Kora reggel óta készülődtek a helybeliek, készült a töltött paprika a színészeknek. A Tanyaszínház létrejötte és tájolása óta kedves szokás, hogy a helyiek megvendégelik a színházhozókat. Sóti Anna otthonában szorgos férfi kezek készítették elő az udvarban rögtönzött ebédlőt, hosszú asztalokat, padokat vittek, sátrat emeltek, az asszonyok 30 vendég számára főztek, tálaltak.

Ízlik az ebéd a társulatnak

Kora délután a közel négy évtizede visszavárt Tanyaszínház is megérkezett.

— Ez egyszerűen fantasztikus érzés, nagyon megható találkozás - fogalmazott Kovács Frigyes színművész, a közeli Kavilló szülötte, a Tanyaszínház egyik alapítója, aki az idei, Útkeresők című előadásban színészként is visszatért. – Gunarasra jártam az általános iskola felső osztályaiba, sok egykori osztály– és iskolatársam van erről a tájról. Boldog vagyok, hogy ugyan elmentem innen, de visszajöhettem. Mi teremtettünk lehetőséget arra, hogy visszatérjünk. Annak idején a Tanyaszínházat azért csináltuk, hogy azokra a helyekre menjünk, ahol biztosan nincsen színház. Az első év turnéjához Brazília is hozzá tartozott. Lelkesedő örömmel fogadtak bennünket, nagyon szerettek bennünket.

Készülődés a várva várt vendégek fogadására

A 45 éves intézményről dokumentumfilm készül, K. Kovács Ákos rendezésében, a rendező munkatársa Oláh Tamás. A filmesek Brazíliában is forgattak, és a helyiek színházvágyát tapasztalva megszervezték, hogy az idei turné utolsó állomásaként Brazíliába érkezzen az előadást.

— Ahogyan a falubeliekkel készítettük az interjúkat, az derült ki, hogy igen nagy igény van színházra és az előadásra, hogy várják a Tanyaszínházat - mondta K. Kovács Ákos. – A színház és a színházcsinálók visszatérése nagyon izgalmas találkozás. Brazília az egyetlen település Vajdaságban, ahová a Tanyaszínház ilyen hosszú kihagyás után visszatért. A Tanyaszínháznak ez lenne a célja, hogy ekkora falvakba látogasson, ilyen helyekre jusson el, ne pedig Zentán meg Kanizsán játsszon.

37 év után tért vissza a Tanyaszínház Brazíliába

— Nagy nap ez a falunak, ritkán kerül sor rendezvényre az alig száz lakosú Brazíliában, főleg ilyen nagyra. Az egész falu kivette a részét az előkészületekből, mindenki hozzájárult a maga módján. Az éjszakai eső után rendbe tettük a terepet a bolt előtti köztéren, ahol  a Tanyaszínház legelőször, 1978-ben lépett fel – sorolta Kelemen Arnold, a falu képviselője Gunaras Helyi Közösségben, akinek 20 éves, Blanka lánya a filmben a menni vagy maradni örök kérdésre adja meg a saját válaszát.

Lapunk következő számában elolvashatják, a sok-sok vajdasági település közül miért éppen Brazíliára esett az alkotók választása, kik és miről mesélnek a filmben, hogyan fogadták az esti előadást a brazíliaiak, s azt is megtudhatják, a filmet mikor és hol láthatják.