* Szerinted Vajdaság hol tart jelenleg, ami a környezetvédelmet illeti?

— Ez egy összetett kérdés. Egyrészt ott vannak a törvények, melyek vagy nincsenek a legjobban kitalálva, megírva, vagy elméletileg jók, csak amikor alkalmazni kellene őket, akkor elhanyagolják, félreteszik őket. Sokszor a saját haszon, a pénzügyi érdek az, ami a nagy cégeket (magán- vagy állami) hajtja, s úgy tűnik, ilyenkor semmilyen törvény nem elegendő, hogy közben megvédjük a természetet és benne az életet. Másrészt pedig itt vannak az emberek — sokszor a saját barátaink, szomszédjaink, de lehet bármelyik polgártársunk —, akik körülöttünk élnek, s érzékelhetően nem figyelnek oda saját környezetükre. Itt nemcsak arra gondolok, hogy eldobálják a szemetet az utcán, bántják az állatokat, letörik a fiatal fák ágait, hanem arra is, hogy egész egyszerűen „alszanak”. Nem látják, nem érzik, és ezért nem is reagálnak arra, amikor valami rossz veszi őket körül. És vannak néhányan, akik harcolnak a környezetük védelméért, de a legtöbbször nem tehetnek túl sokat, hiszen nem ők ülnek a döntéshozó székekben, emellett pénzügyi hatalmuk sincs. Arról nem is beszélve, hogy azért nagyon kevés ilyen harcos környezetvédő van a világon.

* Lehet egyébként civil kezdeményezésekkel nagyobb változtatásokat kiharcolni? Neked például sikerült már elérned befolyásos embereket, milyen reakciókkal találkoztál?

— Az az igazán nagy gond, hogy a polgári aktivizmussal általában nem lehet elérni semmiféle jelentősebb eredményt. Az emberek pedig végül azt érzik, hogy pazarolják az erejüket, az idejüket és a pénzüket. És sokszor veszélybe is sodorhatják magukat: gondjuk lehet a munkahelyükön, és más külső nyomással is szembesülhetnek. Nekünk most konkrétan az a célunk, hogy minden erőnkkel megpróbáljuk kiharcolni, hogy a zentai-csókai strandnál kivágott, ökológiai szempontból jelentéktelen fák helyett a strand mellett olyan fákat ültessenek, amelyek őshonosak, ne pedig olyanokat, amelyek kizárólag a faipart hivatottak kiszolgálni. Az Odbranimo našu okolinu! — Védjük meg környezetünket! Facebook-csoportot is ezért hoztuk létre. Továbbá azt is szeretnénk elérni, hogy ha egy mód van rá, a Tisza-parton növő fákat a jövőben se használják ilyen célokra. A témával kapcsolatban már beszéltem a Vajdaság Vizei Közvállalattal és a tartományi természetvédelmi titkársággal, emellett Zenta község polgármesterével, Czegledi Rudolffal, Csóka községben pedig Stana Đember elnök asszonnyal. De mondanom sem kell, hogy ez mind nagyon lassú, fárasztó és nem annyira „fontos” dolog azok számára, akik tudnának hatni ezekben az ügyekben. És az a baj, hogy nincs túl sok időnk, hiszen az ősszel el lesznek ültetve a fák. Amint ez megtörténik, harminc újabb év telik majd el felettünk úgy, hogy mi, polgárok nem értünk el semmit.

* Ez a fő projektum, s igen aktív vagy a közösségi oldalakon is ez ügyben. Emellett vannak még más projektumok is?

— Pillanatnyilag ez a legfontosabb. Megpróbálunk mindent beleadni, hogy sikerüljön elérni a fent említett célokat. Elindítottunk egy petíciót is Zentán, Csókán s a környéken, ebben arra kérjük a polgárokat, hogy csatlakozzanak ehhez a harchoz. Akit érdekel, az máris kattintson a Facebook-oldalunkra, hiszen ott mindenről tájékozódhat, a többi közt arról is, hogyan tudna segíteni. Van egy másik projektum is, mely Zenta város nyilvános zöldövezeteivel foglalkozik, hiszen eléggé elhanyagolt minden: a Népkert, a központi park, nem beszélve a szélvédő fasávról. De ahogy nagyon sok esetben, itt is pénzre van szükség, és emellett persze Zenta Önkormányzatának engedélyére is. Felmerül bennem néhány kérdés: Miért kell nekünk bajlódnunk ezzel? Ki kap érte állami fizetést? És miért nem viselik rendesen gondját a környezetünknek?

