Igazából mindenki ludas volt, egyik fél sem tett sem többet, sem kevesebbet a területén található vadállomány érdekében, de mindenki a másikat szapulta, ahol csak tudta.

A két vadászelnök ezt a gondot próbálta megoldani egy közös vacsora keretében. Mindkét csoport kinevezett egy-egy szakácsot, adtak nekik vaddisznóhúst, és kezdődhetett a főzés. Bográcsot, fát mindenki hozott magának, zenészt meg a kultúrák közötti különbségek miatt szándékosan nem rendeltek. Pedig mindkét félnek megvolt a hites zenekara. Ez akkor derült ki, amikor este beállított előbb a cigányzenekar, majd néhány perc múlva a trombitások is. Már ők is ferde szemmel néztek, sőt, szó szerint fújtak a másikra, mármint a trombitások a vonósokra. A két szakács is rivalizált egymással. Kevertek, kavartak, sóztak, paprikáztak, de folyamatosan háttal álltak egymásnak, a fűszereket, amelyeket használtak pedig úgy dugdosták, mintha kincset rejtegetnének. A vendégek sem keveredtek. Húzatták a nótát, de nem szívből, hanem a többiek bosszantására.

Látszott, hogy ennek a dolognak nem lesz jó vége. Ittak is a vendégek, meg ettek is, de csak zsíros kenyeret, mivel a vacsora igencsak nehezen készült el. Nem maradtak el a vadászmesék sem. Ha az egyik csapat azt mondta, tíz nyulat lőtt a vasárnapi vadászaton, akkor a szomszédok azt mesélték, ők bizony tizenegyet!

Rövid idő alatt elmérgesedett a helyzet. Kezdtek be-beszólni egymásnak. Nemsokára lökdösődésig fajult a dolog. Már majdnem összeverekedtek, amikor a két szakács úgy összeveszett egy fadarab birtoklási jogán, hogy az egyik — véletlenül ugyan — felborította a másik bográcsát. Itt már lobbot vetett mindenki arca! Oda lett a vacsora, mindenki vádolt mindenkit, olyasmivel is, ami valós volt, meg olyannal is, ami nem. A két elnök megunta a vitát, látták, hogy minden békítés hiábavaló. Fogták magukat, és hazamentek. Ezt látván a többiek is lassan elsompolyogtak. Ott maradt a két békétlen szakács meg a két zenekar. A maradék pörkölt éppen akkorra készült el. A prímás megkóstolta, ízlett neki, adott a trombitásoknak is, azoknak is tetszett. Mivel vendég nem maradt, ők ültek neki a vacsorának. Közben a szakácsok is kibékültek, ők is jóllaktak. Így történt meg, hogy aznap este csak a két szakács képviselte a két vadászcsoportot, de azt alaposan, mivel két zenekar is muzsikált nekik. Mikor ennek híre ment, a többiek is megbékéltek, és azóta már több közös vacsorájuk is volt!