Tizenkét nap, nyolc ország, két vonatjegy, egy testvérpár (6.)
Kecsenovity Erna
2014.10.22.
LXIX. évf. 43. szám
Tizenkét nap, nyolc ország, két vonatjegy, egy testvérpár (6.)

6., befejező rész: Brugge — Utolsó állomásunk egy, a város nevével megegyező című film hatására került a terveink közé. Számtalan különböző stílusú, de egytől egyig téglából épült templom található itt, csatornákkal keresztezve. Nincs meghatározott főutca, az ember könnyen eltévedhet (vagy legalábbis azok, akik olyan rosszul tájékozódnak, mint én).

Már a megérkezéskor tudtuk, hogy nagyszerűbb hellyel nem is zárhatnánk a túránkat. Nyugalom, békesség áradt felénk már abban a pillanatban, amikor kiléptünk a vonatállomás ajtaján. Brugge (ejtsd: brúzs) Belgium hatodik legnagyobb városa, de leginkább Észak Velencéjének szokták hívni megannyi csatornája miatt.

Előre foglaltunk hostelt, így este volt alkalmunk bejárni a központot, és sétálni egyet.
Lehet, hogy Párizs a szerelem városa, de szerintem Brugge egyértelműen lepipálja. Nászútra, andalgásra a csatornaparton tökéletes. Rengeteg olyan belga csokoládét kínáló üzlet található itt, ahol ingyen lehet kóstolni. Mi is megízleltünk néhányat, de az árak sajnos itt is igen borsosak. Mivel azonban a város az utolsó és egyúttal az egyik legszebb állomásunk volt, nem sajnáltuk rá a pénzt, és megleptük magunkat egy-két ínyencséggel. Az éjszakai élet hajnalig elhúzódik, de nem annyira zajos, mint más városokban. Mintha az ember egy teljesen másik világba csöppent volna, és ez valószínűleg így is történt. Reggel, amikor felkeltem, hogy bemenjek a városba, egy lélek sem volt az utcán. Minden zárva volt (fél kilencet mutatott a templomóra), de nem volt sem szemét, sem piszok. Nem féltem egyedül végigsétálni az utcán, ami nem sok helyről mondható el. De nem maradhattunk ott örökké, ezért fogtuk a sátorfánkat, és mélységes szomorúsággal (meg egy kis honvággyal) megindultunk a vasútállomás felé, ahonnan aztán egy csaknem 24 órás út vezetett hazáig Frankfurton, Drezdán, Prágán és Budapesten át.
Akárhány vonatban ültünk is, akármennyire gyorsak voltak is, mi valahogy éreztük az otthon melegét a Vörös nyílon/csillagon (ki minek hívja), miközben hazafelé döcögtünk a rossz vasúti vonalon, vissza a Balkánra, vissza Szerbiába. Tanultunk angolul, tanultunk türelmet, tanultunk kitartást, és tanultunk alkalmazkodni a különböző kultúrákhoz. S azt hiszem, utazásunk igazi célja éppen ez volt, hogy tanulhattunk, hogy láthattuk, hogyan élnek máshol.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..