Szociálisan érzékeny témák az idei Thealteren

Szociálisan érzékeny témák az idei Thealteren

Az idei Thealter is jó hangulatban telt. Mint mindig. Mert a régi zsinagóga udvarában nem lehet rossz a hangulat. Árnyas fák, egy izgalmakat és színházat rejtő régi épület, éppen az új árnyékában, mint egy kistestvér. Az idén is ez volt az egyik helyszíne a XXIX. Thealter Fesztiválnak Szegeden.


Fényképek: thealterphoto2019

Arra sajnos, hogy elejétől a végéig kövessem az előadásokat, nem volt lehetőségem, kiválasztottam magamnak néhányat — nem volt könnyű, megsúgom, hiszen minden napra találtam magamnak néhány olyan előadást, amelyet, ha Szegeden élnék, biztosan megnéznék. És még az is lehet, hogy Ivo Dimchev workshopjára is bejelentkezem. Így azonban csak két napra sikerült eljutnom. Persze én is úgy válogattam, hogy az egy kis régi, egy kis új elvét kövessem. Azaz találkozzak néhány régi ismerőssel, és megismerjek új csapatokat is, felfedezzek izgalmas, friss alkotókat.

Sikerült egy ősbemutatóval kezdenem a sort, ami igen erős indítás volt.

„Egy kelet-magyarországi kisváros lakóival beszélgettünk… Kutatásunk során egy szociológus segített eligazodni a terepen. A polgármestertől eljutottunk az uzsorásig, a református lelkésznél ült a csapat egyik fele, míg a másikat egy szabadkeresztény szekta pásztora térítette, a cigánysorról pedig a cukrászdába siettünk, hogy elcsípjük a település utolsó zsidó lakóját. Megtapasztaltuk ennek a világnak az anomáliáit, beleláttunk a szépségeibe és a keserveibe” — olvashatjuk az előadás előszavában.



A Trafó — Kortárs Művészetek Háza (Budapest) — FÜGE Produkció (Budapest) — MASZK Egyesület (Szeged) koprodukciójában Gábor Sára Kutyaportéka című darabja egy cigánysorról a városkába, azaz Büdöskútra költöző roma házaspár és kislányuk életét mutatja be. Az előadás valódi interjúkon és szociológiai kutatáson alapul, melyeket egy Borsod megyei kistelepülésen végeztek, és talán ennek is köszönhető, hogy a dráma szövege jól szólal meg a színészek szájából, s a karakterek nagyon jól épülnek fel. Az előadásban szereplő férfi megpróbál kitörni egy számára talán előre megírt sorsból, közmunkát végez, megsérül, és már jönnek is a nehézségek, csőstül. Nincs pénz még egy születésnapi tortára sem a kislánynak, aki valamilyen oknál fogva nem beszél. Orvostól szociális segítőig és az egyházig járnak vele, már azt sem tudják, kinek higgyenek, a férjnek telebeszélik a fejét azzal, hogy a házukban boszorkányok laknak, így ő erre fogja minden bajukat. Holott a társadalomban van a baj, a be- és el nem fogadásban.

Szereplők: Bánfalvi Eszter, Békési-Szombati Anett, Hartai Petra, Horváth Dániel Dudu, Martinkovics Máté, Szabó Zola; író, koncepció: Gábor Sára; látványtervező: Fekete Anna, Illés Haibo; zenész: Horváth Dániel; dramaturg: Varga Zsófia; szociológus: Bazsalya Balázs; rendező munkatársa: Péter Benjámin; produkciós menedzser: Szőke Tímea; rendező: Barcsai Bálint.


 

Az estet Ivo Dimchev koncertjével zártam, őt pedig, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Bolgár csodahangú, flegma szelfikoncertmester. Most szőke parókában énekelt, és végre első sorból rajonghattam.

