Vármánia

Vármánia

Te voltál, ismered, láttad? Hát persze! Imádom, gyönyörű, úúú, de szép! Azonnal ráhangolódtunk virtuális sétánk legújabb állomására — nem kérdéses, kivel. Ezúttal is kedvenc idegenvezetőm, Tóth Borisz kalauzol bennünket a bezártság sokadik hetében egy csoda szép vajdasági helyre: Szabadkáról kilépve a bácsi várba visszük önöket, Dél-Bácskába, Palánka és Hódság közé. Tudod, nekem van egy kis vármániám, nagyon szeretem a középkori várakat — kezdi, én pedig máris csomagolnék, és útnak indulnék.

— Ez az utolsó megmaradt középkori vár, vagy legalábbis ami megmaradt belőle, mert valójában Vajdaságban is nagyon sok vár volt régen, de azok többnyire elpusztultak a török hódoltság idején — csap bele a közepébe. — S nemcsak a várak, hanem nagyon sok település is, melyekről csak írásos emlékekből tudhatunk, merthogy szinte nyomuk sem maradt. (Ám Bácson nemcsak a várat érdemes megnézni, hanem a régi, román stílusú tornyú ferences templomot is a település másik oldalán, illetve a késő barokk Szent Pál-templomot a vár közelében — tesz máris egy kis kitérőt.) Nem tudni pontosan, hogy a vár mikor épült, csak „saccolni” lehet, ám ami biztos, és nagyon érdekes az építménnyel meg a régióval kapcsolatban, hogy ugye Szent István király nyolc püspökséget alapított, és ez megadta a lehetőségét annak, hogy érsekséget is létrehozzon, így erősítve az egyház hatalmát és a kereszténység felé vezető utat. Szóval megalapította az esztergomi érsekséget — kanyarodunk vissza időben az első ezredforduló tájékára. — S képzeld, az esztergomi érsek egy idő után megvakult, és nem tudta ellátni a feladatát, ezért megtette Asztrik püspököt érseknek — ő volt az az apát, aki elhozta neki a szent koronát II. Szilveszter pápától. A hagyomány úgy tartja, hogy a korábbi érsek isteni közbenjárásra csodás módon meggyógyult, tehát automatikusan vissza kellett volna kapnia az érseki pozíciót, azaz Asztriktól ezt a tisztséget el kellett volna venni. Hogy ez ne történjen meg, Szent István megalapította a kalocsai érsekséget, így lett Magyarországnak két érseksége és két érseke.


Fotók: Tóth Borisz

A kalocsai érsekség a későbbi Bács és Bodrog megyék területét ölelte fel. Két székhelye volt: Kalocsa és Bács. Tehát Bács vára egyúttal a kalocsai érsekek székhelye volt — magyarázza, én meg ámulok és bámulok, hát még mikor hozzáteszi, hogy a mindenkori érsek gyakran ott tartózkodott a várban. A korai középkor időszakáról beszélünk, a XI—XII. századról, magyarországi viszonylatban — emeli ki Borisz. Bács Bácska legdélebbi része, nagyon közel fekszik a Dunához, s a folyó akkoriban sokkal közelebb folyt a várhoz, melynek a közelében egy kis patak is folydogált, a Mosztonga, annak idején sokkal több vízzel, mint manapság, s a mai nádas volt a várárok, körbevette az egész építményt, igazi középkori, francia hangulatot árasztva, gótikus, égbe szökő vártornyokkal — fokozza a hangulatot, majd visszakanyarodik a történelemhez. — Ez tehát Magyarország déli része, közel Szerémséghez, melyet a bizánciak birtokoltak még akkoriban, a XII. században, Szerbia területét is, a Balkán-félsziget jelentős részét, itt húzódott valahol a határ. Szent László unokája, a Bizánci Birodalom egyik legnagyobb császára, I. Mánuel, teljes nevén Manuél Komnénosz császár (Szent Lászlónak csak egy lánya született, Piroska, s ha elmész egyszer Isztambulba, akár az én csoportommal, akár másként, akkor meg fogod látni, hogy az Hagia Szophiában, mely kezdetben keresztény katedrális volt, utóbb mecset, jelenleg pedig múzeum, nagyon-nagyon kevés aranyozott mozaik maradt meg, mert a keresztesek az egészet földúlták, és az egyik megmaradt mozaik a magyar hercegnőt, Piroskát ábrázolja! — tesz egy újabb kitérőt Borisz, és érezni, hogy már rég vezetett turistacsoportot, alig várja, hogy útra keljen) szintén próbált harcolni a magyar trónért, és Bács vára számára egy fontos stratégiai pont volt, ide sokszor betört, hosszabb-rövidebb ideig birtokolta, így akarva megerősíteni a bizánci területek északi részeit. II. Géza kiűzte, így a vár az Árpád-háziak kezén maradt, és visszaadták a kalocsai érseknek.

