is végezhettük volna az egyetemet.

— De hiszen te még írni meg olvasni sem tudsz!

— Nem is levelezőn gondoltam.

— Mi a közös a horgászban és a szakácsban?

— ???

— Mind a kettő kirántja a halat.

Fricska-galéria

Presser Gábor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, zeneszerző, zongorista és énekes, érdemes művész. A Locomotiv GT együttes tagja (Szalai Attila rajza)

Egy ember árulja az autóját a piacon. Odamegy hozzá egy vevő, és kérdezi:

— Mennyit fogyaszt ez az autó városban?

Mire az eladó:

— Nem tudom, falusi vagyok.

Kovács dicsekszik Szabónak:

— A bácsikám tavaly polgármesternek jelöltette magát.

— Igen? És most mit csinál?

— Semmit. Megválasztották.

Vizsgáztató:

— Önnek inkább a lottóval kellene próbálkoznia.

— ???

— Kilencven kérdésből éppen ötöt talált el.

Nagyné feljelenti a szomszédját, Kovácsot, amiért több alkalommal tehénnek nevezte őt. Kovácsot a bíróság el is ítéli becsületsértésért, megbírságolják. A férfi így szól a bíróhoz:

— Tehát, bíró úr, többet nem szólíthatom Nagynét tehénnek?

— Pontosan — feleli a bíró.

— De egy tehenet szólíthatok Nagynének, ugye?

— Azt megteheti.

Kovács rávigyorog az asszonyra:

— Akkor viszontlátásra, Nagyné!

Fia született a szegény székelynek. A friss apuka nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézni a gyereket.

— Aztán ha jöttök, csak rúgjátok be a kaput nyugodtan — teszi hozzá.

— Már miért kellene berúgnunk a kaput? — csodálkozik az egyik szomszéd. — Nincsen rajta kilincs?

— Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni!

Az egyetemen a hallgatók írásbeli vizsgán vesznek részt. Amikor lejár az idő, a professzor kéri, hogy adják be a dolgozatokat. Egy diák továbbra is ül a padban, és ír. A tanár figyelmezteti, hogy ha nem adja be azonnal, akkor érvénytelen lesz a vizsgája. A fiú csak 10 perc elteltével adja be a papírját. A professzor ráripakodik:

— Ezt már ne is adja ide, nem fogadom el!

— Professzor úr, tudja a nevemet? — kérdezi szemtelenül a diák.

— Nem, és nem is érdekel!

— Akkor jó! — feleli a fiú, és gyorsan beteszi a dolgozatát a paksaméta közepébe.

Kovácsné mondja a férjének:

— Ez felháborító! Most hallottam a pletykát, hogy briliánsgyűrűt vettél a titkárnődnek.

— Hogyne vettem volna! Hiszen Tündike az én jobbkezem. És miért ne lehetne briliánsgyűrű a kezemen?

Egy biológus hazatelefonál a feleségének:

— Drágám, most szólt a főnököm, hogy azonnal vidékre kell utaznom terepmunkára. Kérlek, csomagolj be egy hétre való ruhát, a munkaeszközeimet és a kék pizsamámat. Egy óra múlva hazaugrok a bőröndért, és aztán indulok is az útra.

Elutazik a férj, majd egy hét múlva hazajön.

— Hogyan telt a heted? — kérdezi az asszony.

— Unalmasan. Tudod, a szokásos terepmunka, csak meló, meló egész nap… Viszont elfelejtetted becsomagolni a kék pizsamámat.

— Nem felejtettem el, csak a munkaeszközök közé tettem…

Egy délután Józsi éppen tántorog ki a kocsmából, amikor szembejön vele a tiszteletes. Rosszallóan néz rá a pap, és azt mondja:

— Ej, ej, fiam, azt hiszem, nem fogjuk egymást viszontlátni a Mennyországban.

— Miért, atyám? — kérdezi Józsi ártatlan képpel. — Mit követett el?

Jön haza Pistike nagy boldogan:

— Van egy jó és egy rossz hírem. A jó: leégett az iskola! A rossz: a napló megmenekült...