Ő Dimitrov Nikoleta, aki középiskolás, színházzal is foglalkozik, és több alkalommal fellépett már a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén. De mutatkozzon be inkább ő maga.

„Dimitrov Nikoleta vagyok, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium végzős tanulója. (Mindig gondban vagyok az ilyen bemutatkozásokkal, mert fogalmam sincs, mi érdekli az embereket.) Hm. Szeretem összemérni a lábam és a tenyerem másokéval, mert az enyémek irtó picik. És szerintem ez vicces... Na jó, inkább olvassátok el a verseimet, azok talán többet árulnak el rólam.”

Éhség

anya tegnap bánatot főzött ebédre
még vacsorára is maradt
alig lehetett szétrágni
az ínyemre ragadt
most már mindennek olyan íze van

Pletikosic Dávid alkotásai

Csalás

Kezet fogok a sötétséggel.
Levetkőzök a félelemnek.
Táncolok az őrülettel.
Együtt hálok a veszedelemmel.
Rúzsnyomokat hagyok a nyakon.
Hajszálakat a lepedőn.
Elárulom magam.

Reggeli teázások

A szobádban ültem, míg te kimentél teát főzni.
Arra gondoltam, hogy valamit el kellene lopnom,
hogy valami örökre nálam maradjon, ami a tiéd.
Hogy legyen köztünk egy kapocs.

Aztán arra gondoltam, hogy akkor úgy illik,
hogy én is ott hagyjak valamit, ami az enyém.

3 könnycsepp. Hajszálak szanaszét.
 

Sárga

Amióta bemeszeltük a szobám,
nem merek bent cigizni.
Félek, hogy besárgulnak a falak,
és minden olyan lesz, mint régen.
 

A leghangosabb gondolat

Én nem a boldogságodba szerettem bele.
Ezt mondtad, ha jól emlékszem.
Este még gyereket tervezünk,
reggel már a szakításunk.
Amíg a teavíz felforrt,
szerettük egymást.
Ezért mindig hideg vizet forraltál.
Aztán féltél a hosszú, sötét könnyeimtől.
És inkább rajtam hagytad a kabátod.
Rajtam hagytad a csendet.
Te a boldogságomba szerettél bele,
ha jól emlékszem.

Nem vagyok mérges

nem vagyok mérges, hidd el
tulajdonképpen nagyon hasonlítunk,
csak te a dombra pisilsz
én meg a dombról le

Utolsó

Illatos a hajnal.
Neked meg sörszagod van.
Mi ketten olyanok vagyunk a szobádban,
mint két utolsó szál gyufa.
Ha a zsebedben van, hallod,
ahogy zörögnek.
Ide-oda gurulnak.
Nem találják a helyüket.

A Nap már kisütött.
Haza kellene menni.

Teregetés

Veled vagyok magányos.
Belebújok a mosógépedbe,
hogy tiszta lehessek.
Majd kiteregetsz engem is a kötélre.
Szívem, lelkem, tüdőm, májam, kezem, lábam.
Mind-mind külön csipesszel.
Aztán éjszakára kint felejtesz
és az éhes kutyák széthurcolnak az udvarban.
Mindig így akartam meghalni.
 

Magyarázat

A pincébe raktároztam el a hazugságokat,
mert a padlás tele volt már velük.
Anya, tudod, hogy legszívesebben veled sírtam volna a konyhában.
Odakuporodtam volna melléd,
és addig sírtunk volna,
míg térdig nem taposunk a könnyeinkben.
De nem lehetett, mert belefulladtunk volna a bánatunkba.
Én nem engedhettem meg,
hogy te is itt hagyj.
Ha apa hazajönne,
és könnyesre nevetett szemekkel mesélné nekünk,
hogy az egész csak egy vicc volt
— egy nagyon csúnya vicc —,
akkor most nem kellene fekete ruhában várnunk a szebb napokat.

Rossz döntés

Az akkumulátor töltöttségi szintje nagyon alacsony.

A sebtapaszom átázott.
Gyere! De ne késs!
Dönts, ahogy akarsz, bárhogy is döntesz, rosszul döntesz.
Beszéljünk egy kicsit. Játsszuk meg, hogy békében válunk el,
csak mert nem szeretjük egymást.
Aztán nyugodtan elmehetsz, én meg majd írok verseket arról,
hogy mennyire nem hiányzol.

Csatlakoztassa elektromos hálózathoz a gépet.
 

Majdnem a hetedik parancs

egy idő után el tudtalak fogadni, minden kis hülyeségeddel együtt

hánynom kell tőled, hogy hazudsz
aztán magamtól, mert hiszek neked
aztán te úgy teszel, mintha nem is akarnál semmit mondani
én meg, mintha nem is akarnék semmit hallani
és csak ülünk, és várunk a kultúrára
hogy beszéljen helyettünk
ha belepusztulok, akkor sem mondom ki még egyszer

Tánc

Néha csak úgy állok az ablak előtt meztelen.
Kócos vagy. Pont én mondom?
Anyu bokornak nevezett múltkor.
Nem jössz, tudom.
Amikor nem vártalak, jöttél.
Sebesen, kócosan, mocskosan.
Azt mondtad, jön az ihlet, ha engem látsz.
Azt mondtad, táncoljak neked meztelenül
az ablak előtt az utcai lámpa fényében.
Mennyire jobban hangzana, ha azt mondtad volna:
a holdfényben.
De a hold az este nem volt fent.

Most itt állok az ablak előtt, várom,
hogy felkérj táncolni,
hogy nemet mondhassak.

Éjszaka van

Sötétben könnyebb beszélni.
Kimondani. Meghallani.
Nem látod, ha elpirulok.
Tudod, én mások helyett is elpirulok.
Maradjunk így a sötétben.
Legyen csönd, és ne hajnalodjon még sokáig,
mert ha egyszer világos lesz, többé meg nem szólalunk.

Biztos bizonytalanság

hol alszol ma este?
soha többé senkit annyira, mint téged
én még mindig két emberre ágyazok

Egy másik

Mintha tudnám, hogy mikor jössz.
Olyankor szép vagy nagyon.
Igazából nem te, a lelked.
Tudod, te is.
Neked ez a vers eddig fog tetszeni.
A méhek elköltöztek, mert nincs több virág a környéken.
A folyó kifolyt a medréből, és elöntötte a falut.
Folyóparti nosztalgia és tág pupillák.
Vörös szemek. Mélység. Víz. Őszinteség. Elkaplak és elkapsz.
Fehérség. Fehér lepedő. Tiszta.
A csókák mindig párban repülnek el.