November 30-án végre megtört a hosszú évtizedek átka Vajdaság felett: a köztársasági kormány jóváhagyta a tartomány statútumát. A több mint egyévi késéssel elfogadott dokumentum, a hatásköri törvény - egyáltalán a benne foglaltak - többek között az itt élő kisebbségek jogait védi és Vajdaság autonómiáját szilárdítja meg.
Mind nagyon vártuk már, és most, mint egy Mikulás-ajándékot - megkaptuk a kifényesített csizmába. De vele együtt sajnos a többségi nemzet bizonyos rétegének az eddiginél még nagyobb ellenszenvét is. Vannak ugyanis közöttük - és sajnos ők vannak többen -, akik úgy gondolják, a statútum jóváhagyásával Vajdaság majd olyannyira önállósul, hogy előbb vagy utóbb különválik Szerbiától. E személyek szerint nekünk, kisebbségieknek már így is több jogunk van, mint amennyi kellene...
A hetedikes történelemkönyvet lapozgatom. Itt találok rá a nagy szerb vándorlásokat taglaló fejezetre. Figyelmemet azonnal megragadja a Kiváltságok címszó alatt íródott tananyag szövege: ,,1690 és 1695 között I. Lipót császár több dokumentumot adott ki, amelyek a későbbiek folyamán a szerb kiváltságok alapja voltak. A kiváltságok közé tartozott, hogy érseket választhattak, aki egyházukat irányította, kinevezte a püspököket, és örökölte az utód nélkül elhunyt szerbek birtokait. A szerbek egy fontos intézményt kaptak, a szábort. Vallásszabadságot élveztek, saját naptárjukat használták és nem fizettek tizedet a katolikus egyháznak.'' Itt megállok egy pillanatra. Kiváltságok, amelyeket akkor kaptak, amikor vándorlásaik során Magyarországon és Horvátországban telepedtek le. Jöttek, ide, a mi szülőföldünkre, és azonnal jogok és kiváltságok illették meg őket. Ehhez képest mi, akik itt születtünk, akiket akaratunkon kívül választottak el az anyaországtól, ,,már így is több joggal rendelkezünk, mint kellene''... Igen, gyermekeink tanulhatnak ugyan az anyanyelvükön, de mekkorára tehető azoknak a száma, akiket már ért atrocitás amiatt, mert nem a többség nyelvén szólalt meg egy adott helyen, adott időben? Hányan érezték megalázva magukat, amikor egy-egy hivatalba, orvosi rendelőbe, gyógyszertárba betérve anyanyelvükön fordultak az illetékeshez, ő pedig mogorván követelte, hogy a ,,többségi nemzet nyelvét'' használják, mert ezt a másikat nem értik? Gyakorolhatjuk a vallásunkat - otthonunk és a templomaink falai között. Hány nem pravoszláv vallású fiatal volt már kitéve gúnynak és bántalmazásnak csak azért, mert katolikus? Sok itt a megválaszolatlan kérdés...
Valóban több jogunk volna a kelleténél? - kérdeztük olvasóinktól.
