,,Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyetlenegyhez jobban értenek, mint ők..." (Krúdy Gyula)
A disznóvágás, disznóölés környékünkön egyfajta ünneppé nőtte ki magát, amikor a család apraja-nagyja, a szomszédokkal, barátokkal kiegészülve egész nap serényen tevékenykedik, hogy a nap végén közös vacsoránál, jóféle házi pálinkát iszogatva vitassák meg a nap eseményét. A disznótorban mindenkinek megvan a saját feladata: a nők, gyerekek előkészítik a szerszámokat, terítenek. Az erősebb férfiak felkötik a disznót, a böllér (vagy a családapa) pedig kultikusan feldarabolja az állatot, ezek után mindenki sürög-forog, megtisztítják a belsőségeket. Ha minden kész, a család és a vendégek kapnak az ételből. A disznónak minden részét: húsát, bőrét, szalonnáját elfogyasztják. A maradék mélyhűtőbe kerül, később pörköltnek jól jöhet. A megmaradt húst ledarálják, a disznó belébe töltik, kolbász lesz belőle. A disznóvágás technológiája, műveletsora tájegységenként változik. Disznótornak, lakodalomnak télen van az ideje. Tréfás debreceni mondás szerint azért, mert ilyenkor nem romlik el a hús és nem savanyodik meg a menyasszony. Tél idején faluhelyen szinte nincs is olyan család, ahol ne vágnának disznót. Erre a tevékenységre a gazdasági világválság közepette is a legtöbb helyen sort kerítenek, s a mindennapi gondokat kicsit feledtetve ünnepelnek együtt az emberek. A héten arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves olvasóink vágnak-e disznót.
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
- disznóölésnek családunkban gazdag hagyománya van. Emlékszem, már kiskoromban is a leölt sertés mellett segédkeztem, állandóan ott ténferegtem, ahol nem kellett volna, több alkalommal rám is szóltak, hogy ne legyek annyira buzgó. Hajdanán jobban ápolták a disznóölés hagyományát, akkortájt még ezeknek az összejöveteleknek volt egy elragadó varázsuk. Nagyapáink még késsel vágták át a disznó torkát, s a kiömlő vért egy tálba fogták fel, majd a konyhában tüsténkedő asszonyok azonnal meg is sütötték. Manapság már a disznóölés is korszerűsödött: sok helyen a legkülönfélébb fegyverarzenállal végeznek a szerencsétlen állattal, s a vér megsütését is sok helyen mellőzik. Akkoriban szalmával pörkölték a disznót, ma pedig gázlánggal, ami megkönnyíti ugyan a munkát, de mégsem az igazi. Családunkban a disznóölés mindig nagy ünnepnek számított. Ilyenkor az egész család összejött, s a barátokkal, szomszédokkal gyakran másnap hajnalig folyt az evés-ivás, a dáridó. Nekünk, gyerekeknek, persze az maradt meg leginkább az emlékezetünkben, hogy disznóölés alkalmával a szüleink rendszerint kikértek bennünket az iskolából, s aznap nem kellett tanulnunk.
BICÓK Géza óbecsei földműves:
- Az csak természetes, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére az idén is vágunk disznót. Ez nálunk magától értetődő, hiszen sertéstenyésztéssel is foglalkozunk, így a jószágot sem kell megvásárolnunk. Bár a piaci feltételek és a kínálat-kereslet viszonya ismeretében nyilván olcsóbban megúsznánk, ha tenyésztés helyett mi is inkább vásárolnánk a sertést. Ha kiszámoljuk, mennyibe kerül az etetés és a különböző védőoltások, akkor könnyen előfordulhat, hogy veszteséget mutat a mérleg. Még jó, hogy az ólakba való szalmát mi termeljük meg. S akkor ne adj' isten, hogy megbetegedjen a jószág, mert akkor egy vagyont kell fizetni az állatorvos munkájáért és a gyógyszerekért. A sertés iránti kereslet csökkent, hiszen régebben már november elejétől érdeklődtek az emberek, most pedig még egyetlen érdeklődő sem akadt. Valószínűleg majd újév előtt megnő a kereslet, de az évről évre gyengébb forgalmat ismerve csodát ezúttal sem várok.
SZABÓ Julianna zombori nyugdíjas:
- Sajnos az egészségi állapotom nem engedi meg, hogy sertést tartsak, így csak a fiaméknál rendezett disznótorokba segítek be. Bár ők sem engedik, hogy túl sok mindent csináljak, legtöbbször a reggeli elkészítése a feladatom. Amíg jobban bírtam erővel, nagyon szerettem a disznóvágásokat: már a hajnali órákban elkezdtük a munkát, mindenki jókedvűen, nótázva, dalolva tette a dolgát, s bizony előfordult, hogy a disznótor csak másnap reggel ért véget. Azok az idők elmúltak, a mai disznóvágásoknak már nem olyan a hangulatuk, mint régen. Ebben a rohanó világban mindenki úgy van vele, hogy minél hamarabb essünk túl az egészen, és robogjunk tovább, hiszen még rengeteg munka vár ránk. Az embereknek nincs arra idejük, hogy elmerüljenek a dolgokban, hogy egy kicsit megálljanak, szusszanjanak, a pénzhajhászás teljesen elsorvasztotta a társadalmi és lassacskán a családi életet is.
FECSKÉS Csongor nagyradanováci munkás:
- Persze hogy vágunk. Ilyenkor összehívjuk az egész rokonságot, s ez egy jó alkalom arra is, hogy a rég nem látott családtagok találkozzanak egymással, s beszélgessenek egy jót. A disznótorban leginkább az ízletes reggelit szeretjük, de a savanyú levesből és a pörköltből álló ebédnek és a hurkából meg kolbászból álló vacsorának is mindig nagy a sikere. Nagyon nehéz anyagi körülmények között élünk, de disznót minden évben vágunk, s feltöltjük a mélyhűtőt mindenféle finomsággal. Néhány éve saját magunk hizlaltunk, ma már inkább élősúlyban vásároljuk a jószágot. Így sokkal olcsóbb, ami a mai világban nem elhanyagolandó szempont.
ERåS András magyarkanizsai termelő:
- Szerencsére a mi sertéseink még nem tüsszögnek, így az idén is bátran fogunk majd hozzá a munkához. A tréfát félretéve: a disznóvágás egyik fontos velejárója az alapos felkészülés. Legalább egy nappal előtte megtesszük a szükséges előkészületeket: kitakarítjuk a helyiséget, ahol a munka majd folyik, elmossuk az edényeket, amelyekre szükségünk lesz, gondoskodunk jó éles késekről, és tiszta húsvágódeszkákról. Jó sok fokhagymát megtisztítunk, összezúzzuk, üvegbe rakjuk, majd vízzel leöntjük. Ez a teendő egyúttal munka és alkalom is a barátkozásra, hiszen ilyenkor pezseg az élet a házban. Egy két kupica test- és lélekmelegítő után kezdődik a munka: a disznóölés mindig hajnalban történik. Mi általában perzseljük az állatot, és a gerincén hasítjuk végig. Nálunk semmi sem megy veszendőbe: a vérét még aznap elkészítjük, és a velőt is hagymával megsütjük. Kisütjük a zsírját, kolbászt, disznósajtot, véres hurkát, töpörtyűt készítünk, a húsokat fagyasztóba rakjuk. Természetesen az asszonyok mindeközben készítik a disznótoros ebédet. Népes a család, így évente előfordul, hogy három sertést is levágunk. Természetesen az évek hosszú során velünk is sok minden előfordult, például a böllér rosszul szúrt, és elszaladt a disznó, és még sok hasonló történetet tudnék mesélni.