A zamatos kékfrankos

Régen a szüret vidám társas eseménynek számított, amelyre egész éven át emlékeztek és készültek a családok. Hagyományosan zajkeltéssel indult, riogatással vagy pisztolylövésekkel. Csak eztán kezdődött a munka. A lányok, asszonyok voltak a szedők, akik vidékenként változó gyűjtőedénybe - vödörbe, kézi puttonyba, kosárba, sajtárba - szedték kacorral (szőlőmetsző késsel) a szőlőt. Ha megtelt a szedőedényük, odakiáltottak a legényeknek, férfiaknak, akik - az akkor még fából készült - puttonyba gyűjtötték az édes terhet. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés. Természetes volt, hogy a munka alatt vidám énekszótól, viccelődéstől volt hangos a vidék. A nap végén a szüretelők szőlőfürtökből készült szüreti koszorút vittek a vállukon, ezt rendszerint búzakalásszal, szalagokkal díszítették. A szüret elengedhetetlen szereplője a borkirály, aki az esti mulatságért volt felelős. Bácsfeketehegy, a Bácska szívében, a telecskai dombok nyúlványain elhelyezkedő, több mint 4000 lakosú település messze földön híres a fekete meggyről és a szőlőjéről-boráról. A Vinum-Lódi-féle pincegazdaság négy hektáron termel szőlőt. A szőlőskertek között kordonos megművelésű és bakművelésű is található, a 17 000 tőkéből 1050 tőkényi a látványszőlészet. A pincét 1998-ban Mészáros Mátyás temerini építési vállalkozó építette, az első tőkék azonban már egy évvel korábban, 1997-ben a földbe kerültek. Kezdetben két hektáron termesztettek szőlőt, majd évről évre újabb tőkékkel gyarapodva alakult ki a mai 17 000 tőkét számláló gazdaság.

Gyorsan telnek a vödrök - Szabó Attila felvételei

A telecskai dombokon elhelyezkedő ültetvényhez vadregényes erdőn keresztül vezet az utunk. Célunkat, a Lódi pincegazdaság egyik parcelláját azonban nem téveszthetjük el, hiszen felettünk egy sas mutatja az utat, valószínűleg ő is a szőlészetbe tart, seregélyekre vadászva. Épp a munka dandárja közben érkeztünk a szüretelőkhöz, akik szaporán rakják a sötétlila, kitűnő illatú és mézédes termést a vödrökbe, onnan pedig a pótkocsin lévő 1000 literes hordókba kerül. Lódi Miklóst, a Lódi-féle pincegazdaság tulajdonosát a pótkocsin találjuk, amint éppen a kékfrankossal teli vödröket üríti a hordókba.
- A tavalyi év igencsak feledhető esztendő volt, az ideit pedig közepesnek mondanám - kezdi a beszélgetést Miklós gazda, aki a kékfrankoson kívül cabernet sauvignont, merlot-t, rajnai és olasz rizlinget, valamint župljankát termel. - A gyümölcs egészséges, kitűnő a cukorfoka, s a mennyisége is kielégítő, az idén mintegy három vagon termést várok. Szőlőt nem adunk el, bort készítünk belőle, egy kis részéből pedig pálinkát, amit a saját pincénkben tárolunk, és onnan értékesítünk.
A bor minőségéről magunk is meggyőződhettünk, hiszen a pincészet udvarában házigazdánk megvendégelt bennünket, s bizony a házi kolbász és sonka mellé jól csúszott a zamatos cabernet sauvignon. Nem véletlen, hogy Miklós gazda számtalan elismerést vehetett át, borai ajándékként a világ nagy részére eljutottak, több kiállításról (újvidéki nemzetközi vásár, mitrovicai borkiállítás, Magyar Borok Háza) és versenyről díjakkal tért haza, melyek közül az egyik legjelentősebb a temerini borkiállításhoz fűződik. S hogy mi a titka a kitűnő bornak? Nagyon óvatosan és tisztán kell vele bánni, mint bármelyik más élelmiszerrel, be kell tartani az előírásokat, főként a must erjesztésére és a bor szűrésére kell odafigyelni. A kívánt eredmény így nem marad el, az asztalokra kitűnő minőségű Lódi-féle bor kerül, ami elengedhetetlen, hangulatemelő tartozéka a lakodalmaknak, keresztelőknek és más ünnepségeknek.