Fekete gólyát (Ciconia nigra) életemben először az ezredfordulón láttam, Adával szemben a padéi Tisza-ártéren, a kubikgödrökben, ahonnan a töltések közé beszorított szőke Tisza csak nagy szárazságok idején vonul teljesen vissza.

Az egész történet egy kis, zöld, orosz gyártású felfújható mentőcsónakhoz vezethető vissza, melyet hétvégenként elkunyeráltam a nagybácsimtól. Ezzel a lélekvesztővel mentem ifjúkori felfedezőútjaimra a Tiszán. Az adai csónakkikötővel szemben volt egy levezető csatorna, melyet az ártéri erdő már szinte visszafoglalt. Miután kikötöttem vagy inkább szárazra húztam a kis csónakot, rendszeresen elfelejtettem magammal hozni a cipőmet, ezért a kiszáradt és kidőlt nyárfák kérgéből kellett magamnak talpvédőt eszkábálni, ezzel próbáltam védeni a lábam az aljas szederindatövisektől és más kellemetlen, szúrós növényektől, mint például a sulyom, mellyel minden egyes találkozás irtózatosan fájdalmas emlék. Miután megvolt a „talpalávalóm”, melynek még Robinson is csodájára járt volna, megindultam az árok mentén a padéi töltés irányába. Nem volt hosszú az út, de viszonylag nehezen, csak cikcakkban tudtam átverekedni magam az ártéri erdősávon. Augusztus vége felé járhatott, és ezek az élőhelyek szinte mágnesként vonzották a vonulásra már megindult vízimadarakat. A fiatal gólyák, gémek mind ezekre a helyekre koncentrálnak hosszas, délre vezető utazásaik során. Itt történt az a találkozás, amely alkalmával földbe gyökerezett a lábam, és lélegzetvétel nélkül bámultam az első fekete gólyámat, melynek a szépsége teljesen elvarázsolt. Azóta is menthetetlen híve vagyok e rejtélyes madárnak, mely sokkal emberkerülőbb, mint rokona, kedves ismerősünk, a gyermekáldást kéményen keresztül osztogató fehér gólya. De nézzünk utána, mit lehet tudni e rejtőzködő fajról.

Fotók: Gergely József 

Megjelenése és életmódja

Testhossza 90—105 centiméter, szárnyfesztávja 173—205 centiméter, tömege 3000 gramm. Feje fekete, nyaka, melle és háta mattfekete, melyek fémeszöld vagy ibolya csillogásúak. Fehér rokonához hasonlóan a csőr és a láb erőspiros színű. Röptében a szárnyon alul csak egy fehér háromszög van a hónaljnál. A fiatal példányok csőre és lába szürkés-, zöldesfekete, az idősebbeké piros. Ez alapján lehet őket akár röptükben is megkülönböztetni.

Március végén, áprilisban érkezik hozzánk, laza, 3—6 egyedes csoportokban lehet megfigyelni, főleg nedves élőhelyek mentén. A hímek jönnek előbb, és rögtön elkezdik tatarozni az előző évi fészküket, vagy ha fiatal egyedről van szó, rövid ideig a kikelt helytől (ritkán jobban) eltávolodva kezdi építeni gallyfészkét, mely igen nagy méretű. Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az emberek jelenlétét nem szereti, szégyenlős, ha a kora tavaszi időszakban háborgatják, fészkelését megszakítja. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat, amire sajnos — főleg a vajdasági Tisza mentén — gyakran van példa. Pótköltésbe ritkán kezd, a nagy méretű fészek kiépítése ugyanis viszonylag sok időbe kerül. A sikertelenül fészkelő madár laza, területhű kóborlásba kezd. Udvarlási rituáléja hasonló a fehér gólyáéhoz, fészkén hangosan kelepel, és a pár rituálisan udvarol egymásnak.

Gázlómadárhoz illően sekély vízben kutat élelem után, szívesen vadászik kisebb rágcsálókra, békákra, halakra, vízirovarokra. Olykor, amikor fiókái már nagyobbak, és megnő az eleség iránti szükséglet, a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémfajokkal és fehér gólyákkal egy csapatban. Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkotva egy csapatot. Afrikában telel ki, majd márciusban érkezik vissza hozzánk.

Szaporodása

Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra vagy ágvillák közé rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket, ha erre van lehetősége. A 3—5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30—35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, amíg a hím eleséget hord. Később már felváltva hozzák a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket, és a szülők még egy ideig etetik őket, amíg a kicsik meg nem tanulnak önállóan táplálkozni. Az első éves fiókák a hosszú vonulás folyamán nagyon sok veszélynek vannak kitéve. Kezdetben laza, családi csoportokban vonulnak, de az erősebb, fizikailag jobban felkészült felnőttek ilyenkor hátrahagyják a fiatalokat. A rossz időjárási viszonyok, az erős szelek, az illegális vadászat és a táplálékhiány mind negatív tényezők a vonulás folyamán, ezek együttes vagy kombinált hatása nagy fiókapusztulást tud okozni.

Vajdasági előfordulása

Vajdaságban a legtöbb egyede a Felső-Duna-melléknél található, emellett a Tisza mente a meghatározó, de lényegesen kevesebb pár fészkelése köthető a Tiszához. A két nagy folyónkon kívül alkalmi költése előfordul a Szelevényi-erdőben és más nagyobb területű, alföldi erdeinkben, melyekből sajnos kevés van. Vajdasági populációja viszonylag stabil, olyan 40—60 párra becsülhető. Vajdaságon kívül Szerbiában nagyon ritkán és kérdéses sikerességgel fészkel.

GPS-jeladós fekete gólyák Magyarországról

A Gemenc Zrt., a Duna—Dráva Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület célja a jeladók által gyűjtött információk feldolgozásával a fekete gólyák életmódjának jobb megismerése és a megszerzett ismeretek széles körű közzététele.

Ezzel a technológiával olyan helyeken is tudják kísérni a madarak útját, ahol terepi megfigyelés nem lehetséges. Az útvonal kirajzolódásával föltérképezhetőek a vonulás során leselkedő veszélyek, valamint pontos információkat kaphatunk arra vonatkozóan, hogy a madár nappal vagy éjjel mozog-e, mennyi ideig aktív naponta, mekkora utat tesz meg, a vonulás során megszakítja-e hosszabb-rövidebb időre útját, és hol telel.

A védett és fokozottan védett fajok érdekében végzett gyakorlati természetvédelmi tevékenység hatékony megtervezéséhez és végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges a fészkelőhelyeken kívül a területhasználat és a vonulási útvonalak, valamint a telelőhelyek ismerete és védelme.

Magyarországon jelenlegi információink szerint mintegy 380—420 pár fekete gólya fészkel, közülük kb. 40 a Gemencben. Az itteni populáció a mai tudásunk szerint a világ legnagyobb sűrűségű feketególya-állománya.

A kb. 20 grammos jeladót mellény rögzíti a madár hátára úgy, hogy mozgásában nem korlátozza. A jeladó a GPS-helymeghatározó által megadott földrajzi koordinátákat SMS-üzenetként küldi el egy erre specializálódott számítógépes rendszerre, ahonnan az adatok bármikor letölthetőek, és a madarak által megtett út térképen is megjeleníthető. A jeladókról részletes információt a következő linken kaphatunk: ITT 

Fogságban

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit. Állatkertben nem gyakori, a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban tartanak két példányt, és a Szegedi Vadasparkban is szintén kettőt.