home 2024. május 20., Bernát napja
Online előfizetés
Szülőföldemnek bús határa, hajh
KOSZTOLÁNYI Dezső
2005.03.30.
LX. évf. 13. szám
Szülőföldemnek bús határa, hajh

Szülőföldemnek bús határa, hajh,elér-e még a bánat és sohaj?Mert hozzád többé nem visz a vonat,csak így emelhetem rád arcomat.Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,te hontalan, hozzád kiáltozom.Bölcsők, koporsók, temetői porés templomok ormán az estibor.Kis iskolánk, amelyben a harangoly édesen...


Szülőföldemnek bús határa, hajh,
elér-e még a bánat és sohaj?

Mert hozzád többé nem visz a vonat,
csak így emelhetem rád arcomat.

Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,
te hontalan, hozzád kiáltozom.

Bölcsők, koporsók, temetői por
és templomok ormán az estibor.

Kis iskolánk, amelyben a harang
oly édesen beszélt, akár a lant.

Lombok, virágok és színes kavics
a sínek mellett. Hullámos Palics.

Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég,
s a szélbe - karcsú lányok - jegenyék.

Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,
édes-halálos méz: a vágy, a vágy.

Fejemre kulcsolom a két kezem,
és koravénen rád emlékezem.

Vagyok szegény, ki semmit sem akar,
harmincnégy éves, elfáradt magyar.

S nem kérdezem, az ég ragyog-e még.
Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..