A katolikus templom

A falu 1751. évi újratelepítése után, 1759-től a Vojnits család lett Bajsa felének a tulajdonosa. Tehetős és adakozó volt, meghatározó szerepet vállalt a római katolikus egyházközösség megalakításában. Bajsán az első templomot 1760-ban építették, a későbbiekben pedig mellé a paplakot. 1783-tól volt a plébániának állandó lelkésze, 1784-ben kezdődött az egyházi anyakönyv vezetése. A hitközség addig a topolyai anyaegyházhoz tartozott. A Vojnitsok kezdeményezésére 1784-ben önállósult a plébánia, és a család átvette a patrónusi szerepet, a továbbiakban az egyház támogatója volt, mind anyagi, mind erkölcsi értelemben. Az idők folyamán a hívek számának gyarapodása miatt már kicsinek bizonyult a templom, ezért 1806 és 1815 között megkezdődtek egy újnak az előkészületi munkálatai. A kiváló szervezés eredményeként 1816. szeptember 9-én történt meg a felszentelés, a templomot elődeink Nagyboldogasszony oltalmába ajánlották.

Az eltelt kétszáz évben a karbantartási és felújítási munkálatok folyamatosak voltak. A templombúcsú Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én az összetartozást jelképezi. Az ünnepi szentmisét vendéglelkészek részvételével mutatják be a nagyszámú helybeli, a faluból elszármazott és a környékbeli településekről idezarándokolt látogatók részére.

A pravoszláv templom

Bajsa újratelepítése után Stevan Zako építette 1755-ben az első templomot, melynek helyén napjainkban egy pravoszláv kereszt áll. 1806-ban merült fel az új templom építésének gondolata. Stevan Zako unokája, Dimitrije részt vett a Vojnitsok összejövetelén, melyen az új templom építéséről és a szükséges anyagiak előteremtéséről szerzett ismereteket, melyeket aztán a saját terve megvalósításakor hasznosított. Az új pravoszláv templom 1806 és 1818 között épült Dimitrije Zako adományából, és az ő tiszteletére szentelték fel. Méretei hasonlóságot mutatnak a katolikus temploméval, feltehetően ugyanaz a személy tervezte. Az ikonokat 1854-ben a neves művész, Jovan Klajić festette, Georgije Zako és felesége, Kevernesi és Vizesi Tököly Mária költségén. A festmények a szerb ikonfestészet védett műkincsei. 1995-ben kezdődött a műemlékvédelmi intézet felügyelete alatt a templom tatarozása. Az egyház templombúcsúját november 8-án, Szent Demeter vértanú napján ünneplik.

Az evangélikus templom

A szervezett evangélikus egyházközösség megalapítása 1785-re datálódik. Ezelőtt az evangélikus szlovák családok egy, a Krivaja folyóhoz közeli utcában levő imaházba mentek a vallásukat gyakorolni. Az új templom 1823 és 1824 között a hívek adományából épült, a parókiával és az iskolával együtt. A toronyóra érdekessége, hogy a nagymutató jelzi az órát, a kismutató pedig a percet. A templombelső egyszerűsége elragadó látványt nyújt, fő része az oltár, melynek közepén található a szószék, ezzel is jelképezve, hogy az istentisztelet középpontjában isten igéje áll. Kovács István szegedi mester 1866-ban készítette az orgonát, melyet saját portréja díszít. Az ’50-es években megújult a templomtorony, a ’80-as években pedig új cserép került a tetőre. A 2014-ben végzett beltéri munkálatok során átfestették a falakat, kicserélték a járólapokat és felújították a padokat.

Vasárnaponként és ünnepnapokon rendszeres istentisztelet van a templomban. Csütörtökönként a gyülekezet nagytermében bibliaórákat tartanak. Az egyházi ünnepeken a hitoktatásra járó gyerekek alkalmi műsorral szerepelnek a templomban.

Bajsán a magyarok katolikusok, a szlovákok evangélikusok, a szerbek pedig pravoszlávok voltak. Templomaik ma is egymás mellett sorakoznak a falu központjában, őrizve ezt a különleges egyediséget. Az itt élő multietnikus közösség igazi példája annak, hogyan kell értékelni és tisztelni egymás vallását, szokásait.

Tájszobák

Bajsán, ebben az észak-bácskai, kis faluban 2004-ben alakult meg az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre. Az egyesület szervezésében létrehozták a magyar, a szerb és a szlovák tájszobákat, melyek berendezését, kialakítását a bajsai lakosok önkéntes felajánlásaiból fedezték. A hagyományőrzők és a szakemberek segítségének köszönhetően elődeink tárgyi hagyatékát ma hűen őrzik a Sár utcai tájszobákban. A tájház a tárgyi hagyaték bemutatásán kívül táborok, kézművesoktatások, összejövetelek és népi szokások bemutatásának színhelye is. Egész évben látogatják turista- és diákcsoportok.
A kisközösség összefogásának következő példája az Etno Ház nyári színpadának kiépítése, melyre nagy szükség mutatkozott, mert a falu színházterme 2000-ben leégett. A nyári színpad teret nyújt a helyi, a környékbeli és a külföldről érkező fellépőknek, színdaraboknak, rendezvényeknek.

A közelmúltban a tájház szomszédságában elhelyezkedő, hagyományos építésű házban kialakították a Magyar Tájszobát és Alkotóházat. Ebben az épületben az oktatók elszállásolására is van lehetőség. Az alkotószobában megtalálhatóak a hagyományos, százéves szövőszékek, melyeket a mai napig oktatásra is használnak.

Példaértékűnek tekintjük civil szervezetünk és kisközösségünk törekvését múltunk tárgyi hagyatékának megmentéséért, illetve a kihalóban levő kis- és kézművesmesterségek tovább éltetéséért való küzdelemben. Kiemelkedően fontos számunkra az önazonosság megtartása, a magyarság tárgyi hagyatékának kiemelése, bemutatása, népszerűsítése és a hagyományos értékű kézművesség tovább éltetése.

Készült a VMMI közreműködésével. Javaslattevő és fényképek: Kókity Erika és Szuhankó Ruzsena. Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba.

Cím: www.ertektar.rs