Körkép
Te is fiam, Brutália?
2004.09.22.
LIX. évf. 38. szám
Az emberek újabban nem panaszkodnak (azt sem tudják hol kezdjék), de újdonsült férj barátom meséli, mekkora sérelem érte esküvője estjén.Persze nem illene kilocsognom, de engem annakidején felmentettek táncés illemtanból, gyenge szellemi alkatom miatt.Meg aztán - okulj magyar! - más kárán károg az...
Az emberek újabban nem panaszkodnak (azt sem tudják hol kezdjék), de újdonsült férj barátom meséli, mekkora sérelem érte esküvője estjén.
Persze nem illene kilocsognom, de engem annakidején felmentettek táncés illemtanból, gyenge szellemi alkatom miatt.
Meg aztán - okulj magyar! - más kárán károg az ember.
Bizony, az ember sohasem lehet elég óvatos. (Barátom, hogy odaállt nősülni, már eleve nem volt az.)
Nos, a ceremóniával és a hajnalig tartó zrível nem volt zűr, ha leszámítjuk az incidenst, mikor az asztalon táncolókra felkopogtak azok, akik az asztal alatt feküdtek, hogy nem tudnak aludni.
Miután az óra nullát ütött a vendégsereg kezdett szétszéledni (mint kosárlabda válogatottunk).
Hogy az utolsó vendég is fejébe nyomta a tortát - kalapnak nézte --, kezdődhetett az igazi nász.
Barátom, aki e jeles pillanatra vadonatúj alsó habfehéret vásárolt (pedig még a régi sem volt tele!) ott állott pucér parádéban... illetve, az említett textíliában.
És ekkor az irulópiruló ara a rózsaszín újacskájával rámutat a legfejlődőképesebb régióra:
-- Ez mi?
-- Ez kérlek az alkotmányos függelékem - mondotta büszkén, s midőn maga is odatekint, elfehéredik. Ott egy fehér cetlit lát, azon lila betűkkel ez áll:
S E L E J T!
Nékem csupán egy kérdésem lenne: a drága kis textilmunkás fruskának, mikor PONT ODA ragasztotta, vajon ki járt az?
Persze nem illene kilocsognom, de engem annakidején felmentettek táncés illemtanból, gyenge szellemi alkatom miatt.
Meg aztán - okulj magyar! - más kárán károg az ember.
Bizony, az ember sohasem lehet elég óvatos. (Barátom, hogy odaállt nősülni, már eleve nem volt az.)
Nos, a ceremóniával és a hajnalig tartó zrível nem volt zűr, ha leszámítjuk az incidenst, mikor az asztalon táncolókra felkopogtak azok, akik az asztal alatt feküdtek, hogy nem tudnak aludni.
Miután az óra nullát ütött a vendégsereg kezdett szétszéledni (mint kosárlabda válogatottunk).
Hogy az utolsó vendég is fejébe nyomta a tortát - kalapnak nézte --, kezdődhetett az igazi nász.
Barátom, aki e jeles pillanatra vadonatúj alsó habfehéret vásárolt (pedig még a régi sem volt tele!) ott állott pucér parádéban... illetve, az említett textíliában.
És ekkor az irulópiruló ara a rózsaszín újacskájával rámutat a legfejlődőképesebb régióra:
-- Ez mi?
-- Ez kérlek az alkotmányos függelékem - mondotta büszkén, s midőn maga is odatekint, elfehéredik. Ott egy fehér cetlit lát, azon lila betűkkel ez áll:
S E L E J T!
Nékem csupán egy kérdésem lenne: a drága kis textilmunkás fruskának, mikor PONT ODA ragasztotta, vajon ki járt az?
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