Kikity Andrea szabadkai közgazdász, a Regionális hulladéktároló Kft. igazgatója:
- Úgy gondolom, hogy a munkám szempontjából és mint magánszemélynek is jelentős pozitív változást fog hozni Vajdaság statútuma. Természetesen nem várható, hogy egyik napról a másikra érezni fogjuk a statútum hatását, mivel nagy és fokozatosan megvalósuló munka vár a tartományi kormányra és parlamentre a statútummal átruházott hatáskörök átvétele során. Viszont hosszú távra előre tekintve mindenféleképpen érezhető előrelépést várok különböző területeken, melyek a statútumnak és a hatásköri törvénynek köszönhetően Vajdaság hatáskörébe kerültek. Egy nagyon egyszerű példával élnék: munkám során többször tapasztaltam, hogy mennyivel könnyebben és gördülékenyebben működik az ügyintézés a tartományi szervekkel, mint amikor köztársasági intézményekhez kell fordulni. Az elfogadott statútumból kifolyólag jóval több olyan hatáskör lesz, melynek köszönhetően nem Belgrádhoz, hanem Újvidékhez kell fordulni, ezáltal pedig egyre több hivatalos ügyet egyszerűbben, itt, a Vajdaságban tudunk majd elintézni. Természetesen vannak területek, melyeket nem érint a statútum és a hatásköri törvény, viszont Vajdaság gyorsabb fejlődése érdekében nagyon fontosak lennének. Itt kiemelném a törvényhozó hatáskört, valamint azt a tényt, hogy Vajdaság továbbra is csak 7%-ot fog kapni a köztársasági költségvetésből, holott annál jelentősen nagyobb százalékban járul hozzá a köztársasági költségvetés feltöltéséhez. Persze ezek a dolgok alkotmányellenes mivoltukból kifolyólag pillanatnyilag megvalósíthatatlanok, de véleményem szerint a tartományi vezetőség az elkövetkező időszakban, a hatáskörök átvételével párhuzamosan az Alkotmány módosításán kellene hogy dolgozzon.
Márton Krisztián zentai egyetemi hallgató:
- Semmivel sincs több jogunk, mint amennyi megillet bennünket. Igaz, hogy például a Szlovákiában élő magyarsághoz képest nekünk még mindig jobb sorunk van, de félő, hogy ez nem lesz sokáig így. Túl sokan vannak itt, ebben az országban azok, akik nem nézik jó szemmel, hogy a kisebbségeknek bizonyos jogaik vannak. Az ilyen szélsőséges megnyilvánulások pedig sok esetben nézeteltéréseket szülhetnek, és ez félelmet kelt a kisebbségiekben. Ismerőseimmel beszélgettünk a Vajdaság statútumának jóváhagyásáról, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy többen úgy gondolják, ezzel csak még inkább kivívjuk a többségi nemzet ellenszenvét. Én nem így látom. Szerintem jó, hogy Vajdaságnak van végre saját statútuma, mert így a tartományt megillető pénz is itt marad, és az önkormányzatok is talán könnyebben együtt tudnak majd működni a tartományi szervekkel, mint eddig a köztársaságiakkal.
Petrik Imre palicsi munkanélküli:
- Vannak jogaink, ezt nem vonja kétségbe senki. De nem árt azt is tudatosítani mindenkiben, hogy ezek a jogok jártak nekünk, akiknek az elődeink is itt születtek, itt születtünk magunk is és gyermekeink is. Mi nem ,,jöttünk'' valahonnan, nem ,,letelepedtünk'' itt, hanem öröktől fogva itt vagyunk. Ez azért némi kiváltságot kell hogy biztosítson számunkra. Ehhez képest nekünk, vajdasági magyaroknak minden egyes jogunkért meg kellett harcolnunk, eltűrni a gyalázkodásokat, a megalázást, amellyel irányunkba viseltetnek egyesek. Természetesen ez sem vonatkoztatható mindenkire. Közöttük is vannak rendes, művelt emberek, akik nem csinálnak kérdést a szóban forgó kisebbségi jogokból. åk azok, akik szintén itt születtek, ebben a soknemzetiségű Vajdaságban, ahol megtanulták elfogadni és tisztelni embertársaikat attól függetlenül, hogy milyen nyelvet beszélnek vagy éppen milyen vallásúak. Azt, hogy az itt élő kisebbségieknek több joguk van a kelleténél, azok állítják, akiknek fogalmuk nincs a történelemről, akik ide szöktek a balkáni háború idején. Ezekkel az emberekkel soha sem tudjuk majd megértetni, hogy nekünk alanyi jogon járnak azok a dolgok, amelyeket ők kiváltságnak neveznek. Nekünk ezeket a jogokat nem kell kiérdemelnünk.