Az író, képzőművész, műkritikus - és még annyi minden más (Art Lover, Karen Eliot) - Pacséron született 1950. október 17-én; 1971-ben Szabadkán érettségizett a gimnáziumban - Újvidéken megválasztották az Új Symposion szerkesztőjének (1971-1972), továbbá szerkesztője volt a WOW című alternatív folyóiratnak (hat száma jelent meg), 1974-től 1985-ig a Magyar Szó grafikai szerkesztője, 19851989-ig az Új Symposion művészeti szerkesztője, 19891993-ig a Családi kör grafikai szerkesztője, 1993-tól a Prometej Könyvkiadó formatervezője, szabadművész, 2000-től Magyarországon él és alkot - Nyilatkozatából: ,,1994-ben meghalt Slavko Matković barátom, 2000-ben pedig Vojislav Despotov is. Az ő szellemi és testvéri barátságuk meghatározó volt az életemben. Mivel az országot akkorra, vagyis a kilencvenes évek elején már sokan elhagyták azok közül, akik a vajdasági szellemi élet radikális frontjába tartoztak, mint jómagam, úgy éreztem, szellemi közeg nélkül maradtam. Az érzelmi világom is elapadóban volt. Úgy érzetem, Újvidéken megcsináltam mindent, amit szerettem volna: szerkesztettem lapot, művészeti folyóiratot: voltam videofesztivál igazgatója... Azt is el kell mondanom, hogy időközben kialakult egy új emberi kapcsolatom, s ezért érzetem azt, hogy el kell mennem. Így kerültem végül is Pestre...'
Tavaly egy terjedelmes írásában Fekete J. József azt hangsúlyozza, hogy Szombathy Bálint képzőművész, művészeti író kétségtelenül a kortárs képzőművészet egyik legmeghatározóbb alkotója és elméleti szakértője Magyarországon és szülőföldjén, a Délvidéken. Íme az idézet Fekete J. Józseftől: ,,A hozzám befutó értesítések, meghívók, hírek alapján úgy tűnik, soha nem pihen, hetente több alkalommal is szerepel valahol. Tárlatot nyit meg, vagy éppen az ő tárlatát nyitják meg ide- és odahaza vagy külföldön, konferencián vesz részt vagy tanácskozást szervez és vezet, minduntalan a művészek és a közönség között mozog, közvetít, értelmez, egybefogja a hasonló vagy éppen egymástól eltérő alkotói törekvések eredményeit, közben zsinórban jelennek meg monografikus jellegű kötetei. Ilyen szerteágazó, de mégis összefogott, sokoldalú, a gyökerekig hatoló alapossággal végzett tevékenységre csupán olyan ember képes, aki - közhelyként mondjuk - alkotói ereje teljében van...'
Saját elmondása szerint érettségi gimnazista volt Szabadkán, amikor Tolnai Ottó megkérte, hogy helyettesítse Maurits Ferenc grafikai szerkesztőt. Ez 1970 tavaszán volt. De annak előtte már több versét közölték a lapok, köztük a Vihar előtt című versciklust is. Végel László lelkendezve üdvözölte Szombathy költészeti megjelenését, és Gondok és eredmények című írásában arra biztatta, hogy minél előbb jelentkezzen egy versgyűjteménnyel. Meghívták Újvidékre, és - ahogyan mondani szokás - rögtön beledobták a mélyvízbe. Danyi Magdolnával, Bognár Attilával és másokkal alapító tagja volt a Kosztolányi Dezső Irodalmi Körnek, illetve az 1969-ben alakult Bosch+Bosch képzőművészeti csoportnak is, grafikai szerkesztője a 7 Nap irodalmi mellékletének, a Tribünnek. Első tervezőgrafikusi lépéseit a szabadkai Minerva Nyomdában tette meg. Végül - Tolnai Ottó ajánlására - az Új Symposion első embere lett. Másfél évig szerkeszthette a folyóiratot, mindenki feltétel nélkül támogatta... Ez volt a kezdet. Tevékeny részvevője a hatvanas és hetvenes évek művészeti mozgalmainak, melyeknek konceptualista felfogásában mindmáig osztozik. Multimediális produkciója (konkrét vizuális költészet, akció, művészkönyv, tájművészet, pecsétművészet, művészbélyeg, installáció, performance, kiadói tevékenység, vizuális szemiotika, elektrografika stb.) mellett szöveges reflexiókban foglalkozik a modernista művészet kortárs jelenségeivel. Sok helyütt állított ki: Ausztriában, Németországban, Lengyelországban, az egykor volt Szovjetunióban, Spanyolországban, Romániában, Olaszországban és az USA-ban. Több száz kollektív tárlaton vehetett részt Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Ázsiai országokban, Ausztráliában is. Művei, alkotásai magánygyűjteményekben találhatók, valamint a belgrádi Modern Művészeti Múzeumban (Muzej savremene uemtnosti), továbbá Zágrábban, Szabadkán, Győrött, Veronában és másutt. Önálló tárlata volt Újvidéken, Párizsban, Budapesten, Lublinban, Krakkóban, Würzburgban, Montrealban, Quebeck városában és természetesen Szabadkán. Díjak: Kassák-díj (Párizs, 1989), Forum Képzőművészeti Díj (Újvidék, 1993). Közép-Európai Képeslap (Kaposvár, 1996), Munkácsy Mihály-díj (a felsorolásban nem törekedtünk teljességre).
,,1989-ben Szombathy Bálint részsült Kassák-díjban. Több évtizedes alkotói és teoretikus munkássága költészeti és képzőművészeti sajátosságok együttesében jelentkezett Az élet és a művészet ekvivalenciájának tétele, az általános szemiotikai ihletettségből kibomló és minden lehetséges dolgot poetizáló szemlélete több műfajban (vizuális költészet, mail art, performance, video) is a nemzetközi avantgárd mozgalmának centrumába emelte. Elméleti tevékenysége, a vajdasági és az egyetemes alternatív művészet kapcsolatainak feltérképezése pedig a térség jelentős dokumentumait tematizálja, rekonstruálja (Bohár András esztéta, filozófus, 2002).” Ez elolvasható Balázs-Arth Valéria kiváló könyvében.
Bori Imre (A jugoszláviai magyar irodalom rövid története c. kötetében) megemlítette, hogy Szombathy Bálint a vizuális kísérletek igazi képviselője. Éles szociográfiai villanatokkal jelentkezett, pillanatfelvételekkel, hogy tetten érje a hétköznapi életet... Bálint mostanság gyakran járogat haza, és - ahogyan Fekete J. József leírta: - ,,...minduntalan a művészek és a közönség között mozog, közvetít, értelmez...'