- A jelenlegi Paulinum az 1962/63. tanévben alakult és nyílt meg. Az alapítás fő indítványozója az akkori püspök és tanácsosai voltak. A háború utáni egypártrendszerben az egyházi hivatások száma csökkent, az egyházi munkatársak (hitoktatók, diakónusok) száma is fogyott. Abban az időben nem volt lehetőség a továbbképzésre, az utánpótlás kinevelésére. Tulajdonképpen ez indokolta a Paulinum megalapítását.
Egyházi iskolák Horvátország és Szlovénia terültén voltak, és ez nemcsak a nyelvből adódó nehézségeket jelentette, hanem az otthontól való nagy távolságot is, s a diákok jelentős részének nehézséget okozott az adott kultúrába való beilleszkedés.
A legfontosabb tényező az volt, hogy az általános iskolai tanulmányok után a középiskolát itt, helyben végezzék. Az egyházmegye is kétnyelvű: magyar és horvát. Ezek a fiatalok már tanulmányaik idején megtanulják a másik nyelvet, a saját kulturális környezetükben tehetik mindezt...
Nagy esemény volt az intézményünk megnyitása. A háború után az országban ez volt az első egyházi középiskola, amely megnyílt - ecseteli az intézmény megalapítását a rektor.
- A II. vatikáni zsinat, mely az egyház megreformálását szolgálta, milyen hatással volt a Paulinumra?
- A zsinat épp 1962-ben tartotta első ülését. A zsinatot összehívó XXIII. János pápa szándéka az egyház nyitása volt a világ, a hívek felé, az egyházat naprakésszé szerette volna tenni, a zsinat fő célja pedig, hogy az egyház is fejlődjék, rávilágítson a mai ember szükségleteire. A Paulinum elejétől kezdve ezt a felfogást és ezeket az elveket követte. Ez magán az épületen is meglátszik már. Az intézmény névadója, védőszentje Szent Pál apostol, aki az egyház első nagy misszionáriusa, hittérítője. Ez összefügg az iskolával: a tanítás, oktatás, térítés és a krisztusi elvekhez való hűség.
- Milyen szerepet töltenek be a társadalomban, illetve mennyiben van szüksége a társadalomnak az egyház által fenntartott intézményekre? Mennyivel tud többet adni a társadalomnak az egyházi iskola?
- A múltban csak és kizárólag az egyházi személyek utánpótlására lehettek intézményeink. Akkor is voltak sokan, akik ilyen intézménybe jártak, s később más egyetemre mentek. Ez némi nehézséget okozott, különvizsgák voltak az áttérésre. Ezek a fiatalok mind helytálltak.
Ez nagy hátrány volt, s az egyház egyik nagy fájdalmát jelentette, hogy nem tudott nyílt lenni. 1990-től, a fordulat után a környező országok: Horvátország, Magyarország, Szlovákia éltek a lehetőséggel. Nálunk is voltak lehetőségek, csakhogy ez az ország válságos helyzetbe, háborúba keveredett, és ezért mi hátrányban voltunk. A Paulinum mégis megnyílt már 1990-ben. Elsősorban olyan diákokat veszünk fel, akik egyházi szolgálatba szeretnének lépni, de olyanok is vannak közöttük, akik más hivatást választanának. Mi szeretnénk, hogy teljesen nyitott gimnázium legyen, de ez azért sem lehetséges, mert nem kaptuk vissza ingatlanjainkat. Ez az épület szemináriumnak épült internátus, tehát eredetileg nem iskolának épült. Nekünk csak négy tanulótermünk van, ahol délelőtt tanítás, délután pedig stúdium folyik. Ez hátrány, és nem jó semmilyen szempontból.
Az egyház küldetéséhez, szerepéhez fontos, hogy oktatási intézményei legyenek, hogy ezáltal is érezzék a hívek, hogy az egyház értük van. Egyfajta folyamat megkezdődött, de lassan halad.
- Milyen nevelési módszerei vannak az iskolának? Miben különbözik ez az intézmény egy másik gimnáziumtól?
- Először is el kell különíteni a dolgokat. A Paulinum egy épületből áll, de két intézményből: a gimnáziumból és a szemináriumból.
Ha a gimnáziumot vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy ugyanolyan, mint egy másik európai gimnázium. Természetes, hogy mindenkit felveszünk, aki ilyen iskolába szeretne járni. Nekünk a tehetségtelenekből is tehetségeseket kell faragnunk.
A mi gimnáziumunk nyelvi gimnázium, méghozzá klasszikus irányzatú. A hangsúly az anyanyelveken van: a magyaron, a horváton, de ezenkívül dominál a görög és a latin. A modern nyelvek közül németet tanítunk. Az iskola elsősorban filozófiára, teológiára készíti fel az itt tanuló fiatalt. Természetesen minden más tantárgy ugyanúgy megvan, mint egy másik gimnáziumban.
A kis létszámú osztályokkal viszont jól lehet dolgozni. Ez a jelenlegi helyzetben pozitívum. Ezért mondhatom azt, hogy örülök azoknak az eredményeknek, amelyeket látok. A nálunk végzett diákok főként Magyarországon, illetve Horvátországban tanulnak tovább, s rendre mindannyian helyt is állnak. De nemcsak ők. Azok is, akik Szlovákiában, Olaszországban folytatják tovább tanulmányaikat. Van olyan egykori diákunk is, aki már doktorált, sőt olyan is, aki már nálunk is tanít.
Mivel az intézményünk még mindig nem részesül anyagi támogatásban, így az iskola körüli feladatokba a diákoknak is be kell segíteniük: a takarításba, terítésbe és más kisebb munkákba.
- Itthon milyen lehetőségei vannak egy Paulinumot végzett, érettségizett fiatalnak? Hogyan tud bekapcsolódni a hazai felsőoktatási intézményekbe?
- Nem mindenki megy el külföldre, nem mindenki megy papnak. Bejáró diákjainkból van olyan, aki valamelyik hazai főiskolán vagy egyetemen folytatja tanulmányait. Ők is tudnak támaszkodni a paulinumos alapokra, s ők is ugyanúgy helytállnak.
1990-től az egyházi iskoláknak csak szóbeli elismerésük volt. 2004 februárjától bennünket is teljes mértékben elismernek. Az elismeréssel pedig elkezdődött egy folyamat, melynek eredménye lehet az anyagi támogatás is az állam részéről.
A jelenlegi diákok zöme bácskai, illetve bánsági, de Szerbia és Montenegró más terültéről is vannak diákjaink. Legtöbbjüknek az az eltökélt szándéka, hogy teológián tanuljanak tovább, de olyanok is jönnek ide, akik filozófiát szeretnének külföldön továbbtanulni. Itt olyan alapokat kapnak, melyekre filozófiai, teológiai irányzatokon lehet tovább építeni.