Több példával szemléltette a sajtó, milyen intézkedéseket tartalmaz az új iskolai fegyelmi szabályzat, ám ez verte ki leginkább a biztosítékot. A szülőket is feljelenthetik — ijesztgettek a szalagcímek a szeptember 15-én életbe lépett büntetéscsomag kapcsán. A Vöröskeresztben vagy a menhelyeken önkénteskednek majd a rendbontók — olvashattuk. Valóban?

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a cikk témája nem maga a(z iskolai) büntetés létjogosultsága és eredményessége, úgyhogy ezt nem is boncolgatom. A kiindulási alap az, hogy a hónap közepétől új szabályzattal egészül ki az iskolák eszköztára, ami kapcsán sok (tév)információ kelt szárnyra. Nézzük, mik a tények.

— Arról van szó, hogy az új szabályzat előírja, hogy mintegy nevelési intézkedésként bevezetik a társadalmilag hasznos, illetve humanitárius munkát. Ez vonatkozik mind az általános, mind a középiskolákra. Ez Szerbiában sem új keletű jelenség. Lehet, hogy sokan nem tudják, de a szociális védelemben már létezik ez az intézmény, és huzamosabb ideje alkalmazzák, kiskorúak részéről elkövetett bűncselekményeknél lehetőségként kiróható — mondja Török Róbert, a szabadkai Majsai Úti Általános Iskola pszichológusa. — Az az újdonság, hogy ez most bekerül az iskolarendszerbe, és a kevésbé problematikus gyerekeknél is, akik nem tartoznak a szociális védelem hatáskörébe, alkalmazható lesz. Mindez a helyreállító fegyelmezés egy módja, és az a célja, hogy csökkentse vagy elhárítsa a gyerek által okozott kárt és növelje a felelősségtudatát.

A szabályzat nem határozza meg, hogy ha a gyerek például ellopott valamit, akkor ezt meg ezt kell csinálnia — magyarázza. Egy húsz aktivitást felsoroló listát kaptak az iskolák, s az intézmények kötelessége ezt, pontosabban ennek a számára megfelelő, elfogadható tételeit a saját viselkedési szabályzatába beépíteni — figyelembe véve, mit tudnak alkalmazni, milyen gyerekeik vannak. Sőt, a listát saját ötletekkel bővíthetik.

— A húsz lehetőség között vannak olyanok, amelyek hasznosak, lehet eredményük, és vannak olyanok, amelyekre rácsodálkoztunk. Kezdjük egy ilyennel! A gyerek segítsen az adminisztratív munkásnak a borítékozásban vagy az írott szöveg számítógéppel való átírásában. Belegondoltunk, hogy ez hogyan valósulhatna meg. Amikor el kell küldeni egy hivatalos papírt, akkor az adminisztrációs munkatárs nem teszi bele a borítékba az iratot, hanem behívja a gyereket az irodába, hogy ezt a mozdulatot ő tegye meg, aztán menjen vissza órára? Ennek nem látjuk értelmét. Vagy: a napköziben segítsen a házi feladat elvégzésében. Tudni kell, hogy a szabálysértést elkövető gyerekek nagy része szintén segítségre szorul. Hogyan segíthetne? De van például ilyen is, hogy a tanulónak fogalmazást kell írnia arra a témára, amellyel kapcsolatban megsértette a szabályzatot. Tehát arról kell értekeznie, hogy miért fontos betartani a szabályt. Vagy kidolgozhat egy plakátot erre a témára. Segíthet a mestereknek az iskola udvarának a rendezésében, hóhányásban, kapálásban, gereblyézésben. Ezeket alkalmazható aktivitásoknak tartjuk. Vagy például segédkezhet a konyhában, az uzsonna szétosztásában. Ezeket beépítjük majd a mi szabályzatunkba. Súlyosabb kihágás esetén az iskolának fegyelmi eljárást kell indítania, ennek során megállapítják a gyerek felelősségét, ezzel egyidejűleg egyrészt megindítunk egy megerősített nevelési tervet, melynek során az osztályfőnök és a szakszolgálat dolgozik a tanulóval, az osztályközösséggel, a szülővel — ezekhez adódik még hozzá a társadalmilag hasznos munka. Az osztályfőnöknek a szülővel és a gyerekkel közösen kell megbeszélnie, hogy a vétség miatt a diáknak milyen aktivitást kell végeznie. A szülőnek és a gyereknek is bele kell egyeznie a döntésbe. Az osztályfőnök felajánl két-három aktivitást, s a gyerek eldöntheti, közülük melyik az elfogadható számára. Ha azt mondja, egyik sem, az a szülő felelőssége.

