A vajdasági politikai élet fenegyereke, Nenad Čanak, a VSZL elnöke a választásokat követő napon azt nyilatkozta: Leáldozóban a radikálisok csillaga. Leáldozóban, mondta, miközben Vajdaság szinte teljesen bekékült: a szeptember 19-ei választásokat követően ugyanis Vajdaság térképén (Dnevnik napi...
Még hogy leáldozóban a radikálisok csillaga! Az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Persze, megszokhattuk, hogy a göndör hajú fiatalemberből (akit a béketüntetések idején a Tisza mentén annyira szerettek az emberek) tartományi parlamenti elnökké lett Čanak gyakran tesz meglepő, meghökkentő, megbotránkoztató kijelentéseket. Az utóbbi időben olykor bizony kétségbeejtőeket is. Ezt a nyilatkozatát olvasva az a kételyem támadt, hogy a látásával lehet valami gond. Van ilyen. Aztán, hogy elolvastam a sajtótájékoztatóról készült jelentést, kicsit lehiggadtam. A radikálisok választási sikerét kommentálva a politikus kifejtette: az eredmény arra utal, hogy az SZRP valóban a legerősebb párt, de ,,nem olyan meggyőzően, mint korábban, mert bármennyire is szavaznak rájuk az emberek, ők semmilyen felelősséget sem vállalnak, s úgy vélem, hogy ezt a választópolgárok legközelebb már nem fogják tolerálni'. Van benne valami. Szerinte a radikálisok választási sikere nem rontja majd jelentősebben a nemzetek közötti viszonyokat Vajdaságban, mert ,,az SZRP népszerűsége sokkal inkább a polgárok szociális elégedetlenségének a következménye, mint a nacionalista érzelmüknek'. Az állítás második fele nyilván igaz -- a radikálisok lovagolták meg legeredményesebben a szociális demagógiát. S ez Szerbiában -- ahol az iskolázatlanság, a munkanélküliség és a szegénység honol -- sok szavazatot hoz. Állításának első részét -- azt, hogy a radikálisok sikere nem ront még jobban a nemzetek közötti viszonyokon -- legszívesebben fohászba foglalnánk mi, kisebbségiek. Bár így lenne. Az elmúlt évek tapasztalata -- a herkócai horvátok elüldözése, a magyaroknak szánt marhavagonok és szendvicsek -- azonban arra tanított meg bennünket, hogy van mitől tartanunk, félnünk, ha tényleges hatalom jut a kezükbe. Tényleges hatalom, immár a terepen. Például Zomborban vagy Nagybecskereken...
Azt a tényt, hogy Vajdaságban nőtt a radikálisok közkedveltsége, Stjepan Grdelj szociológus másként magyarázza: az utóbbi 15 évben komoly demográfiai változások történtek Vajdaságban, nagyszámú menekült érkezett és telepedett le. Ezért szerinte a Vajdaságban történt nemzetek közötti incidensek internacionalizálása még inkább kihatott az SZRP sikerére, mert talán azok is a radikálisokra szavaztak, akik ezt egyébként nem tennék meg. ,,A helyzet zűrzavaros volt, a lehető legrosszabb időben alakult így, hiszen a hazafias értékek védelmezőinek érveket adott, hogy azt mondhassák: Itt van, látjátok, mit csinálnak velünk, most a magyarok vesznek el egy részt a területünkből! Így alakult ki ez a történet. Tudják, a nagy szavak szépen visszhangzanak az üres fejekben' -- mondja Grdelj. A szociológus elméletére (a kétélű kard története) lehet bólogatni. Lehet vele vitatkozni. Lehet a ki nem mondott szavakon megsértődni --közvetve ugyanis azt állítja, hogy az atrocitások miatt tiltakozó vajdasági magyarok is hozzájárultak a radikálisok sikeréhez. És lehet ezzel most nem foglalkozni, mert nincs rá idő, hanem el kell menni október 3-án szavazni. Megtenni azt, ami megtehető. Hogy egy, a tudományos fantasztikum szférájába illő kijelentés (,,Leáldozóban a radikálisok csillaga') a realitás talajához közelítsen.
Egyébként: tudják, hogy hányféle jelentése van az URNA szónak? Az értelmező szótár szerint: 1. szavazatgyűjtő láda, 2. persely (régiesen), 3. halott hamvait tartalmazó edény, 4. nagy, díszes váza (a művészetben). Milyen érdekes. Nem minden összefüggés nélküli a négy így, együtt. Gondoljunk csak bele...