— Amikor mottót kerestünk ennek az évfordulónak a megünnepléséhez, mi máshoz fordulhattunk volna, ha nem a székely népdalokhoz. Így találtuk ki azt, hogy a vezérfonalunk az ősi himnuszból a vándorfecske hazatalált legyen, ami azt jelképezi, hogy ha már 140 évvel ezelőtt idetelepítettek, akkor itt is maradtunk, most is itt vagyunk, és itt próbáljuk a jelenünket, valamint a jövőnket is építeni — mondta Jó Gyülvész Margit nyugalmazott magyartanárnő, a helyi közösség művelődési bizottságának elnöke.

Fótók forrása: A szerző felvételei és Facebook

Az esemény fénypontjaként Székelykeve és Madéfalva testvértelepüléssé vált. Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere úgy fogalmazott, hogy már eleve megvolt a két település között a kapcsolat, hiszen közösek a gyökerek, a kitelepített székelyek egy része él Székelykevén.

— Nem volt kérdés, hogy mi együttműködünk-e, hiszen kötelességként hárult ránk, hogy ezt a történelmi eseményt, a történelemnek ezt a vonatkoztatását továbbvigyük, átadjuk a gyerekeinknek. Ismerjék meg ők is, honnan jöttünk, hogy ez a székely népcsoport, amely a Csíki-medencéből elindult Bukovinába és szerteszét a nagyvilágba, valójában mennyire érdekes, hiszen megtalálta magát, és mindig újra tudta kezdeni az életet. Nagyon sokszor kellett őseinknek az életüket újrakezdeni, különböző körülmények között, különböző országokban, és erre mindig képesek voltak. Ennek a megerősítése az, hogy ma itt vagyunk Székelykevén, hogy Madéfalva helyi önkormányzata és Székelykeve hivatalosította ezt a szerződést. Mi is úgy gondoljuk, hogy a történelmet meg kell ismernünk, le kell vonnunk a következtetést, és ebből tudunk táplálkozni, erre tudunk építkezni, jövőt építeni, mind Székelykevén, mind Madéfalván. De ugyanúgy Hertelendyfalván, Sándoregyházán, és folytathatnám a sort Bonyhádtól elkezdve bármerre, mindenhol ott vannak a Madéfalváról elszármazott emberek, élnek, és új életet kezdtek. Nekünk ez a kapcsolat, ez az életforma a megmaradásunk, az identitásunk. Ezt nekünk nemcsak az őseink, hanem önmagunk miatt is kötelességünk továbbadni, hivatalos, jogi szintre emelni. Száz kilométerek választanak el egymástól, de együttműködünk, számíthatunk egymásra — nyilatkozta Szentes Csaba.

Bogos Tivadar, Székelykeve Helyi Közösségének tanácselnöke elmondta, néhány évvel ezelőtt, amikor Madéfalvára voltak hivatalosak, a madéfalvi veszedelem emléknapjára, amint találkoztak a polgármesterrel, néhány mondat után azonnal felmerült, hogy jó lenne, ha Székelykeve és Madéfalva kibővítené a kapcsolatát.

— A lényeg, hogy úgy érezzük, ha onnan indultunk, ha a székelyek kiindulópontja Madéfalva, és valamiképp a bukovinai székelyeknek, utána pedig az al-dunai székelyeknek, a székelykeveieknek, a hertelendyfalviaknak és a sándoregyháziaknak, akkor ez az együttműködésről szóló megegyezés mindkét településnek jó és hasznos lesz. Ebből csak hasznuk lehet a gyerekeinknek, a művelődési egyesületeknek, a sportszervezetnek, és reméljük, hogy idővel majd az iparosoknak meg a vállalkozóknak is — fejtette ki Bogos Tivadar, majd még hozzáfűzte, hogy az ünnepet testvérekkel illik megülni, ezért a jelenlevők a testvérvárosokból érkeztek. Magyarországról Kunszentmiklós képviseltette magát, valamint Ráckeve, továbbá jöttek vendégek Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről is.

Október 7-én pedig a Magyar Konyha Napját tartották meg Székelykevén, mely rendezvénynek valóban nagy híre van, és nagyon sokan látogatják a környékről, de távolabbról is.

— Egy kiváló ötletet realizáltunk tizenöt évvel ezelőtt, amikor felvetődött, hogy a nyári vakáció meg az évi szabadságok után jó volna egy gasztronómiai eseményt szervezni. Így született meg a Magyar Konyha Napja rendezvény Székelykevén, és nagyszerűen sikerült, aminek mi nagyon örülünk. Az a csodálatos benne, hogy rengetegen — a hazaiak, barátaink, ismerőseink, szervezeteink — vállalják azt, hogy ezen a napon főzzenek, és különféle ételeket készítsenek, magyaros ízeket mutassanak be a szomszéd falvakban élőknek vagy a látogatóinknak. Elmondhatom, nemcsak a közeli szomszédok jönnek el, hanem rendszeresen érkeznek látogatók, érdeklődők Pancsováról, Szendrőről, sőt Belgrádból, Kragujevacról is. Úgyhogy ez az esemény most már nem helybeli, hanem regionális, és sokan örülnek, hogy erre a napra eljöhetnek hozzánk. A vendégeink leginkább a kürtőskalácsot és a pörköltet kedvelik, de más finomságokat is tartogatunk számukra. Ezeket az ínyencségeket jó egészséggel fogyasztják, egész nap szórakoznak, itt töltenek egy szép hétvégét, és utána hazamennek — hallottuk a szervezőktől.

Az idei rendezvényre is sokan utaztak Székelykevére, ilyenkor a faluban tartózkodók száma megtöbbszöröződik. Jó hangulatban telt a hétvége, finom falatokat lehetett fogyasztani, és a barátkozáson volt a fő hangsúly.