A jegyzet valójában három tizenéves leányka bemutatásának alapgondolatából terebélyesedett ki. A hetedikes Maša Rakić és Klaudija Kočovski, valamint a nyolcadikos Vereszki Kszénia ugyanis korosztályuk legkiemelkedőbb játékosaiként a vajdasági kézilabda-válogatott csapatkeretébe az idei évadban is bekerültek. A lányok sikere mögött persze nemcsak a tehetséget, hanem a kemény munkát, a kitartó edzést, az elhivatottságot és az rendszerességet is keresni kell. Mind a pályán, mind azon kívül.

A lányok afféle házi dolgozatként vetették papírra vallomásukat. Önmagukról, választott sportágukról és a benne/általa elért eredményekről, terveikről…

Maša, Klaudija és Kszénia (a szerző felvételei)

Maša és Klaudija gólerős mezőnyjátékosok, Kszénia viszont a cerberusi poszton teljesít. Oszlopos tagjaiként egy olyan lüktető és elvitathatatlan eredményességű fő és utánpótláscsapatnak, amelybe valóban érdemes befektetni. A női kézilabdaklub rangidős edzője Branislav Milićev, munkáját pedig 2016 óta Kerekes Matilda fiatal testnevelés szakos pedagógus is erősíti. Tizen-egynéhány évvel ezelőtt ő — mármint Matilda is — a diákom volt. Egy olyan örökmozgó osztályközösség tagja, amely a környezetismeretet, illetve annak védelmét túlnyomórészt túrázós terepmunkák keretében ízlelgethette. Néhány gondolat és egy szakmai fotó erejéig végül magát a tanárnőt is sikerül elérnem. Mint mondja, mérhetetlenül büszke a csajokra. Voltaképpen a komplett csapatra — a kezdőket is beleértve —, mely az első pillanattól kezdve teljes szívvel és lélekkel otthon volt, van és marad ebben a sportágban. A sikerekről az iskolánk tornatermét és az annak folytatásában felépített sportcsarnokot összekapcsoló folyosó falain, polcain látható fényképek, serlegek mesélnek. A sportág patinás helytörténeti múltját bemutató tárlat létrehívása sajnos egyelőre még csak ötletszinten él.

Ja, és hogy mi volt a leányok fogalmazásaiban? Nos, egybehangzóan az, hogy mindhárman profi kézilabdázóként képzelik el jövőjüket, noha — és itt is megtalálták azt a bizonyos közös nevezőt — a sportág művelése rengeteg lemondással is jár. Mert amíg a barátnőik bulizni járnak, addig számukra a hétvégék a mérkőzésekről szólnak, a fennmaradt napokon pedig nemcsak iskolai kötelezettségeik és házi feladataik vannak, hanem két és fél órás edzéseik is. Heti három alkalommal.

És mégis! Céltudatosan és mindvégig gyermeki tisztasággal. Mert azt a kérdést, hogy mibe is kapaszkod(hat)nak, ha olykor-olykor azért őket is utoléri a csüggedés, egy cseppet sem könnyű megválaszolni… S mégis! A kapott válaszok önmagukért beszélnek.

„Köszönet. A családomnak, a barátaimnak és az edzőmnek. Mert ők mindig ott voltak, és támogattak engem” — vallja Maša, Klaudija és Kszénia. Szárnyukat bontogató fiatal és tehetséges kézilabdázóink.

Kerekes Matilda