Traktor és iskola

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Traktor és iskola

Jasztrebinác János községi tanfelügyelő - A szerző fotójaA magyar, de főleg a szerb sajtó viszonylag sokat foglalkozott az utóbbi időben a padéi Szervó Mihály Általános Iskolával. Ezek az írások, sajnos, nem az oktatásban és a nevelésben elért kiváló eredményekről szóltak, hanem az iskolaszé...

Jasztrebinác János községi tanfelügyelő - A szerző fotója

A magyar, de főleg a szerb sajtó viszonylag sokat foglalkozott az utóbbi időben a padéi Szervó Mihály Általános Iskolával. Ezek az írások, sajnos, nem az oktatásban és a nevelésben elért kiváló eredményekről szóltak, hanem az iskolaszéknek, pontosabban az elnökének és néhány tagjának arról a törekvéséről, hogy leváltsa az intézmény igazgatóját, Palusek Endrét. Jasztrebinác Jánost, Csóka község tanfelügyelőjét arra kértem, próbálja meg összegezni ezt a nagy érdeklődést kiváltó ügyet. Beszélgetőtársam töméntelen mennyiségű papírral, jegyzőkönyvekkel, beadványokkal, feljelentésekkel, végzésekkel stb. bástyázta körül magát, miközben hangsúlyozta: amit elmond, azt nemcsak tanfelügyelőként állítja, hanem a hivatalos okmányokkal bizonyítani is tudja.
- A padéi iskolaigazgató elleni támadás 2006 októberében kezdődött, amikor feljelentés érkezett két roma gyermek jogainak a megsértése miatt. Az iskolaszék elnöke akkor Miloš Popov volt, akit az alapító, vagyis az önkormányzat hamarosan leváltott. Sajnos, a jegyzőkönyvek már akkor tükrözték azt az egészségtelen viszonyt, ami az iskolaszék egy része és az igazgató között alakult ki. Úgy tűnt, Milovan Onjin kinevezésével sikerült a helyzetet megoldani, de a csönd nem tartott sokáig. Állítom, hogy valahol politikai döntés született az igazgató eltávolításáról, amihez az iskolaszék új elnökében is partnerre találtak. Egy évvel később, 2007 októberében újabb feljelentés és követelés érkezett hozzám, amely szerint az igazgató nem végezheti tovább a munkáját, mert tíz pontban megszegte a közoktatási törvényt. Ezt a dokumentumot rajtam kívül megkapta még a községi közigazgatás vezetője, a polgármester, a köztársasági oktatási miniszter és helyettese, a tartományi tanfelügyelőség, a nagybecskereki iskolahatóság, a nagykikindai belügy és mások. A közigazgatási eljárás törvénye alapján a tartományi oktatási titkárságtól feladatot kaptam a vádak kivizsgálására. Megtettem, de egyik pontban sem találtam az igazgatót elmarasztalhatónak mulasztás vádjában.
* Soroljunk fel néhányat a tíz felvetés közül!
- Van itt olyan, amely például a törvényellenes kifizetésekre, a Szerb Köztársaság költségvetésének a meglopására vonatkozik. Itt jegyzem meg, hogy pénzügyi vizsgálatot kértünk a nagybecskereki iskolahatóságnál, és az mindent rendben talált. Az útiköltségek megtérítésének a módjára is van logikus magyarázat. Mivel a két település, Ada és Padé között nincs buszjárat, az adai tanároknak napi kilencven dinárt, vagyis egy liter benzin árát folyósították, hogy gépkocsival utazzanak. A Tiszán közlekedő komp használatáért viszont nem kell fizetniük. Igaz, hogy buszjegyet nem tudnak mellékelni, de aki itt él, és ismeri a helyzetet, az tudja, miért van erre szükség. Ha viszont ezt a jelentést egy olyan ember olvassa, aki a belgrádi aszfalt keblén nevelkedett papírtigris, akkor szörnyűnek találja. Én a decentralizáció híve vagyok, mert mindig azt gondolják, Belgrád kezében van a bölcsek köve, holott annyira felületes a helyzetismeretük, hogy nem tudnak tárgyilagosan eljárni és döntést hozni. Mindenképpen beszélnem kell még a traktoros ügyről, amelyen a fővárosi vizsgálódók szintén nagyon felháborodtak. Azt akarták bebizonyítani, hogy a veszélybe került a diákok testi épsége, amikor az alsósokat traktor vontatta pótkocsin utaztatták át a kompon Adára. Valóban, minden oktatási intézményben a gyerekek biztonsága a legfontosabb, de állítom, hogy ennek a kirándulásnak csak akkora volt a kockázata, mintha a belgrádi tanulók felülnének a kettes villamosra, és elmennének egy másik városrész iskolájába. Biztosíthatok mindenkit, hogy a többi vád is hasonló képtelenség és badarság, de esetleg nézzük még ezt, ami a munkaidőre vonatkozik. Az igazgatónak az iskolaszék 6 és 14 óra között határozta meg a munkaidejét. Csakhogy ő nem jár be hatra, hanem háromnegyed hétre, mivel fél hétkor jön a komp Adáról, és azzal érkezik. Azt viszont nem méltányolják, hogy sokszor két óra után is ott kell maradnia a különböző értekezletek, elintéznivalók miatt. A jelentésemet továbbítottam Újvidékre, a tartományi oktatási titkár pedig 2007. november 6-án több oldalas, alaposan megindokolt végzésben tudatta, nem hagyja jóvá az igazgató leváltását.
* A kezdeményezők azonban tovább próbálkoztak.
- 2007. november 19-én a köztársasági minisztériumba küldtek egy átiratot, amelyben megtámadják a tartományi oktatási titkár végzését. Elutasító válasz érkezett Vesna Ilić-Prelić oktatási államtitkár aláírásával, majd Dragan Marinčić a köztársasági tanfelügyelőség nevében a helyszínen vizsgálta az iskola működésének szabályosságát. Látogatása után jegyzőkönyvet küldött, amelyben bizonyos rendeleteket fogalmazott meg és határidőket szabott. Egyedül az ominózus traktoros ügyben marasztalta el az igazgatót, és ezt úgy fogalmazta meg, hogy emiatt az iskolaszék leválthatja az intézmény vezetőjét. Tehát nem utasított, csak lehetőséget kínált fel, amivel az iskolaszék végül nem élt, szavazattöbbséggel ugyanis kiálltak az igazgató mellett. Az én megjegyzésem viszont az, hogy a jegyzőkönyv, mint forma, a közigazgatási eljárásban az iskolát nem kötelezi semmire, mivelhogy intézkedni és rendelkezni csak végzéssel lehet.
* Most joggal mondhatnák egyesek, hogy hol is van az a bizonyos Padé, és miért kell vele ennyit foglalkozni.
- Igen, jogos, de a padéi eset csak a jéghegy csúcsa, pontosan tükrözi ugyanis a szerbiai közoktatásban lévő állapotokat. A PISA-felmérés eredménye alapján, amely az OECD-országok gazdasági kamarájának a felkérésére készült a gyerekek alkalmazható tudásáról, Szerbia a természettudományok terén a 40., szövegértelmezésben pedig a 46. helyen van. Elsők a finnek, nem véletlenül, ők ugyanis a Koméniusz-iskolatípust már régen eltemették, náluk a Waldorf-, a Petersen-, a Rogers- stb. iskolatípusok dominálnak, melyek módszertanban különböznek. Szerbiában az oktatást nem stratégiai ágazatként kezelik, a minőségére nagyon keveset fordítanak. Én kapcsoltban vagyok a többi község tanfelügyelőjével, valamennyien általában az iskolaszékek gyengeségére panaszkodnak. A mi társadalmunkban nem tudunk éles határt húzni a bolsevizmus és a demokrácia között. A bolsevizmus a többség primitív akaratának a megvalósulása, a demokrácia viszont - Kertész Imre magyar Nobel-díjas író gondolataival élve - nem politikai jelenség, hanem kultúra.
* Mi a helyzet a hatáskörökkel, az oktatás autonómiájával? Ki az illetékes: a tartományi oktatási titkár vagy a köztársasági oktatási miniszter?
- Az úgynevezett omnibusztörvény szabályozza az oktatás autonómiáját. A tartományi oktatási titkárnak és a köztársasági oktatási miniszternek az ingerenciája szinte megegyezik. Azzal a különbséggel, hogy a titkár nem engedélyezheti a külföldi szakkönyvek behozatalát, és ez a mi fájó pontunk. Középiskoláinkban a szakkönyveket még mindig az Ismeretterjesztő füzetek pótolják, mert a magyarázat szerint a magyarországi tanmenet nem kompatibilis a miénkkel. Egyébként a már említett PISA-felmérés alapján Magyarország a természettudományi tárgyakból a 20., szövegértelmezésben a 23. helyen van. Ha arról beszélünk, hogy az önállóságra való törekvés a magyaroknál gettósodás, én azt mondom, szívesebben zárom magam gettóba a huszadik helyen, mint a negyvenediken.
A kompetencia egyébként egyértelmű, de olyan országban élünk, ahol a törvényeket egyesek úgy alkalmazzák, mintha a cukrászdában lennének: válogatják, melyik felel meg jobban.
* Mi lehetne az eset tanulsága?
- Magyar ember létemre azt a tanulságot szeretném ebből leszűrni: ha mi nem becsüljük önmagunkat, akkor mások sem becsülnek meg minket. Megindult egy folyamat, a magyar erők összefogtak, ezt kell követni községi szinten is. A padéi eset olyan irányba terelődött, amely azt sugallja, hogy magyar ember nem alkalmas egy intézmény vezetésére. A megoldás az lenne, ha összetartanánk, és minél nagyobb számban képviseltetnénk magunkat a községi közigazgatásban. Magamra vállaltam azt a felelősséget is, hogy közalkalmazottként nyilvánosan véleményt formálok. Nálunk ugyanis az az elvárás, hogy a közalkalmazott, mint a gályarab evezzen, de betapasztott szájjal. Én nem így élem meg a demokráciát.

Címkék: Traktor és iskola
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Traktor és iskola
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Traktor és iskola
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink