Tájház természetes anyagokból

Tájház természetes anyagokból

Manapság a természetes anyagok mindenhol egyre inkább háttérbe szorulnak, helyüket főként a mesterségesek veszik át.

A fiataloknak alkalmuk sincs, hogy megismerkedjenek az őseink által alkalmazott technikákkal, az évtizedekkel ezelőtt használt természetes anyagokkal. Szerencsére vannak, akik még ápolják őseink hagyatékát, és nem hajlandóak elfeledni a korábban használt módszereket.

Két évvel ezelőtt, egy tikkasztó nyári napon jártunk a tornyosi határban levő egyik tanyán, ahol a Topolyán élő Kalmár László döngölt földből épített tájházat. Akkor még az alapot ásták a vállalkozó kedvű munkások, azóta azonban már a falak is állnak, és a tervek szerint november közepére tető is kerül az épületre.


Kalmár László természetes anyagokból épít tájházat (a szerző felvételei)

— Ezen a tanyán nőttem fel, iskolába is innen jártam, főként gyalog. Tizenhét éves koromban három villanykarót én ástam le a földbe. Nem szerettem volna, ha ez a tanya is a többiek sorsára jut, az utóbbi évtizedekben ugyanis hetven-nyolcvan is tönkrement a környéken. A tájházat döngölt földből építjük, a felszíni réteget nem használjuk, két ásónyom mélyen azonban már megfelelő alapanyagot, sárgaföldet találunk. A falverés technikáját idős mesterektől sajátítottam el, majd a haláluk után a világhálóról gyűjtöttem adatokat. Kitakarítottuk a terepet, elkészítettük az alaprajzot, majd kiástuk az alapot. Mindkét oldalára vasrudakat tettünk le, melyek mellé a fal szélességében deszkákat helyeztünk. Közéjük 10-12 centiméter vastagon földet lapátoltunk, majd ezt élezővel vagy furkolóval tömörítettük. Amikor ezzel végeztünk, akkor döngölővel még egyszer végigmentünk rajta. A vályogból és bontott téglákból készült falakat az idén raktuk fel, egy sor téglát föld követett, majd újra tégla került a falba. A téglákat és a beépítésre váró nyílászárókat Zomborból hoztuk, ott egy régi épületet bontottunk le. A cementet és a betont minimálisra csökkentettük, főleg természetes anyagokat, földet és fát használunk. A tetőre majd hódfarkú cserép kerül. Az 50 centiméter vastagságú fal nyáron hűvöst ad, télen pedig hosszú ideig tartja a meleget. A régi falverők szerint a falnak olyan állagúnak kell lennie, hogy a nádat át lehessen dugni rajta. A döngölt falak tartósak, akár száz évig vagy még tovább is állhat az épület — mondta László, aki a szerszámokat, a tömőfákat, a döngölőket saját kezűleg készítette.


A falak már állnak, a tető valószínűleg novemberben kerül az épületre

A tájházban egy ötven fő befogadására alkalmas közösségi terem — melyben osztálytalálkozókat, születésnapokat, keresztelőket lehet tartani —, két (fürdőszobás) vendégszoba, terasz, előtér és konyharész kap helyet. A szobákat régi bútorokkal rendeznék be, a tágas udvarba korabeli mezőgazdasági eszközök, a közösségi terembe pedig elődeink által használt tárgyak kerülnének. A tanyán már áll két, az 1930-as évekből származó, árammal és vízzel felszerelt épület, melyben szállást kaphatnak azok a személyek is, akik érdeklődnek a régi technológiák iránt.

Az épület összefogás eredménye, hiszen László mellett gyakran négy-öt munkás is szorgoskodott, de előfordult, hogy ketten tevékenykedtek. Mindent önerőből végeztek, a pályázati lehetőségekkel nem éltek.

A Tornyost Felsőheggyel összekötő főúttól néhány kilométerre levő tanyán egész évben csend és nyugalom honol, a csendet néha csak a madárcsicsergés töri meg. A helyszín ideális lehet azoknak, akik egy kis időre szeretnének kiszállni a mókuskerékből, és egy kis feltöltődésre vágynak.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tájház természetes anyagokból
Riport
Tájház természetes anyagokból
Riport
Facebook

Támogatóink