Török Róbert kiemeli, az intézkedések köre bővült most, a szabálysértések továbbra is megrovóval szankcionálandóak, a legkisebb büntetés a figyelmeztetés, majd osztályfőnöki, osztálytanácsi, igazgatói és tantestületi megrovó következhet. Ezek függvényében határozza meg a szabályzat, hogy a diáknak mennyi aktivitást kell végeznie. Figyelmeztetésnél két hétig heti két alkalommal, tehát összesen négyszer, a tantestületi megrovó esetében pedig négy héten át heti négy alkalommal. Minden aktivitás 15—45 percig tarthat. A szabályzat szerint az iskola külső partnert, például a Vöröskeresztet, a rendőrséget vagy menhelyeket is bevonhat a társadalmi munka helyszíneként — felmerül viszont a kérdés, így az iskola hogyan felügyelheti a tanuló tevékenységét, és mely intézményekkel tud kapcsolatba lépni.

A téma kapcsán egy középiskolába is ellátogattam. Zombori Imre, a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola igazgatója elmondta, a szabályzatukat és az iskola statútumát már összehangolták az új törvénnyel.

— Az intézkedésnek elsősorban az a célja, hogy növelje a munkafegyelmet. Szerintem az egész társadalmunknak szervezettebben, felelősségteljesebben és komolyabban kell dolgoznia. Minden területen szorgalmazni kellene a meglevő szabályok betartását. Ilyen szempontból ezek a büntetőintézkedések is azt hivatottak elősegíteni, hogy a diákok, a tanárok és a szülők is betartsák a szabályokat. Iskolánkban eddig nagyobb gondok nem voltak, természetesen vannak hiányzások, ám jól együttműködünk a szülőkkel, az osztályfőnökök rendszeresen tartják a fogadóórákat. A szülők is igyekeznek, mert beiratkozáskor ez az iskola volt a diák első vagy második kívánsága, így a tanulók motiváltak.

Ezt Radaković Vladislav, az elsősök osztályfőnöke is megerősíti.

— Három hete vagyok ennek az osztálynak az osztályfőnöke, még az ismerkedési fázisban járunk. Nagyon sok mindent még nem tudtam leszűrni a diákok viselkedéséből, de nyilván abból is tudok következtetni, hogy milyen eredménnyel, magaviselettel jöttek az általános iskolából, kapcsolatba léptem bizonyos tanulók korábbi osztályfőnökével. Az első szülői értekezlet után beszélgethettem a szülőkkel, és ez a kapcsolattartás folyamatos. Éppen ez az, ami nagyon fontos, az állandó kommunikáció a szülőkkel, hogy a gondokat meg tudjuk előzni. A viselkedési normákról, illetve az iskola házirendjéről folyamatosan beszélünk az osztályfőnöki órákon, a következő hetekben az új jogszabályt is megvitatjuk.

Nyúl Sámuel, aki turisztikai technikus szakon harmadéves, elmondta, a leggyakoribb diákcsíny a telefonhasználat vagy az órán való evés.

— Szándékos rongálással még nem találkoztam, esetleg csak azzal, hogy valaki összefirkálja a padot. Az általános iskolában volt néhány kisebb verekedés. El szoktam mesélni a szüleimnek, hogy mi történt az iskolában, ezekről is beszélgetünk. Szerintem fontos, hogy mindennek legyen valamilyen következménye.

Osztálytársa, Keresztes Delfina elismerte, hogy a lányok körében is az előbb említett csínytevések a leggyakoribbak.

— Egymás cikizése is előfordul, de már nem olyan sűrűn, mint az általános iskolában. Jónak tartom, hogy ilyenkor az osztályfőnök foglalkozik az üggyel, és hogy behívják a szülőt. A fogalmazásírás szerintem hasznos lehet, azt alkalmaznám! A táskahordás, gereblyézés is jó ötlet, mert szerintem az érintett okul belőle, és nem fogja újból elkövetni a szabálysértést.

A nyitókép Szalai Attila illusztrációja