A bácsi vár, akárcsak nagyon sok másik, a tatárjárás idején elpusztult, vagyis IV. Béla uralkodása idején, 1241/42-ben. Ő és fia kezdték el aztán újjáépíteni Magyarországot, és akkoriban keletkezett az ország területén mintegy háromszáz vár. Ezek kővárak voltak, nemesek éltek bennük, és akkor épültek ezek a várfalak, amelyeket ma látunk — meséli tovább a XIII. század történetét.

— A vár a mindenkori érsek tulajdonában állt, mellette püspökök lakhelye volt, a legismertebb Váradi Péter, aki a XV. században élt. Képzeld el, ő volt Mátyás király egyik bizalmasa, tanácsadója. Kegyvesztett lett, Visegrádon volt bezárva, majd Mátyás király fia, Corvin János engedte ki, és visszahelyezte Bács várába, ő lett a várúr. Tehát a bácsi vár olyan előkelőségeknek adott otthont, akik elsősorban egyházi személyek voltak. Tudjuk, hogy a középkorban, majd még nagyon sokáig az egyházi személyek földbirtokosok is voltak. Így alakult ki a XVII. században a hercegprímási cím, melyet nemesi rangként a XX. század második felében megszüntettek, és maradt csak a prímás cím — kalandozunk egy újabbat, az időben jócskán előreugorva, de nem bánom, tanulni, újat hallani, ismereteket feleleveníteni, újra rögzíteni mindig olyan jó! Aztán visszatérünk a korábbi évszázadokhoz, amikor a bácsi várat újra és újra feldúlták, az 1526. évi mohácsi vész után Bács vára is elesett, beköltöztek a törökök, bár számukra ez nem volt egy lényeges erődítmény. Viszont a magyar időkben fontos és virágzó helyként tartották számon, közel a Duna, Pétervárad, megálltak a kereskedők, szépen fejlődött a mezőgazdaság is — sorolja Borisz, és egészen elképesztő adatot is mond: volt időszak, amikor a várat ötezer katona védte, ami rengetegnek számított akkoriban.

— A törökök kiűzése után megint fontos funkciót kapott, a Rákóczi-szabadságharc idején. A bácsi vár ugyanis szintén labanc kézen volt, a nagyságos fejedelem csapatai többször megostromolták, nem sikerült elfoglalniuk, pedig tüzes nyilakkal, ágyúkkal próbálták bevenni, felgyújtották a tetejét, lángolt a vár, ám sikerült eloltani. Viszont hogy ilyesmi ne történjen meg, nemcsak a bácsi várral, hanem sajnos nagyon sok magyarországi várral, nemcsak a török időkben, hanem főleg a Rákóczi-szabadságharc idején, nagyon sok erődítményt így semmisítettek meg. Vagy a Rákóczi-csapatok vették be, vagy pedig mint Bács várát, az osztrákok felgyújtották és lerombolták, éppen azért, hogy a szabadságharcosoknak ne legyen mit bevenniük. Majd csak Mária Terézia idejében kezdték el egy kicsit rendbe hozni magát a várat, akkor megint megfordultak ott egyházi méltóságok, de a bácsi vár elveszítette a korábbi jelentőségét.

A váron időről időre állagmegőrző és felújítási munkálatokat végeznek, bár arról megoszlanak a szakmai vélemények, hogy ez megfelelően történik-e. Mindenesetre érdemes lesz oda is ellátogatni, ha véget ér a kijárási tilalom. És ha már ott járnak, mindenképp nézzék meg Borisz javallatára a donjont (francia szó, ejtsd: donzson), vagyis a lakótornyot vagy öreg tornyot, úri tornyot, ahol a várúr lakott (figyeljenek fel az öreg kemencére is), valamint a templomtorony csúcsíves romjait, illetve a félkör alakú vármaradványt, az egykori barbakánt, mely egy árokkal körülvett, erős toronyként az erődítmény főkapuját védte.

S képzeljék el, hogy a vár körül több település is létezett, Gyarmat, Lugas, Piski, Verőfény, különféle nemesi családok tulajdonában álló jobbágyfalvakként, melyekben kisebb kastélyok, várak állhattak egykoron…


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink