Az eseményen megismerhettük az író meglátásait a könyv létrejöttéről, a szerkesztéséről, a címadásról. Fény derült arra is, mi a könyv mondanivalója, és az is szóba került, hogy a szerző esetleg belefog-e egy hosszabb regény megírásába. A rendezvény a Mészáros Gábor által felolvasott idézetekkel egészült ki, a filmmel pedig beleshettünk az író otthonába, és fiatalkori emlékeiből is megosztott néhányat.

Beszédes István, Sándor Zoltán, Bíró Tímea és Mészáros Gábor (a szerző felvétele)

— Az apró hősöm minden ember, aki megpróbál boldogulni ebben a világban. A kötet tizennégy elbeszélést tartalmaz, és mindegyik szereplője hős a maga módján, valamilyen szinten küzd életében, célja van. Ezek első személyben íródtak, és arra törekedtem, hogy megtaláljam a hangot, melyen a hős elmondja azt az élettörténetet, amely számára nagyon fontos. A kötetben vannak transzgenerációs problémák is, az önkeresés pedig állandó motívum a könyveimben. Én úgy gondolom, csodálatos világban élünk, csak az a kérdés, mit tudunk ezzel, illetve az életünkkel kezdeni. Azzal, hogy a történeteimben sok az agresszió, inkább arra igyekszem rámutatni, hogy annak ellenére, hogy ez egy csodálatos világ, olyan témákkal foglalkozunk, amelyek ellehetetlenítik, hogy, úgyszólván, kiteljesedjen. Elhangzik a filmben, hogy jogot tanultam, ott is inkább az erkölcs, az etikai kérdések foglalkoztattak, a szürkezóna, hogy ha a társadalom rákényszerít, hogy bűnt kövess el, akkor az jó vagy rossz… A jó nevében elkövetett rossz jónak vagy rossznak számít? Valójában ezek azok a kérdések, amelyek engem érdekelnek. Próbálok olyan történeteket írni, amelyeket én szeretek olvasni — ezek azok, amelyek elgondolkodtatnak —, ugyanazt több szempontból megvizsgálni, ezeket a szemszögeket a történetekben is láttatni. Fontos tudni, hogy a szereplők között vannak nők, férfiak, idősebbek, fiatalok. Nagyon sok esetben előtanulmányt írtam egy-egy személyről, aki mesél, és én sokkal többet tudok róla, mint amit az elbeszélésben látunk. Az ő szerepébe helyeztem magam, és így próbáltam megírni. Bánki Éva, a kötet szerkesztője javasolta, hogy a cím Apátlanok legyen. Ezt végiggondoltam, aztán úgy döntöttünk közösen, hogy marad, mert ez nagyon találó, és az összes novellára vonatkoztatható, átvitt értelemben. Az apátlanság fogalmát felfoghatjuk úgy, hogy talajvesztettség vagy gyökértelenség, és ezt akár két szemszögből is vizsgálhatjuk. Hogyan hatnak ki a társadalmi-történelmi események az egyén sorsának alakulására, illetve ha metafizikai szemszögből közelítjük meg az apátlanság kérdését, itt vagyunk mindannyian ebbe a csodálatos világba vetve, és kozmikus magányban szenvedünk — osztotta meg velünk gondolatait Sándor Zoltán.