* Jól ismered a különféle fákat, pontosan átlátod, mit hova, miért kellene ültetni. Azt hiszem, ilyen emberekre van szükség, amikor erdősítésről beszélünk. Ehelyett azt látjuk, hogy nem úgy történik minden, ahogy azt a természet megkívánná. Kell keresni felelőst?

— Amikor nemrég levelet írtam Zenta Önkormányzatának, feltettem néhány kérdést, melyekre nagyon nehezen kaptam választ. Az egyik az volt, hogy van-e Zentának hivatalos szakembere, aki hortikultúrával foglalkozik. A válasz így szólt: igen. Hát én azóta próbálom elérni ezt a szakembert, hogy leüljön velem beszélgetni a nyilvános zöldövezetek témájában, de még mindig nem jártam sikerrel. A hiba gyakran ott van, hogy sok munkahelyet nem feltétlenül szakemberek töltenek be, hanem olyanok, akik megfelelnek ennek vagy annak a pártnak. Aki igazán ért a szakmájához, és esetleg még nyelveket is beszél, az sajnos már rég külföldön van.

* Mikor és miért döntöttél úgy, hogy élharcosa leszel annak, hogy Vajdaság bizonyos részeit (vissza)erdősítsék? Nálad mikor telt be a pohár?

— Abban a bizonyos pohárban egyre csak gyűlt a folyadék, s az utolsó csepp ez a fent említett erdőkitermelés volt a saját városom strandjánál. Egyébként is már régóta nagyon aggaszt, hogy Vajdaságban ritka az igazán természetes ökoszisztéma. Amerre a szem ellát, mezőgazdasági területek, sehol egy erdő, fák. Én sokat utazom a világban, s azt kell mondanom, sehol nem láttam még ilyen pusztaságot, mint nálunk, kivéve persze azokat a tájakat, ahol ez természetes. Éppen ezért kell a megmaradt kis erdősített részeket (ilyen például a Tisza-part is) megmentenünk, illetve vigyáznunk rájuk. Nagyon fontos lenne megfelelő százalékarányú és fajösszetételű erdei ökoszisztémát kialakítani Vajdaságban. Ettől függ minden más, például a mezőgazdaság helyzete is. Erdő nélkül nincs élet.

* Azt mondod, sokat utazol. Most ezt nem tehetjük meg olyan könnyen, de terveid, gondolom, azért vannak.

— Az elmúlt években külföldön dolgoztam, idénymunkákat vállaltam, de télen mindig hazajöttem, s utazgattam Szerbiában. Nagyon sok hely van még a világon, melyet látni szeretnék. Ha utazom, a természet végett teszem, vadászom a hegyeket, az erdőket, olyan helyekre megyek, amelyek természeti kincsekben gazdagok. Emellett nagyon fontos szerintem, hogy megismerjük más népek kultúráját, életmódját, és tanuljunk tőlük. Ez az év valóban egy picit másként alakult a vírus miatt, de ettől függetlenül is maradtam volna, hogy megvívjam a harcot az erdőért. Most tehát itthon vagyok, de szeretnék nemsokára ismét útra kelni. Nagy a világ, sok a látnivaló, ám kevés az idő…

* Most egy picit mindenki itthon nyaral. A te fejedben milyen egy tökéletes vajdasági Tisza-parti strand?

— Zöld, a partján szép tiszta homok, mögötte egy gyönyörű, őshonos fákból álló erdő, néhány pad, asztal, játszótér, természetesen minden fából készült, hogy beleolvadjon a természetes környezetbe. A parton legyen móló, hogy könnyebben lehessen bemenni a vízbe, ahogy Palicson is. Kellenek zuhanyzók és ivóvíz is — régebben ez mind volt. Legyen továbbá egy kis kávézó is, ne túl hangos zenével, s a strand egy része legyen kutyabarát. Hát ennyi.

* Azt kell mondanom, nekem tetszenének az ilyen strandok, és látni is olyat, amely majdnem mindegyik fenti pontnak megfelel. Sajnos azonban nem ülök a megfelelő székben, s a zsebeim sincsenek tele pénzzel, úgyhogy maradok lelkes szurkoló és támogató. Remélem, hogy akár már néhány év múlva ilyenek lesznek a strandjaink.