Nagyon örültünk neki. Összesen húszan szerepeltünk. Hat új szereplő csatlakozott hozzánk. A szerep- és a szereplőválogatás után a próbát az iskolaudvarban kezdtük meg. Megtanultuk a táncot. A színdarab címe Pán Péter. Az én szerepem az egyik elveszett gyerek volt. Testvérem, Luca pedig kalóz lett. A próbákat a színházban folytattuk, hogy mindenki elférjen, és megtanulja a helyét. Sokszor, sokat gyakoroltunk, hogy minél jobban menjen. Főpróbaként eljátszottuk a színdarabot a családnak és az ismerősöknek. Készültünk az ÁMV-re. Könnyen és gyorsan megtanultam a szerepem, mert igazából elég rövid volt a szövegem. Nem bántam volna, ha nagyobb szerep jut nekem, mert szeretek fellépni, szerepelni. De nem baj, ennek is nagyon örültem, és nagyon tetszett. A végére már mindenkinek jól ment. Szinte fejből tudtuk egymás szövegét.

Majd elérkezett a várva várt nap, május 11-e, az ÁMV napja. Az iskolánál gyülekeztünk, busszal mentünk Szabadkára, a Kosztolányi Dezső Színházba. Megkaptuk a programot, tudtuk, hogy utolsóként lépünk fel, de valójában jó is volt ez így, mert végig tudtuk nézni az összes fellépőt előttünk. Aztán ránk került a sor, mi következtünk. Izgatott voltam, kicsit ideges is, féltem, nehogy elrontsak valamit. De amikor felmentünk a színpadra, és megszólalt a zene, elmúlt a lámpalázam, és az sem zavart, hogy a színház tele volt nézővel. A színdarab végén mindenki tapsolt, szuperul sikerült az előadásunk, a tanárnő is büszke volt ránk.

Vártuk az eredményhirdetést. Egyszer csak kimondták, hogy elsők lettünk. A zsűri elnöke külön hangsúlyozta, hogy zseniális volt az előadásunk, melyben felnőtteket megszégyenítően beszélik az angol nyelvet még a legkisebbek is. Hihetetlenül boldogok voltunk, alig vártuk, hogy itthon is elmondhassuk a jó hírt.

Nekem nagyon tetszett a felkészülés és a fellépések, remélem, hogy máskor is részt vehetek. 

OROVEC Lara, 5. a osztály

A civakodó tesók

*

A Pán Péter című színdarabban Darling anyukát és Hook kapitány egyik kalózát alakítottam.

A körülbelül harminc próbán mindig jól éreztem magam, és jó élményeket szereztem. Örültem, hogy a színdarab közben vagy után senki sem gúnyolt ki engem vagy mást. Az ÁMV-t, mivel csak most voltunk először, nem tudom mihez hasonlítani, de jó hangulatú volt, érdekes előadásokat láttunk. Egy kicsit szomorú voltam, amikor kihagytuk a Moravicai Színjátszó Találkozót, de így legalább jobban fel tudtunk készülni az ÁMV-re. Az arany minősítésnek nagyon örültem, nagyon jó érzés volt, amikor a nyakunkba helyezték az aranyérmet. Ezt már csak a Zánkára szóló utazás tudná fokozni.

Ha megkérdeznék, hogy jövőre is szeretnék-e menni színjátszóra, igent mondanék.

JUHÁSZ Alexa, 6. b osztály

Hook kapitány és a kalózok

*

Amikor megtudtam, hogy az idén is felvesznek az angol nyelvű színjátszó csoportba, tudtam, hogy ez egy újabb kalandhoz vezet minket.

Húsz szereplő volt. Én egy kamasz nagytestvért játszottam. A történet úgy kezdődött, hogy összevesztünk a kistesómmal, és ő be akart engem árulni anyának. Hogy mindenki lenyugodjon, kitaláltam, hogy olvasok nekik egy mesét, a Pán Pétert. Pán Péter történetét játszották el a színdarab további részében.

Nekem őszintén nagyon tetszett ez a szerep. A jelmezemen nem kellett sokat gondolkodni, mert csak egy feltétel volt, mégpedig az, hogy legyen nagylányos és modern. Sokan mondták, hogy illett hozzám ez a szerep. Én is úgy érzem, hogy tökéletes volt számomra.

Elsősorban az ÁMV-re készítettük az előadást, de bemutattuk a szülőknek, barátoknak, tanárainknak is. Sok pozitív visszajelzést kaptunk. Sokat dolgoztunk. Összesen harminc próbánk volt, egy alkalommal két-háromszor elpróbáltuk a húszperces előadást. Hét osztályból, öt generációból lettünk kiválasztva. Megérte sokat dolgozni, tanulni, mert az ÁMV-n jól szerepeltünk — első helyezést értünk el a kategóriánkban. Az eredményhirdetésen a zsűri külön megdicsért bennünket, azt mondták, hogy felnőtteket megszégyenítően beszélünk angolul.

Remélem, lesz még ilyen színdarab, mert felejthetetlen élmény.

SZVETNYIK Léna, 5. a osztály

Együtt az arany minősítésben részesült csantavéri csapat

*

Már több színdarabban szerepeltem, de eddig az idei volt a legjobb!

A történetünk címe Pán Péter, és ezt a színdarabot angolul adtuk elő. Én Wendy szerepét kaptam, aminek nagyon örültem, mert kicsi korom óta vágyok erre a szerepre. A történet azzal kezdődött, hogy két tesó civakodik, majd a nagyobb testvér elkezdi mesélni Pán Péter történetét. A jelenetük után mi jöttünk. Wendy egy fiatal, brit kislány, aki két öccsének, Johnnak és Michaelnek meséket mesél, melyeket ők szívesen hallgatnak. Egy este éppen a kalózokról és Hamupipőkéről mesélte saját történetét. Ekkor jelent meg Pán Péter, akivel Sohaországba repültek. Ott megismerkedett az elveszett gyerekekkel, akikkel táncoltak és játszottak. Sajnos Wendyéknek haza kellett menniük, mert fel akartak nőni, Sohaországban pedig nem lehet felnőni.

Viszont ezt Péter nem akarta. Amíg az elveszett gyerekek könyörögtek, hogy maradjanak ott, addig a kalózok elfogták őket. Péter és a veszélyes Hook kapitány összecsaptak. Majdnem Hook nyert, de az Old! Alone! Done for!-t (Öreg! Egyedül! Véged!) kántálva legyőzték őt, Wendy és a testvérei pedig hazamentek.

Ezzel a darabbal az ÁMV-n aranyérmesek lettünk, és a zsűri zseniálisnak nevezte az előadásunkat. A sok próba bármennyire is nehéz volt, megérte!

REKIĆ Adél, 5. a osztály

Hunyadi János Általános Iskola, Csantavér

Az elveszett gyerekek, Pán Péter és a Darling testvérek