— A szilveszter éjszakájának étkezési szokásai szerint a malac fogyasztása szerencsét hoz, míg a tilalmak között szerepel, hogy semmit sem szabad kölcsönadni, hogy megőrizzük a szerencsét a házban — összegezte dr. Silling Léda néprajzkutató. — A vidékünkre jellemző szokások és hiedelmek között az étkezési szokásokra ilyenkor különösen nagy hangsúlyt helyeztek. A szilveszterhez közelítve már nincs böjt. Az év utolsó napjára általában előre főztek, hogy aznap már ne nagyon kelljen sürögni a konyhában. Ezért ilyenkor leginkább hideg sültek kerültek az asztalra. A szárnyasokat már elkészítették karácsonyra, és a hiedelem szerint különben sem jó újév előtt ilyen állatokat fogyasztani, hiszen a csirke hátrafelé kapar, és kikaparja az ember szerencséjét a házból. Ezért kell malacot enni, mely befelé túrja a szerencsét a házba. Karácsonykor bab került az asztalra, szilveszterkor pedig lencsét szokás fogyasztani, főzelék vagy leves formájában, mert a lencse is a gazdagságot és a szaporaságot jelképezi. Ez a különleges időszak sok egyéb jóslószokással van tele. Vannak olyan területek, ahol nem Luca napján vagy karácsonykor, hanem kiskarácsonykor, azaz szilveszterkor jósoltak. Ismertek a szerelmi jóslások, amikor a lányok gombócba belefőzték a cédulákra írt fiúneveket, és úgy tartották, amelyik először feljön a fazékban, a benne található nevű lesz a jövendőbelijük. Voltak helyek, ahol ólmot is öntöttek ilyenkor, és azt nézték, hogy milyen formája lett az ólomnak, miután a hideg vízbe ért, és ezzel jósoltak a következő évre, foglalkozásokra. Sok mindent jövendöltek meg ilyenkor, hiszen ennek a napnak különös erőt tulajdonítottak, amikor ezek a jóslások erősebben megmutatkoznak. Tilalmak tekintetében tudni kell, hogy ezen a napon semmit sem szabad kölcsönadni, sem pénzt, sem tárgyat, sem használati eszközt, semmit, mert akkor elviszik a szerencsét a házból, másrészt karácsonyig vissza is kellett adni mindent, amit kölcsönkért az ember, hogy az ünnepre minden el legyen rendezve. Bizonyos vidékekről pedig azt lehetett hallani, hogy aki először húz vizet a kútról, és megmosdik benne, egészséges lesz a következő évben, ezt a vizet hívták aranyvíznek. Szilveszter éjszaka pedig jellemzően hangoskodtak az emberek, ennek az volt a célja, hogy elűzzék a gonoszt.

A szilveszterkor szokásos ételek elkészítési fortélyaiba ezúttal is Radaković Vladislav, a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola szakács szakának gyakorlati órákat tartó tanára adott betekintést. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől lesz ropogós a malac bőre, és hogyan kell készíteni a korhelylevest.

— Ha szeretnénk, hogy a sült malac bőre ropogós legyen, akkor a bőrt ne sózzuk, csakis a húst. Sok függ attól is, hogy a malac egészben sül-e nyárson, vagy csak egy negyed a konyhai sütőben. Ha valaki otthon süt malacot, akkor leginkább az utóbbi a jellemző. Itt én személy szerint az első negyedet részesítem előnyben, mivel jobban szeretem a lapockát, az oldalast és a nyakat, mely egy kissé zsírosabb, és ezáltal szaftosabb lesz majd. Szóval a malac bőrét sohasem sózzuk, mert az nagyon felpuhítaná, és így nem lehet elérni a kívánt ropogósságot. A sütés előtti nap besózzuk, a hús pedig felszívja a sót. A comb belső oldalán egy kicsit be lehet vágni, oda is szórunk bele egy kis sót, és jól beledörgöljük a húsba. Ahogyan minden ételnél, a só mennyisége itt is mindig a hús tömegének a 2 százaléka, tehát a norma szerint kilogrammonként 20 gramm só. Ezt összekeverhetjük egy kis őrölt borssal, tehetünk mellé őrölt fokhagymát, fokhagyma-granulátumot vagy őrölt római köményt, esetleg őrölt köménymagot. Ezekkel a fűszerekkel biztos nem fogjuk elrontani a malacunkat. Jó alaposan bedörzsöljük a fűszereket, és hagyjuk állni néhány órát a sózott oldalával lefelé, majd pedig hozzákezdhetünk a sütéshez. Előtte megkenhetjük a malac bőrét olajjal, betesszük a sütőbe, és szép lassan 150-160 fokon sütjük. Fólia nélkül, hiszen ekkora hőnél nincs esély arra, hogy megégjen a bőre. A hús így szép lassan megpuhul, és a bőr alatt lévő zsírréteg is fokozatosan olvad, melyet a hús magába szív, így biztosan jó szaftos lesz. Másfél óra sütés után lehet meglocsolni sörrel, ami egyébként nem kötelező, de ad neki egy pluszt. Ezután visszatesszük, és hagyjuk, hogy a bőre szépen megpirosodjon. Nem kötelező ilyenkor ráerősíteni, ezen a 160 fokon szépen megsül a hús, és a bőre is megpirosodik, de ha valaki türelmetlen, akkor megsürgetheti. Sütés után érdemes néhány órát pihentetni, hogy könnyebb legyen darabolni.

A korhelylevesről azt szokták mondani, hogy a másnaposság ellenszere. Január 1-jére készítik, miután az ember előző éjjel már mindenfélét összeevett és -ivott. Ez a hiedelmek szerint helyre tudja tenni az ember gyomrát, ha másért nem, akkor a placebohatás miatt. Mindenesetre valóban jól tud esni a savanykás íze, az ember szinte erőre kap tőle, a benne lévő só is észhez térít.

— Viszonylag egyszerű elkészíteni, hasonlít a székely káposztára, nagyon lebutítva a legnagyobb különbség a kettő között abban rejlik, hogy a korhelyleves hosszabb lével készül. Ez egy savanyúkáposzta-leves füstölt hússal, legyen az csülök vagy nyak, sertéskaraj vagy kolbász, szalonna. Hagymát pirítunk egy kevés zsíron vagy olajon, hozzáadjuk a fokhagymát, a szemes borsot és a babérlevelet. Amikor már üvegesre pirult a hagyma, akkor kerül bele a savanyú káposzta, melyet előtte célszerű megkóstolni, mert ha túl sós, akkor hideg vízben érdemes kiáztatni, leszűrjük, lecsepegtetjük, és ezt adjuk hozzá a pirított hagymához. Felöntjük vízzel, hogy ellepje a káposztát, de nem kell nagyon felhígítani. Hozzáadjuk a füstölt húsokat, és szép lassan megfőzzük, őrölt piros paprikával és borssal ízesítjük, és ha szükséges, sóval is. A végén pedig egy tejfölös-lisztes habarással besűrítjük. Ez nem kötelező, mert ha a tejfölt nem habarás formájában adjuk hozzá, akkor felszolgálhatjuk a leves mellé tálaláskor is, így mindenki saját maga dönti el, hogy mennyit tesz a levesébe. Főzhetünk bele kaprot is, de ez is ízlés dolga. Ezt a levest értelemszerűen december utolsó napján érdemes elkészíteni, mert 1-jén (valószínűleg) másnapos gyomorral senkinek sem lesz kedve erre három órát áldozni.