Szent Mihályt a mennybéli hadak vezérének és győztes harcosának nevezi a liturgia. Ő a szabadkai ferences templom védőszentje, ekkor tartják a búcsút a barátok templomában.
Már az ókeresztény korban nagy tisztelet övezte. Neve azt jelenti: Kicsoda olyan, mint Isten? Az Egyház őt hívja segítségül a gonosz elleni küzdelemben (Ef 6,11—17).
Szent Mihály főangyal a holtak bírája, a lelkek mérlegelője. Az utolsó ítélet ábrázolásain gyakran egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel jelenik meg. Ám nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A keresztény hagyomány szerint ő vitte Máriát az égbe. Temetők, temetőkápolnák védnökének tekintették, innen ered a halottszállító eszközök Szent Mihály lova elnevezése.
Október 4-e pedig Assisi Szent Ferenc ünnepe, a ferences rend alapítójáé, akinek alakja számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg.
Az 1180-as évek elején született, húszévesen egy hadjárat során megsebesült, és foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért szülővárosába, és fokozatosan felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérésének meghatározó mozzanata volt találkozása egy leprással, valamint a San Damiano-templomban átélt misztikus élménye, amikor Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”
Remeteként élt, sokan csatlakoztak hozzá. Nem volt bátorsága a saját elgondolása szerint életszabályt adni társainak, ezért a Szent Miklós-templomban találomra felütötte az evangéliumos könyvet, és ezt találta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,12). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!”
Szalai Attila felvételei a szabadkai barátok templomában készültek