Várlátás egy tarisznyányi körtével

Várlátás egy tarisznyányi körtével

Vajdahunyadra márpedig érkezni kell. Legfeljebb visszatérni. Minden egyes alkalommal új érintőpontokat keresve benne, ahonnan egyszerre rajzolódik ki az egymásba kapaszkodó múlt, jelen és jövő.

Legutóbb tavaly nyáron, 2015. augusztusában jártam ezen a tájon, Erdélyország déli peremén tett többnapos barangolásunk zárónapján. Pontosan 6 óra 55 percet regisztrált a fényképezőgépem számlálója annak idején. Igaz, kemény egy órával kevesebbet, mint az aktuális ország hivatalos időmérői, egy esetleges bilétás várlátogatáshoz azonban korántsem elegendőt. Szerencsémre a várbelsőt két évvel korábban már sikerült bejárnom. Sőt mi több, a nevezettnél még régebbi (ide)látogatásunk során már azt is megtapasztaltam, miképpen illeszkedik, miképpen simul bele ez a várkomplexum a környező dombvidék természetes konfigurációjába.

Így történhetett meg, hogy a négyfős „különcködő” túrázó csapat — Erika, Nati, Pisti bácsi és jómagam — választása végül a Cserna patakon túli magaslat meghódítására esett. Parkolót, csalitost, a néhai vaskohászati központ részét alkotó épületmaradványt egyaránt megkerülve. Egyre feljebb és feljebb kapaszkodva a gőzölgő reggelben, végül az alattunk dübörgő munkagépeket is tisztán láthattuk. Okkerszín, hernyótalpas szörnyetegeket, melyek kezelőik révén jeles elszántsággal irtottak minden útjukba kerülő halmot, bozótot, emberi szem előtt addig többé-kevésbé rejtőzködő ökoszisztémát. Pihenő. Felértünk bár a dombtetőre, a vár teljes látványa mégis rejtve maradt előttünk. Előttünk. Előttünk egy kisebb nagykapu s léckerítés. Mögöttük lakóházzal, bőszen ugató házőrzővel, egy terebélyes körtefával... Majd felbukkant egy ember. Korát becsülve szinte mindnyájunknál idősebb. Neme férfi. Mivel román ajkú, mi meg — ritka kivétellel — csak magyarul és szerbül tudtunk megszólalni, az első minutában egyikünk sem tudott a másikkal bármit is kezdeni. De láss csodát! A mosollyal kísért gesztikulációk eredményeképpen rövidesen feltárult előttünk a kertkapu. Emberünk a benne lakó szomszédját szólította elénk és közénk, ki ebének pórázát rövidebbre kötvén bennünket udvarán nemcsak áteresztett, de békességet, jó egészséget és szerencsés utat kívánva egy tarisznyányi körtével is megtoldotta szavait. Túl immár a másik kerítésen is, végre a maga teljes valójában bontakozott ki előttünk a Hunyadiak dicső lovagvára. Tudtuk és éreztük, noha csupán e látvány miatt indultunk fel a parkolóból, hogy ennél sokkal, de sokkal többet kaptunk odafönt! Olyasvalamit, amiről egyre ritkábban lehet bejegyzést fellelni, bármely nyelven is kutakodna az ember egy-egy történelmi színhely vagy személy kapcsán: a már-már elveszettnek hitt emberségességet!

Vajdahunyad (Hunedoara, Eisenmark) megyei jogú város (municípium) Erdélyben, Hunyad megyében. Kilencvenhét négyzetkilométernyi területen fekszik, Dévától alig húsz kilométerre, a Zalasd Csernába folyásánál, 278 méter tengerszint feletti magasságban. A város 3758-as lélekszámú magyarsága felekezetileg a római katolikus, a református, illetve az unitárius valláshoz tartozik. A bosnyák Zenica testvérvárosa vaskohászati központtá a XIX. század második felében nőtte ki magát, a vasút mentén létrehozott Csángótelepre pedig Bukovinából kirajzott tizenkilenc székely család telepedett le 1892-ben. Hunyad vára, melyet Mikszáth Kálmán a „várak királyaként” emleget, eredetileg a törökverő Hunyadi János (nevelő)apai ágon örökölt erőssége volt. Az ő kormányzósága idején formálódott át rangjához méltó lovagvárrá s idővel több fontosabb tárgyalás színhelyévé. Fennállása óta a vár többször is leégett, de a legsúlyosabb pusztulásait mégis a lelketlen kincstári bürokratizmusnak, illetve a túlbuzgó, romantizáló restaurátoroknak „köszönheti”. S persze annak is, hogy létrejöttétől számítva túlontúl messze esett. Előbb csak az ország központjától, majd magától az országtól is. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink