* Nyolc éven át vezette a belgrádi nagykövetséget. Gyakori a két egymást követő megbízatási idő a diplomáciában? Ez sok vagy kevés, „belefáradhat” az ember egy országba?

— Egy külszolgálat általában öt évig tart, ezután rendszerint más megbízatást kapnak a kollégák belföldön vagy külföldön. Nyolc év egy állomáshelyen a legkevésbé sem szokványos. Ha valaki szereti, amit csinál, és jól érzi magát a fogadó országban, ahogyan én is, kizárt, hogy belefáradjon. Szerbiába egyébként sem lehet belefáradni, hiszen rendkívül színes és érdekes ország, ahol mindig történik valami.

* Számos magyar—szerb programot szerveztek az utóbbi nyolc évben, kezdve az első közös kormányüléstől a mezőgazdasági vásáron át a különböző kulturális eseményekig. Melyik volt ezek közül a legfontosabb, melyiknek volt a legnagyobb hatása, legtartósabb, legjelentősebb eredménye?

— Véleményem szerint annak az eseménynek van igazán nagy hatása, amelyet magas szintű résztvevők jelenlétével tartanak, amelynek tényleges politikai súlya van. Ilyenkor ugyanis a két ország vezetői érdemi döntéseket hoznak a kétoldalú kapcsolatokról. Lényegében itt a közös kormányülések rendszerére gondolok, mely végtére is a két ország közti politikai együttműködés lehető legmagasabb szintje 2014 óta. Az, hogy ez a mai napig folyamatban van, azt mutatja, hogy sikerült valami maradandót alkotni. A gazdasággal kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik a gazdasági vegyes bizottsági ülések, melyek szintén rendszeresen asztalhoz ültetik a két ország üzletembereit és kormányzati szereplőit. Itt lehetőség van arra, hogy új kapcsolatok jöjjenek létre, és korábbi együttműködéseket zárjanak le érdemi megállapodások. Lényegében egy fórum, mely lehetőséget teremt a gazdasági szereplők számára. Mióta a tárca Külgazdasági és Külügyminisztériumként működik, nagyon fontos szerepet kapnak az ilyen gazdasági, befektetési és kereskedelmi kérdések is, ami pozitív hatással van a magyar—szerb kapcsolatokra. A másik gazdasági természetű ügy, melyet kiemelnék, a Vajdasági Gazdaságfejlesztési Program. Megítélésem szerint egyrészt jelentős mértékben hozzájárult a vajdasági magyarság szülőföldön maradásának és gazdasági megerősödésének előmozdításához, másrészt kiemelt szerepe volt abban, hogy a kétoldalú gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok 2016 után szinte berobbantak. Fontosnak tartom azt is, hogy 2014-ben megnyitottuk a belgrádi Collegium Hungaricumot, mely nagyon rövid idő alatt a belgrádi kulturális élet egyik elismert központja lett.

* Mindig a gyümölcsöző magyar—szerb kapcsolatokról hallunk. Valóban ennyivel jobb most a kapcsolat, mint például tíz éve?

— Természetesen, sokkal jobb a helyzet, mint tíz éve. A legnagyobb lépés, melyre utaltam is, hogy végbement a magyar—szerb megbékélési folyamat, és a két ország kapcsolata az együttműködésen alapszik. Ezt a kormányzati csúcstalálkozók is mutatják, illetve a magas szintű találkozók gyakorisága. Külön kiemelném, hogy szeptember 9-én Belgrádba látogatott Novák Katalin köztársasági elnök. Meggyőződésem, hogy az elnök asszony látogatása jelentősen hozzájárul majd az egyébként is kiváló magas szintű együttműködéshez. A gyakorlat terén azt tudom mondani, hogy a szerb fél mindig figyelmet fordít a magyar álláspontra, külön, kiemelt figyelemmel kezeli a magyar kapcsolatokat. Ebben diplomataként nekem is számtalanszor részem volt, ami nagyon sokat számít ebben a szakmában. Az, hogy nyitottan és őszintén tudunk beszélni, rengeteget könnyít a munkánkon. Ez tette lehetővé azt is, hogy a vajdasági magyarság kérdéseit is rendezni tudjuk. Így mostanra a magyarok a szerb társadalom megbecsült tagjai, akiknek a nyelvét és kultúráját Szerbia becsben tartja. A társadalmi érintkezés terén is látni a fejlődést, egyre több szerb turista érkezik Magyarországra, és a magyarokról alkotott kép jelentősen javult Szerbiában. Úgy tudom, a görög után a magyart tartják a leginkább kedvelt népnek, ahogyan az egy közelmúltbeli közvélemény-kutatásból kiderült. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlődése a statisztikai adatokon is egyértelműen látszik. 2014-ben, nagyköveti megbízásom kezdetén a kétoldalú áruforgalom értéke 1,7 milliárd eurót tett ki, melynek hozzávetőleg 75 százaléka volt a magyar export, 25 százaléka pedig az import. Ehhez képest 2021-ben a kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke megközelítette a 3,8 milliárd eurót, vagyis a 2014. évi adathoz képest több mint a duplájára nőtt. Az export és az import aránya is kiegyensúlyozottabb irányba tolódott, most a teljes külkereskedelem kevesebb mint 60 százalékát teszi ki a magyar export. Az idei év első hat hónapjában még ennél is nagyobb lendületet vett a kereskedelmi kapcsolatok dinamikus növekedése. A kétoldalú forgalom értéke meghaladta a 3,2 milliárd eurót, vagyis fél év alatt jelentősen felülmúlta a 2020. évi értéket. Azt gondolom, ez egyértelműen bizonyítja, hogy a sokat hangoztatott állítás, mely szerint a kétoldalú kapcsolataink történelmi csúcson állnak, nemcsak marketingfogás, hanem valóban szemmel látható és bizonyítható tény.

* Az ukrajnai háború sem csorbított a jó barátságon?

— Röviden azt kell mondanom, hogy nem, a jó kapcsolatokra nem volt semmilyen hatással a háború. Abban teljes egyetértés mutatkozik Budapest és Belgrád között, hogy mindenki számára a mihamarabbi tűzszünet és a béke elérése a legfontosabb. Magyarország és Szerbia szomszédos országok, így hasonlóan érintenek bennünket a válságok, hasonló kihívásokkal kell szembenéznünk. Ha abból indulunk ki, hogy mi történt az elmúlt válságok — koronavírus, migráció, energia — esetében, akkor bizakodó vagyok, és a kapcsolatok erősödését várom. A két ország számos esetben demonstrálta, hogy bajban ismerszik meg a jóbarát. A háború okozta gazdasági, energetikai és ellátási nehézségeket egyelőre mindkét ország nagyon jól kezeli. Ami az egyik legaktuálisabb kérdést, az energetikát illeti, szeretném kiemelni, hogy a két ország vezetői 2022. június 10-én széles körű energetikai együttműködést előirányzó gázpiaci és áramellátási megállapodást írtak alá, melynek köszönhetően Szerbia 500 millió köbméternyi földgázt tárolhat Magyarországon a következő téli szezonban bérelt tárolókban.

* Milyen élményei voltak Szerbiával kapcsolatban? Mire fog emlékezni ebből az országból?

— Nekem csak pozitív élmények jutnak eszembe Szerbia kapcsán. Például az, hogy az emberek közvetlenek, barátságosak, nyitottak, igyekeznek jókedéllyel élni a mindennapjaikat, imádják a sportot, nagyon kemények, de ezzel együtt hatalmas szívük van. Az alatt a nyolc év alatt, amíg Belgrádban éltem, elképesztően sokat fejlődött az ország. 2014-ben két államot értek el az autópályák, ma már négyet. Hatalmas infrastrukturális fejlesztések zajlanak, melyek pozitív hatása már látszik. Mire fogok emlékezni? A barátaimra, akiknek a társaságában mindig nagyon jól éreztem magam. És arra is biztosan emlékezni fogok, hogy amíg Belgrádban teljesítettem külszolgálatot, a szerb vízilabda-válogatott kétszeres olimpiai bajnok lett.

*  Mit üzenne utódának, mire számítson?

— Arra, hogy nagyon sok munkája lesz, de cserébe szép sikerekben és nagyon jelentős elismerésben, megbecsülésben lehet része.

*  Milyen kihívások várják most?

— Szijjártó Péter miniszter úr felkérésére Isztambulban folytatom munkámat, a főkonzulátust fogom vezetni a következő időszakban. Célom az, hogy a főkonzulátus jól működő misszió legyen, és érdemben hozzá tudjon járulni a magyar külpolitika céljaihoz. A két ország között a politikai kapcsolatok kiválóak, ám gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink vonatkozásában úgy gondolom, bőven van még tennivalónk. Fontosnak tartom, hogy minél több török nagyvállalat válassza befektetési célként Magyarországot, és ezzel párhuzamosan növelni tudjuk a kereskedelmi forgalmat is. Törökországnak kiemelt helye van a magyar energiabiztonság terén, hiszen a Déli Áramlat révén jelentős szerepet tölt be földgázellátásunkat illetően. Reményeim szerint más területeket is be tudunk majd kapcsolni az energetikai együttműködés kereteibe.