A Szekeres László Alapítvány SzekerEST elnevezésű rendezvénysorozatának május 8-ai estéjén Koch Boglárka Lilla pszichológus, gyógypedagógus, író, képzésben lévő család- és párterapeuta volt a vendég, akitől Kartali Rita újságíró, szerkesztő, műsorvezető kérdezett.

Az előadás az anyaság szépségeiről és nehézségeiről szólt, hangsúlyozva, hogy mennyire fontos őszintén beszélni ezekről a kihívásokról. Az előadó egyebek között kiemelte, szánjunk időt a párkapcsolat ápolására is, fontos, hogy a párok ne csak szülőként, hanem férfiként és nőként is jelen legyenek egymás életében. Szó esett arról is, milyen lényeges a határok kijelölése a nagyszülők, rokonok felé, hogyan kezeljük a magányt, valamint a nyílt, egyenes kommunikáció szerepéről és az önismeret jelentőségéről.

Koch Boglárka Lilla

— Az Úristen, anya lettem! című első könyvemet abszolút a saját és a baráti körömben szintén anyukává vált barátnőim megélései és nehézségei inspirálták. Mielőtt valaki anyuka lesz, egy rózsaszín habnak képzeli az egész anyaságot, de egyébként nem ez vagy nem csak ez az anyaság, és erről nem merünk beszélni. A társadalomnak van is egy ilyen elvárása az édesanyák felé, hogy mindig legyenek boldogok, örüljenek, legyenek nagyon hálásak, de egyébként az anyaságnak van nagyon sok nehéz oldala is. Amikor ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam — hál’ istennek szakmai ártalomból —, az önismeretemen keresztül tudtam szondázni magam, az érzéseim, és be tudtam vallani magamnak és a hozzám közel állóknak, hogy igen, van, amikor nagyon dühös vagyok, van, amikor totál ki vagyok ábrándulva.

Koch Boglárka Lilla (balra) és Kartali Rita

Úgy éreztem, hogy ezt közvetíteni kell az anyatársak felé, hogy tök normális az, hogyha így érzed magad, amikor éjszaka virrasztasz a fogzó babád mellett, és szétvet az ideg. Ettől nem vagy rossz, nem kell bűntudatot érezned, ez tök normális, és csak az a kérdés, hogy mit kezdünk ezekkel az érzésekkel. A célközönség az első gyerekes szülők voltak, sőt, ez a könyv kifejezetten az első gyermek első életévének anyai megéléseiről szól, de nagyon sok másod-, harmadgyerekes anyuka írt, hogy olvasta, és rengeteget adott neki. Én képzésben lévő család- és párterapeuta vagyok, de már foglalkozom párokkal és családokkal.

Ott nagyon azt tapasztalom, hogy a szülővé válás normatív krízise finoman szólva is lebombázza a korábbi párkapcsolatot, és manapság nagyon sok párkapcsolat megy rá erre. Egyébként kutatások is bizonyítják, hogy az első gyerek érkezését követő három év nagyon nagy vihart kavar a házasságban. Azt éreztem, hogy nem készülnek a párok erre. Megveszik a babakelengyét, elmennek a szülésfelkészítőre, de magukat és a házasságukat nem készítik fel. Ez a tapasztalás inspirálta a második könyvet, az Együtt családdá címűt, ami tulajdonképpen egy önismereti napló, nem is könyv. Vannak benne pici szakmai összefoglalók, de inkább kérdések sokasága, amit ha a pár a várandósság időszakában vagy még a babatervezés időszakában közösen kitölt, megbeszél, akkor azt ígéri a napló, hogy nagyon sok olyan témát át tudnak beszélni, ami később jó eséllyel nagy feszültséget szülne.

Abszolút terápiának nem nevezném, de terápia előszobájának nagyon is. Leginkább a sorsközösség érzését szeretném átadni. Azt, hogy megélhessék, hogy nincsenek egyedül, és az, amit átélnek, normális, és emiatt nem kell rosszul érezni magukat. Célja a könyvnek, hogy nyissa az embereket a tabuk irányába. Azért a pszichológusok nem nagyon szoktak magukról beszélni, ez terápiás térben kifejezetten tiltott. Én nagyon nyíltan beszélek a saját megéléseimről, kezdve attól, hogy hogy pisilek, addig, hogy hogy szoptattam. Ezt szándékoltan teszem — nem azért, mert azt gondolom, hogy ez nagyon izgalmas, hanem azért, mert ha arra hívom fel a figyelmet, hogy legyünk őszinték, akkor elsőnek nekem kell annak lennem — hangsúlyozta a pszichológus.