A második thealteres napomra is két előadás jutott. Az első bevezető szövege így hangzik:

„A Nyíregyháza utca nem egy hely, hanem egy imagináció, de egyben reális térség, átjáró, melyen keresztülvonszoljuk személyes reménytelenségünk összes poggyászát. Ez a sztori lerágott csont, ha van még történet egyáltalán. A kevésbé jó képességűek is kívánnak boldogulni, könnyen és gyorsan előnyhöz jutni, élvezni, leszopogatni a kis combokat. A pokol nyolcadik köre (Inferno holland képregény). Négy lány a tudat küszöbe alatt, a nyíregykörnyéki mocsárból, elindul szerencsét próbálni.
A hollandiai magyar roma prostituáltak sorsát feldolgozó dráma erejét költői nyelvezete és a feldolgozott brutális téma közötti éles ellentét adja.”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca című szövegét vitte színre. S hogy milyen utcáról is van szó? Egy hivatalosan el nem nevezett, mégis mindenki által így hívott utcácskáról Amszterdamban. És hogy miért ez a neve? Mert ide hozzák azokat a roma lányokat, akik utána élő kirakati bábként csábítják az arra járó férfiakat. És nem bazsalikomot mutogatnak a kirakatban az arra járóknak, hiszen ez Amszterdam, egy másik piacnak kell megfelelni. Kemény történetek kvázi lazán elmesélve. Mintha csak úgy odadobnák nekünk a szavakat, a történeteiket, mintha nem is volna ez olyan komoly, pedig véresen az. Az előadás szövege zseniális, a lányok karaktere pedig szépen kirajzolódik, formálódik, ahogy haladunk előre a történetben.

Szereplők: Bori Réka, Czvikker Lilla, Józsa Bettina, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Mentes Júlia, Nagy Bakonyi Boglárka, Széles Flóra; koreográfia: Blaskó Borbála; díszlet- és jelmeztervező: Pajor Patrícia, Herman Anett; zene: Trabalka Cecília; rendező: Novák Eszter; osztályvezető tanárok: Novák Eszter, Selmeczi György.

2018-ban a Színházi Dramaturgok Céhe A Nyíregyháza utcát választotta az évad legjobb magyar drámájának. 



A sort szlovén barátaim zárták, Uroš Kaurin és Vito Weiss. Móka, kacagás, majd éjszakába nyúló beszélgetések a régi zsinagóga kertjében. És miközben ezeket a sorokat írom, véget is ért a fesztivál. Íme a díjazottak:

A fesztivál önkénteseinek díját a Bringa-Verkli kapta (előadó: Fábián Gábor és Rostás László) az érzékeny témaválasztásért és az ihletett megvalósításért. A fesztivál Junior-díját Markó-Valentyik Anna nyerte el a KL Színház Alaine — Ideje a meghalásnak című produkciójáért (rendező: Ladányi Andrea), illetve annak a korokon átívelő összművészeti megközelítéséért. A fesztivál kritikusdíját a Hős 2.0 — Az előadások előadása (szerzők és előadók: Uroš Kaurin, Vito Weiss) kapta a színészlétet kendőzetlenül feltáró fogalmazásmódért. A közönségdíjat a Queendom (koncepció, rendező: Szabó Veronika) nyerte el a női nézőpont játékos és komoly érvényesítéséért. A fesztivál különdíjat ítélt a KV Társulat és a Trafó — Kortárs Művészetek Háza Médeia (rendező: Czukor Balázs) című produkciója alkotócsapatának a klasszikus téma megkérdőjelezhetetlenül mai megközelítéséért, továbbá a Színház- és Filmművészeti Egyetem A Nyíregyháza utca (rendező: Novák Eszter) című előadása alkotócsapatának a fajsúlyos téma nagyszabású színpadi megvalósításáért. Bátor és felelős színészi munkájáért különdíjat kapott Medveczky Balázs is a Színműhely Produkció és az Átrium együttműködésében megvalósult Fehér nyuszi, vörös nyuszi című előadásban nyújtott teljesítményéért.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színház rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szociálisan érzékeny témák az idei Thealteren
Színház
  • Barát Kinga
  • 2019.09.12.
  • LXXIV. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink