A magyarittabéiek énekkara

,,Az Isten emberének nemcsak a szája énekel, de minden szavával imádja az Urat” - hangsúlyozta köszöntőjében Marton Károly magyarittabéi tiszteletes, a Délvidéki Református Keresztyény Egyház bánsági esperese, aki három évvel ezelőtt indította útjára az énekkar-találkozót a bánsági református egyházmegyében. Magyarittabé, Hertelendyfalva majd Torontálvásárhely után az idén Nagybecskerek (az egykori Torontál vármegye székvárosa, majd a Trianon utáni bánsági részek metropolisza) vállalta magára a házigazda szerepét. A szemlén a magyarittabéi, a hertelendyfalvi, a torontálvásárhelyi és a helybeli énekkar mellett ,,erősítésként” a bácskossuthfalvi Dalárda is megjelent, valamint a belgrádi szlovák evangélikusok héttagú énekkara - magyar nyelven előadott zsoltárokkal, dicséretekkel.
Kis helyen sok-sok jó szándékú ember fért meg, szem előtt tartva a keresztyén család mindenkori alapszabályát: Krisztus volt a gazdája e laknak, láthatatlan résztvevője minden együttlétnek, csendes hallgatója minden beszélgetésnek. Továbbá Jelena Lazić orgonajátékának és a Hevesi Tibor fiatal magyarittabéi tenor tolmácsolásában elhangzott Panis angelicus César Franck-szerzeménynek, melyet Ela Banković zongorakíséretében és Katarina Medaković szoprán közreműködésével adott elő.
A szabadkai Baupartner Kft. kőművesállványaival körülbástyázott, még az 1891. esztendőben megépített református templomban egybegyűlteket a házigazda nevében Kiss Nándor tiszteletes is köszöntötte. Köztük a székelyföldi Dévaványáról érkezett dr. Veres Ilona előadót is, aki az elbocsátó áldás előtt korunk léleksorvasztó betegségéről, a depresszióról tartott értekezést. A szívekben megtelepedő szomorúságról, a rettegésről, szorongó nyugtalanságról, holott annak csupán a hit, a remény és a szeretet bölcsőjének kellene lennie. Ahol a zsoltár születik, az Isten emberének bizakodó imádsága.
,,Te benned bíztunk, eleitől fogva” ( XC. zsoltár )