A verseci székhelyű Bánáti Tanulmányok Központja gondozásában, továbbá Pancsova város, a pancsovai Petőfi Sándor MME és a révújfalvi (Banatsko Novo Selo-i) Október 3-a Művelődési Otthon anyagi védnökségével napvilágot látott kötetet a szerző mellett dr. Aleksandra Đurić-Milovanović antropológus, dr. Mircea Maran történész és a könyv recenzense, illetve Német Márton intézőbizottsági tag is méltatta. Történt mindez kikelet havának negyedik vasárnapján. Pancsován, a helyi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházának nagytermében.

A Délnyugat-Bánságban letelepíttetett és töredékeiben bár, de mindmáig élő székely magyarok történelmét, néprajzát és identitását bemutató könyv szerb nyelven íródott. Főleg magyar nyelvű vonatkozó forrásokból töltekezve. Sajátos névjegykártyaként és céllal, hogy a multikulturalizmus jeleit a kezdetek óta magán viselő régió közösségeinek jelen generációi is alaposabb betekintést nyerhessenek szomszédjaik történelmébe, néprajzába és identitásába. A 130 oldalas, Magyarok/Székelyek Délnyugat-Bánátban (eredetileg: Mađari/Sekelji u Jugozapadnom Banatu) című kiadvány valójában egy monografikus összefoglaló. Megannyi szertefutó, majd egymásban és egymással újra találkozó szállal. Nemcsak a Madéfalva—Moldva, majd időrendileg egy picit később a Moldva — bukovinai Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva települések közötti relációkon érdeklődve, továbbá Hertelendyfalván, Székelykevén és Sándoregyházán (a XIX. század második felében államilag elképzelt és megvalósított al-dunai kolonizáció célállomásain — a szerző megj.), de a déli végek jelentős iparvárosának számító Pancsován, illetve a vásárairól messzi földön elhíresült Torontálvásárhelyen is.

Ez utóbbi települést a könyv szerzője részint az odavalósi édesapja és annak felmenői iránti tiszteletből emelte bé a kötetbe. Részint pedig mint tennen gyermekkora egyik, számára fontos helyszínét. A falu halványuló színeit és fényeit is konzerválva egy csöppet. A tanulmánymunkához felhasznált korabeli statisztikai, továbbá más egyéb forrásművek tényszerű és hiteles hivatkozásait időközben ugyanis jelentősen és, úgy tűnik, végérvényesen átformálták a legújabb kor hullámverései.

Ez a mű igencsak sok kérdésre ad választ. Felölelve a múltat és a jelent. Emellett, a könyv recenzensének meglátása szerint, a történet majdani folytatásának csírája is benne van. Megannyi, zsigeri mélységekből ösztönszerűen felszínre kívánkozó kérdés, mely választ keres. Mindnyáju(n)k nevében: hová s merre is tart valójában ez, a sorsában születésének pillanatától fogva örökös bujdokolásra kárhoztatott bukovinai székely magyar közösség?

Kis Valéria eredetileg egy kétnyelvű, magyar és szerb nyelven megjelenő kötet kiadásában gondolkodott, de mint mondta, az elképzeléséhez szükséges anyagiak hiánya sajnos nem tette ezt lehetővé. Hiába kopogtatott… Viszont reménykedik abban, hogy belátható időn belül azért mégiscsak sikerül a magyar nyelvű fordítást is átnyújtania. Elsősorban az őt felnevelő és a nagyvilágba kibocsátó székely magyar közösségnek, ahonnan vétetett. A fiatal hölgy 2010 óta él és dolgozik Budapesten.

— Részemről ez adósságtörlesztés is egyúttal. Népem és szülőföldem iránt. Az irántuk érzett szeretetem és ragaszkodásom adta újra meg újra elszántságomhoz az erőt, hogy meg tudjam írni ezt a könyvet. Közhely bár, de külföldön élve az ember már egy teljesen más szemszögből látja azt a helyet, ahonnan kiindult. Esetemben sem volt másképpen. Nekem ez a régió az igazi hazám. Itt születtem, ide tartozom.

A publikáció további tervezett bemutatásának beszélgetésünk pillanatában megnevezett állomásai voltak Versec és Belgrád, valamint a budapesti terézvárosi székhelyű Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ.

A szerző felvétele