Közeleg a tél, a disznótorok ideje. Valamikor nagy hagyománya volt a disznóölésnek: hajnaltól késő estig dolgozott a család apraja-nagyja, még az ismerősök is kivették belőle a részüket, és a zord hideg sem szegte kedvét a derűs kis csapatnak, vidám hangulatban mindannyiuk keze alatt csa úgy égett a munka. Melegítőnek ott volt a tüzes pálinka meg a finom bor, jó falatokból pedig nem volt hiány. A friss sertéshúsból hagyományos étkek készültek, ízletes, foszlós fánk sült, illata belengte a házat. Ma már kevés helyen őrzik a disznótor hagyományát. Jobban mondva a húsárak ismeretében kevés család engedheti magának ezt a luxust. Ugyanakkor itt van a nemrég Kishegyesen történt trichinosisfertőzés, mely két halálos áldozatot követelt és több mint ötven ember megbetegedését okozta. A falu lakói - és nemcsak ők - azóta is félelemben élnek. Most döbbentek rá, hogy a veszély mindig ott leselkedik valahol, és hogy egy szinte alig ismert fertőző betegség bizony emberi áldozatokat is követelhet. A trichinosis egy állatról emberre terjedő féregbetegség, melyet egy kb. 3-4 milliméter hosszú fonalféreg, a Trichinella spiralis okoz. Az emberbe nyers vagy rosszul hőkezelt sertéshússal jut, és itt emberi szemmel nem látható lárvákkal fertőz. A fertőzött húsból a lárvák a gyomorban kiszabadulnak, majd a bélfalon át a véráramba, onnan az izomzatba jutnak, és ott kibírhatatlan fájdalmat okoznak. A bélrendszerből gyógyszeres kezeléssel ki lehet irtani őket a betegség tüneteinek (fejfájás, hasmenés, arcpuffadás, láz) megjelenésétől számított egy héten belül. A betegség súlyossága az elfogyasztott hús mennyiségétől függ. Ma már igen szigorú az állategészségügyi ellenőrzés, és az előírások mindenkit arra köteleznek, hogy megvizsgáltassák a levágott sertés húsát. Ennek ellenére vannak, akik nem legális úton vizsgáltatják meg a frissen vágott sertéshúst, a szakszerűtlen vizsgálat pedig nem tudja kimutatni a féreg jelenlétét. Azóta a kishegyesi böllér belehalt a fertőzésbe, és félő, hogy újabb áldozatai is lesznek a betegségnek.
Vág-e disznót? - kérdeztük olvasóinktól.
HORVÁTH Katalin kishegyesi könyvelő:
- Már hosszú idő óta nem vágunk disznót, részben azért, mert nem tudjuk hol elraktározni, részben pedig azért, mert meglehetősen kevés sertéshúst fogyasztunk. Baromfit még néha igen, de többnyire zöldség- és főzelékféléken élünk. Nem vagyunk vegetáriánusok, de a sertéshúst - ha lehet - inkább mellőzzük. Ennek nem a mostani trichinellosis-fertőzés az oka. Természetesen mindannyiunkat megrázták a történtek, és bizony félünk, hogy mi is megfertőződünk. Eddig is megvizsgáltattuk a levágott állat húsát, de ezentúl sokkal körültekintőbben tesszük ezt. Sajnálatos tény, hogy egy hasonló szörnyűségnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az egészségükre, a biztonságukra.
MÁSZÁROS István kelebiai munkanélküli:
- Minden évben vágunk disznót, azt, amit magunk neveltünk. Természetesen el is adunk a húsból, de mindig megvizsgáltatom állatorvossal. Eddig még nem fordult elő, hogy az általam nevelt sertés valamelyike fertőzött lett volna, és remélem, nem is kell ettől tartanom soha. Az állattenyésztés nem éppen kifizetődő foglalatosság, hiszen rengeteg munka van vele. De ha évente egy 100-120 kilós disznóért nem kell pénzt adnom, hiszen magam nevelem fel, akkor megéri. A hentesüzletben vásárolt hús ugyanis nagyon drága, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy vásárolt hússal töltsük fel a mélyhűtőt. Elég nagy a család, így az sem megoldás, hogy minden fél kiló húsért az üzletbe rohanjunk. Évente egyszer feltöltjük a hűtőládát, és ha időközben elfogy a hús, apránként megvásároljuk. Sajnos, egyre kevesebben vásárolnak élő disznót. Kevesen vágnak sertést, inkább a kimért húst vásárolják. Valószínűleg a pénztelenség ennek az oka. Valamikor a szövetkezetek és a húsfeldolgozó vállalatok is jóval nagyobb mennyiségben vásárolták a sertés- és marhahúst az állattenyésztőktől. Úgy tűnik, hogy ez a foglalkozás is kihalófélben van már.
OLTVÁNYI Géza szabadkai villanyszerelő:
- A vállalatban, ahol dolgozom, évente egyszer-kétszer részletfizetésre vásárolhatunk hasított sertést. Így nálunk a disznótor - legalábbis hagyományos értelemben - nem szokványos dolog. Én a magam hobbiból böllérkedem, ismerősöknek segítek, ha hívnak. Ez számomra afféle szórakozás, és az igazat megvallva még soha nem gondoltam, hogy a kishegyesi fertőzéshez hasonló esettel jómagam is bármikor szembekerülhetek. Meg sem fordult a fejemben, hogy vannak még olyan felelőtlen emberek, akik a húst, annak megvizsgálása nélkül, áruba bocsátják. Tudomásom szerint a kishegyesi böllér kivizsgáltatta ugyan az általa levágott állatok húsát, de az állatorvos tévedett. Ez esetben ténylegesen nagyon sajnálatos az eset, és remélhetőleg mindanyiunknak példával szolgál arra vonatkozóan, hogy nem szabad felelőtlenül állni a dolgokhoz.
GIRIC Irén törökkanizsai kereskedő:
- Disznót már hosszú ideje nem vágunk. Nem vagyok a fagyasztott húsok híve, szívesebben vásárolom meg a frisset az üzletben. Igaz, hogy ez kevésbé kényelmes megoldás, hiszen előre kell gondolkodni, mikor mit szeretnék főzni, és a hozzávalókért el kell menni az üzletbe. De én így szoktam meg, és a munkakörömből adódóan ez nem is túlságosan körülményes számomra. Egy biztos: élelmiszert, főként nyers húst soha nem vásárolok a piacon vagy magánvágásból, csakis hentesüzletben, ahol biztosan kivizsgáltatják. Mindig is féltem a különböző megbetegedésektől, a fertőzésektől. Inkább körültekintő vagyok, néha idegesítő is a válogatásommal, de ez még mindig jobb, mintha felelőtlenül vásárolgatnék össze mindenféle hústerméket, veszélyeztetve ezzel a saját és a családom egészségét is. Együtt érzek azokkal az emberekkel és hozzátartozóikkal, akik megfertőződtek Kishegyesen. Szörnyű tragédia. A legszörnyűbb azonban mégis az, hogy ez bárkivel bármikor megtörténhet.